Nem tudom, hogy te hogy állsz egyébként hozzá, engem be szokott néha szippantani, és azért gondoltam, hogy dolgozzuk már föl, mert segítene nekem.
 - Neked?
 - Lehet nekem jobban, vagy ez a vakvezet világtalan.
 - Hatékony leszek.
 - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni.
 - Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
 - A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
 - Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
 - Helló, nagy szeretettel köszöntünk, ez a hatékony, leszek podcast, amelyben ismételten annak próbálunk utánajárni, hogy hogyan lehetünk hatékonyabbak, nem nagy ördöngösség, tehát remélem, nem lepődtél meg. Én viszont hétről hétre meglepődöm, hogy mi mindenbe tudom beleártani magam, úgy, mint aki még a hatékonysággal csak bosszant szeretne foglalkozni. És hát ebben azért jócskán segít nekem Péter. Helló itt Miklós Ákos.
 - És Tóth-Czere Péter
 - Ezen a héten egy közismert, közkedvelt, mindenki által szeretett, az életünket megjobbító, szebbé tevő, az ínhüvelygyulladást elősegítő gyönyörű világgal, a social médiával fogunk foglalkozni, amely felelős azért, hogy bőrkeményedés alakult ki a jobb, vagy hát valakinek a bal nagy ujján, és hát egyébként azért is felelős, hogy semmi, de semmi időnk nincs az életben, vagyis átfogalmaznám, kiderül általa, hogy van időnk, csak másra csesszük el. Úgyhogy ennek fogunk most utánajárni veled, hogy mégis hogyan szerezhetnénk vissza ezt az időt.
 - Tarts velünk!
 - Az jó volt, nem? Még én is itt maradnék.
 
 - Nekem bejött. Akkor beszélgessünk vele, ha nem lépek.
 - Jó, jó, jó. Hát a lényeg az egyébként, nyilván ezért is vagyunk itt, hogy én szeretnék mindent megtudni rólad, aki úgy sejtem, hogy egy régi Nokia 3310-essel éled az életed, hogy a közösségi média ne zavarjon neked. Mert hát, hogy ha más nem, egy ilyen nagyon alaptételt elővehetnék. Ugye, Péter, hogy a közösségi média az rontja a hatékonyságunkat? Válasz.
 - Alapvetően azt gondolom, hogy előbb fog mindenki egyetérteni azzal, hogy igen. És szerintem vannak olyan részei, amit, hogyha az ember észre használ, akkor viszont nem.
 - Igen.
 - Viszont ezt a legnehezebb fenntartani.
 - Igen, mert a sok cicás, meg kisgyerekes kontent között kell megkeresni azokat, amik segítenek, viszont a cica, a kisbaba tartalomtípus az sokkal nagyobb mennyiségben van jelen, úgyhogy ez egy kicsit kihívássá teszi ezt a részét a dolognak. Nekem is, mindenki másnak is, tehát, hogy ebben nehéz úgy boldogulni.
 - Tehát hogyha a CSOK-os tartalmat sikerül is kiszűrnünk, és mondjuk marad színtisztán az üzleti tartalom, esetleg valami más, biztos van más is az interneten. Én csak a saját buborékomból tudok beszélni. Szóval akkor egyébként maradhat valamiféle tanulás, vagy egyáltalán hogyan segítheti ez a mi hatékonyságunkat?
 - Igen, én hogyha mondjuk a saját Facebookomból indulok ki, ami nem tökéletesen van erre, mert azért nyilván szeretném arra használni például, amire kitalálták anno, hogy kapcsolatot tartsak, de a több száz ismerősnek nagy részéből nem látok semmit, mert azért volt egy időszakom, amikor rájöttem, hogy nagyon sokat lehet és nagyon könnyen tanulni a Facebookon keresztül szakmai dolgokat. Mert hogy azok a szakmai portálok, azok a szakemberek, akiket én követek, azok ugyanúgy ott vannak ezeken a csatornákon, és mondjuk tíz évvel ezelőtt nem ennyi csatorna volt, ami lehetett valakit követni, hanem akkor megkerestem őket mondjuk. Mivel ezek általában nemzetközi dolgok, megkerestem őket Twitteren, meg Facebookon, és akkor ott elkezdtem őket követni.
 
 Ennek az egyik hozománya lett például az, hogy azok a fajta ismerőseim, akiket így munkahelyen ugye kötelező jelleggel az ember visszajelöl, mert különben balhé lesz. Azokra szépen beállítottam, hogy így nem követem őket. Úgyhogy a sok világmegváltó szeressük egymást idézet, és a sok kiscicás, kapucsínós bögrébe beleültetett kiscica, és még hasonló típusú tartalom, az így kikopott. És volt egy időszak, amikor megnéztem, hogy a Feedemben, hogyha megnéztem ötvenen posztot egymás után, akkor abból negyvenhét nagyjából az valamilyen szakmai portál volt, vagy valamilyen szakértő, ő egy se óstartalom marketinges szakmai poszttal. Úgyhogy így átalakítottam a Facebook Feedemet gyakorlatilag egy ilyen RSS olvasóvá, és akkor az úgy működött, de egyébként szerintem az elmúlt években azért fölhígult elég rendesen. És ez mondjuk még a használatot nem befolyásolja.
 - Közben nyilvánvalóan, ha visszahallgatom magam, akkor elég ilyen downbon módon kezdtem ezt a beszélgetést, mert hát persze, hogy mindannyian azt érezzük, hogy hatékonysági gondokkal küzdünk, hogyha közösségi médiát használunk. De hogy egyébként ezt a fajta alapozást talán csak jó volt elvégezni. Majd még a veszélyeiről beszéljünk, kérlek, mármint a közösségi médiáról, de szerintem egyszerűbb úgy beszélgetni erről, hogyha egyfajta ilyen gyónás jelleggel most elhúzom a kis rácsos ablakot, és hát mind a ketten kiadhatjuk, hogy valójában egyébként mivel küszködünk, és hát nyilván ebben meghívva téged is, aki ezt hallod, tehát, hogy tök kíváncsiak vagyunk, a mai műsor végén is, vagy most megemlített diszkontszerverünkön tök jól jönne, hogyha egy ilyen, nem is tudom, közös gyónást végrehajtanánk, hogy ki mivel küszködik, melyik csatornáról nehéz lemondania, melyikre szívódik rá teljesen, tehát hogy ezek így mind megvannak. És hát ide gyorsan ide tűzöm, hogy az, hogy most ez lett a témánk, ezt nagyon gyorsan így be is hozva, Péter lepett meg vele, mindamellett, hogy már itt keringett, és hát hogy ennél jobb időzítése nem is lehetett volna, hogy a felvétel hetében ez volt a tízezer, tarts velünk, és kiderül, hogy miért, de először halljuk Péter, milyen csatornákkal küszködik?
 - Én összeírtam magamnak, hogy mik azok, amiket mostanában gyakrabban használok, és egyrészt van a klasszikus trió, amit az ilyen szakmai fejlődés, meg úgy általánosságban a hazai, magyarországi kapcsolattartásra szoktam használni. Ugye ebből van egy Facebook Linkedin párosom, amit a hazai részt hogyha kivesszük belőle, akkor kiegészít a Twitter, ami itthon annyira nem ragadt meg, de például szakmai infógyűjtésre még mindig az egyik legjobb platform. És ez dúsult fel azért az utóbbi időben a videós tartalomfogyasztással. És itt nem a Youtube-ra gondolok, mert az szerintem munkaidőben nálam például nem jellemző, hanem inkább olyan helyeken, ahol eddig is fogyasztottam, de nekem is beúszott az Instagramnak a videós része, a tiktokos videók, azok becsúsztak, mert úgy voltam vele, hogy azt viszont meg kell tanulnom használni marketingesként, ahhoz meg a legelső, leggyorsabb lépés az, hogyha megnézem, hogy hogyan használja most a piac. És mivel ott azért az algoritmus például egészen jól tanul, viszonylag hamar eljutottam egy olyan szintre, amikor már nem a fejemet fogva pörgettem eszeveszetten a dolgokat, hanem elkezdtek tényleg olyanok bekúszni, amik le tudnak kötni. Na, itt van a baj.
 
 - Ühüm.
 - Szerintem egy nagyon fontos pontot hoztál be. Ezen labentáltam egy keveset, hogy tulajdonképpen az, amikor ugye azt mondjuk, és ez értve azalatt is, hogy mondjuk, aki esetleg kommunikációval, PR marketinggel, bármivel foglalkozik, akkor előkerül a nekem kell a munkámhoz, érv, fegyver, és hát, hogy itt akár bármelyiket is használhatjuk, vagy egyébként, hogyha te, aki ezt hallgatod, és mondjuk van egy bizniszed, vagy van egy ügyed, tök lényegtelen, akár egy hobbid is, amit szeretsz megmutatni, akkor szintén elkerülhet, ha nekem kell, hát én csak ezért használom, és akkor már rögtön ott vagyunk, ami a függőségnek egy nagyon fontos pontja, olykor előfordul egyébként nagyon komoly dzsungel, hogy nekem az élethez kell, nekem azért kell, hogy dolgozni tudjak. És hát valójában itt egyébként nagyon vékonyka a határ ahhoz, hogy ez most tényleg kimondható legyen. Én is sokáig egyébként így nyugtatgattam magam, hogy én csak szakmai érdekekből használom ezt, aztán nincs az az Isten, hogy elő ne jöjjön mondjuk néhány, valóban már emlegetett cicás, esetleg egy jó pattanásos kinyomós videó. Az mondjuk számomra nem jó, de ettől függetlenül jön. Ezt hagyjuk is, ez egy másik veder. És akkor itt nagyon fontosnak tartanám behozni azt, hogy szerintem észnél érdemes lenni, vagy inkább kérdezem azt, hogy szerintem meg észnél érdemes lenni, és hát mondd meg te, hogy hogy legyünk észnél, hogy akkor mikor válik el ez a búza az ocsútól, mikor hasznos, mikor haszontalan, mert hát értem én, hogy te szakmailag nézegeted a titkokat, de nem hiszem el, hogy két dzsúdós videó megnézése után ne tűnj el egyszer csak egy óra számodra, ahol nem is Judót, hanem valamelyik harcművészeti módot nézegetted.
 - Ez a legnagyobb probléma egyébként vele, hogy amikor találsz egy olyan hullámot, amit úgy reflexből szerintem kényelmesen meglovagolsz, akkor ott az időérzék az gyakorlatilag azonnal kikapcsol. És ez az egyik része a dolognak. A másik pedig az a fajta, és ez utóbbira hoztam mondjuk ma tippet inkább applikációs szinten, amit érdemes kipróbálni, hogy az ember, amikor van egy öt perc szabadideje, és leülne ahelyett, hogy mit tudom én, meditálna három percet, ahelyett azonnal fölcsapja a mobilt, és akkor már valamelyik közösségi média csatornát pörgeti öt percig, amiből át lehet csapni. Ugye észrevétlenül, áldozatként az egy órás pörgetésben az öt perc helyett. És én erre hoztam például majd tippet. Szerintem ez a két veszélyforrás nálam most per pillanat, hogy ha egyszer elkezdem használni, és mondjuk pont egy ilyen, tényleg egy ilyen jó hullámot elkapok, akkor nálam is megvan az, hogy nem működik az, hogy csak öt perc. Erre szoktam én két dolgot preferálni saját magamnál. Az egyik az, hogy foglalok be időt arra inkább, hogy napközben, munka közben vagy munka után, vagy amikor mondjuk már mindenki lefekvésben van, akkor egy ilyen időablakot beblokkolok magamnak, és akkor egy ilyen visszaszámlálót elindítok, és amikor az így csipog, hogy ez lejárt, akkor még mindig megvan a döntési szabadságom, hogy jó, nem érdekel, maradok, de az annyira kiszakít ebből a flow-ból, amibe így bele tud kerülni az ember, hogy akkor van egy ilyen eszmélési pont, ahol visszatérek a valóságba és dönthetek úgy, hogy jó, akkor kész vagyunk. Ennyi volt. Tehát én ebben a time blockingban nagyon hiszek, hogy inkább előre határozzuk azt meg, hogy mikor akarunk nagyobb mennyiségben fogyasztani ilyet, és akkor arra rá lehet készülni, abból lehet szokásokat kialakítani, ami tök fontos. És hogyha megvannak a szokások, akkor megvannak ezek a reflexek, és akkor sokkal könnyebben szakadunk ki belőle. És ebbe szerintem egy ilyen tök egyszerű visszaszámláló nagyon sokat tud segíteni. Semmi extra, hogyha zavar, akkor egy pöccintéssel kikapcsoltam, és nézem tovább a kis videókat, de pont annyira, hogy fellebbenti a fátylat a valóságról, hogy magamhoz tudjak térni. Én hiszek, ha már az eszközökről, meg a megoldásokról van szó, nekem a másik fontos, amiről ugye beszéltünk, nem is olyan rég a hatékonyság mérése kapcsán, hogy mi mindent lehet vele csinálni. Én szeretem nézni azt, hogy végül is mennyit sikerült. Mennyi időt sikerült a napomból ott elcseszni, hogy a szaxofon ne maradjak.
 - Ezt magadnak nézed vissza? Vagy megvárod hétfőnként 9 órakor érkezve a mobilodra. Képernyő összesítésben.
 - Nem, nem, nem, inkább bele szoktam nézni, ilyen teljesen random. Tehát amikor azt érzem, hogy volt egy rosszabb napom, amikor elbuktam, akkor meg szoktam nézni, és akkor ki szokott jönni általában az, hogy nem volt olyan vészes, de ha összeadom az összeset, akkor tényleg úgy jött ki, hogy lehetett volna azért ez jóval kevesebb is. Úgyhogy ez a kettő nekem mindig segít egy ilyen retrospektív önkontroll, az az önostorozás verzió, illetve az, amikor meg bekapcsolok egyszerűen egy timert, hogy legyen valami kontroll helyettem, mert egyébként meg szerintem úgy viszont nem lesz értelme, hogyha minden egyes ilyen délután kinézek az órámra, hogy van még egyre idő, mert akkor egyszerűen nem tudom élvezni azt, amit csinálok.
 - Igen, ezt látom. Még egy sütős videót. Úristen, még egy muffinost megnézek.
 - Igen, ez valahogy így képzelem el.
 - Köszönöm a visszakérdést, mert épp bujkált bennem, mert vadakoztam, hogy mondjam, ezt hozzam-e be, hogy Péter, megkérdeznéd, hogy nálam hogy van? Ezt még nem tartottam annyira elegánsnak, illetve az bujkált bennem, és akkor legyen akkor ez egy következő tízezer, hogy biztos van-e erre valami jó applikáció, Péter. És lehet, hogy lesz, de akkor ez majd csak azután derül ki, hogy kiderül, hogy miért ennyire időszerű ez a rész. Amikor bedobtad, és mi lenne, hogyha ezen a héten erről beszélgettünk, akkor egyrészt végtelenül örültem, az már más kérdés, hogy ez is a közösségi médiában ért. Mármint, hogy ez lesz a téma, ha Messengert, Messengert, Messengert, Jasino nevezhetjük ennek. És hát már ez is ugye egy ilyen remek helyzet, remek állapot. Na most az van, hogy én nem olyan régen, hát ugye nem ünnepeltem, mert pontosan nem tartom, de körülbelül egy éve sikerült meglépnem azt, hogy egy ilyen nagyon nagy felindultságból töröltem minden közösségi médiás applikációt a telefonról. Ez azt jelenti, hogy nem facebookig visszamenőleg. Egyedül ezt nyilván hozzá kell tenni, hiszen számomra ez egy ilyen ingoványos terület. A Messenger alkalmazást hagytam meg, amely önmagában egyébként nem közösségi média, mégis szokták azért sűrűn hozzászámolni, de az Instagramtól kezdve Instagram, az Instagramtól kezdve én óriási tumblares voltam, már most már inkább így kellene beszélni erről. Azt is törölvén a Facebook az volt a legnagyobb időrabló, azt is töröltem, tehát telefonról mindent kiirtottam ilyen szempontból. Ez a nagyon mennyei állapot, amely egyébként tényleg egy felszabadító volt, ugyanakkor ijesztő is, felszabadító abban a vonatkozásában, hogy hát talán egy olyan három-négy hétig, akkor előre szaladok. Három-négy hétig bírtam nagyon jól, tehát akkor ott viszont azért voltak olyan momentumok, hogy akkor na most mi a túró van? Így álltam, a kezemben volt a telefon, és akkor nem volt mit nézni, és akkor így nem értettem, akkor azt most én miért nézem, miért van a kezemben, hogyha egyébként semmi szükség nincsen rá. Úgyhogy igen, egyébként ez nyilván még azzal is párosult, hogy ebben sem hazudván, hogy persze a levelező applikációt fent hagytam, illetve a másik oldala, vagy a másik tányérban meg az van, hogy minden értesítést kikapcsoltam SMS-en kívül, vagy üzeneten kívül, és ez nem Messengert jelenti, hanem akkor a ténylegesen telefonszámomra érkező üzeneteken kívül, és a híváson kívül nem kapok értesítést, tehát nincsen értesítés a telefonon. Egyébként ez azóta egy nagyon-nagyon fantasztikusnak vélt, de nagyon drasztikus lépés volt. Ezzel párhuzamosan egyébként a webes felületeken is, mármint ahogy az asztalira gondolok, ott is egy blockert beépítettem, tehát hogy letöltöttem egy olyan applikációt, ami egy New Sweet Eredicator néven fut, ami tulajdonképpen be lehet állítani, hogyha véletlenül mégis valami folytán teljesen tudattalanul beírnád, hogy facebook.com, akkor nem enged és nem mutatja neked a news feededet, ugyanis nyilván a pörgetés az, ami nagyon beszív. Ettől függetlenül az üzenetfunkciót, a kis földgömböt az értesítésekről, meg egyebeket megmutatja, csak magát a feededet nem mutatja, és ez egy fantasztikus dolog, ez is. Tehát, hogy annyira, annyira szabadabbá váltam. Mondom én ezt így. Idáig, remélem, John Williams szerkesztett alá zenét, egy ilyen teljesen egy ilyen megindítót. És most jön az, hogy de, amikor egyébként voltak olyan részek, szó szerint, tehát a közös sorozatozás közben, amelyek engem nem érdekeltek, akkor éreztem, hogy na jó, azért lehet egyet, de tényleg csak úgy. Na, az íze végett. Gyerünk, valamit töltsünk le.
 - Ez egy olyan durvát.
 - Először a linkdin. Először a linkdin, aztán rájöttem, hogy ez nem az én világom, ennyi sikert én nem tudok feldolgozni, ami itt érkezik a Linkedinen. Tehát, hogy bejött, fejlesztettük, hány százalékkal javultunk? Megint siker? Néha egy ilyen szomorú, nem sikerült, de mégis sikerült. Szóval, hogy ezt a részét én tényleg nehezen tudtam, tehát azt éreztem ugyanaz, mint az Instagramnál, hogy én ehhez nem vagyok elég szép. És hát hogy ezt így rövid távon, mindamellett, hogy van haszna is, rengeteg edukációs tartalmat tényleg láttam ott, de ezt most személy szerint tudom mondani, nem az én világom volt, viszont rendkívül jó fej embereket láttam ott, mert tényleg egy ilyen jó közeg volt, tehát ott kevesebb volt mondjuk a fika, mint mondjuk más közösség.
 - Igen, igen, igen.
 - Tehát ezt mindenféleképpen a javára kell írni, én inkább csak azt mondom, hogy saját személyes megküzdési stratégiámba az nem fért bele, hogy ennyi siker az nem létezik számomra. Úgyhogy ezt rövidtávon kiirtottam, és akkor jött a Twitter és a magyar Twitterbe beleástam magam, és egyébként egész jól vagyunk. Tehát, hogy kifejezetten csak magyar embereket követek, teljesen hétköznapi sztorikban, tehát nem biznisz, nincsen podcast, egyebek. Ez van, illetve a Google-nek töltöttem le, ahol tulajdonképpen ilyen híreket összeszed, és beállítgattam ott engem érdeklő témákat, úgymint tévésorozatok, pont kezdtek, és hát ugye ezeket így szépen megtanítottam az algoritmust, ezeket így dobálja, azt úgy átpörgetem naponta háromszor-négyszer, egy ilyen kisebb hírességet kiiktatva, de azok hírek. És akkor ugye így értesülök arról, hogy mondjuk mi történik a szakmán belül, vagy mi történik az engem érdeklő sorozatos világban, de valójában nem kapom meg azt, hogy akkor ki mit szólt be, kinek, akkor mentek be, mi történik. Én ezt megosztom, belecsúszik egy macskás gift, tehát ezek így kiesnek. És mielőtt egyébként még ezt a nagyon szép happy endet is lezárhatnám, és miért időszerű. Történt az, hogy családi okok miatt most többet kellett várakoznom olyan helyeken, ahol semmi nincs körülötted.
 
 És hát annyira, annyira sajnos azt kellett észrevennem magamon, hogy unatkoztam, ez durva, pedig vittem magammal olvasnivalót, azt is csináltam, de már nem tudtam annyi ideig fókuszálni, és ezért a legfontosabb és legjobb dolgot, amit csak az elméddel tehetsz, manapság mit tettem, letöltöttem a tiktokot. És ez két napja történt, amikor most beszélgetünk. Tehát, hogy egy ilyen feneketlen kút, egy sötét mélység, és ez nem az eltartott kisujjas, hogy mi van ott, hanem hogy mire képes, mert arra viszont direkt ügyeltem, letöltöttem, és mondtam, hogy na jó, akkor ezt neked, nulladik perctől csak olyannal etettem az algoritmust, ami engem most kifejezetten érdekel. Ez pedig lehet, hogy valamennyire látszik. Elkezdtem bakelit lemezeket gyűjteni, és hát csak winild tartalmat fogyasztok, de hogy Baz meg abból is annyi van, hogy konkrétan, tehát hogy kész, teljesen beszopódtam, ennél jobb szó nincsen. Tehát, hogy mint a gyermek az anyai csecsre, mint mély a porzóra, vagy mire a Bibére elnézést.
 
 Teljesen megértek mindenkit, aki ennek rabjává vált bármilyen témában is. Még ehhez nem is kellenek a táncolós videók. És most azt érzem, hogy egy újabb küzdelem indult el, viszont megvan bennem, hogy most például megszabtam magamnak, és rögtön kínálok neked is egy megoldást, ezzel lezárva ezt a nagyszerű gondolatmenetet, hogy miért időszerű ez a rész. Szóval, hogy most ott van előttem, hogy két napig figyelem magam, ez egy hétvégét jelent tulajdonképpen, és hogyha ezen idő alatt tényleg élhetetlenné válik az, hogy mi történik velem a tiktokon keresztül. Szívrebbenés nélkül fogom törölni az alkalmazást úgy, ahogy van, a legdrasztikusabb módon. Úgyhogy ez, ami így benne van. Hú, hát köszönöm, ez tényleg gyónás volt, most így tényleg kiszakadt belőlem. Elnézést, a hosszú volt.
 - Feloldozlak téged ebből.
 - Hálás vagyok. De amúgy bíztam benne, hogy van benne néhány olyan tipp, amely neked is jól jöhet, mert ha ezek között van drasztikus is, de azt érzem, hogy van, amikor néha drasztikusan kell hozzáállni, és akkor rájönni, hogy egyébként meg lehet élni enélkül is.
 - Amúgy a vicc és az egészben az, hogy ezek között volt egy olyan, amit én is már szerintem évekkel ezelőtt bevezettem, pont azért, hogy amikor csinálok bármit, legyen tévénézés, játék a gyerekekkel, vagy munka, akkor ne zavarjon be. Tehát a kifejezetten social médiás értesítéseket, azt például én is fixen kikapcsolom. Tehát, hogy semmi. Nagyon-nagyon meg van szűrve, és nem is a social médiára értem, hanem ez így a telefonom egészét érinti. Nagyon meg van szűrve az, hogy mi az, ami küldhet értesítést, és akkor ezt általában úgy szoktam csinálni, hogy használok ilyen apple watchot is az órához vagy a telefonhoz, az azért jó nekem, mert van egy, mondjuk egy 80 százalék kiszűrve a telefonomnál, hogy miértesíthet, és annak a maradék 20 százaléknak is nagyjából a kétharmada ki van szűrve, hogy az az órámra nem kerülhet ki. És akkor tudom, hogyha jön egy értesítés, és csak a telefonom zsizsereg, akkor az a. majd nézzem meg, amikor lesz rá időm. És amikor az órám, meg a csuklóm is bizsereg, akkor tudom, hogy az valami sürgős, fontos, családtag, projekt, vagy valamelyik kollégánk írt. Nagyjából ezek azok, amik ezen át tudnak így menni. És akkor van egy olyan szűrőm, amit kiengedek értesítésként, az is meg van szűrve, hogy mi az, amit majd csak egy óra múlva elég, ha megnézek, és mi az, amit most azonnal nézzek meg, lehet, hogy baj van, lehet, hogy segítenem kell, lehet, hogy bármi, bármihez sors van, az alól nyilván vannak olyan kivételek, mint most itt, ott kezdtelünk, akkor ne bizseregjen be semmi. Ha oktatást tartok, akkor azért azt úgy nem tudom megengedni magamnak, hogy kiszakadok akár csak annyi időre is, hogy megnézzem az értesítéseket. De például vannak ilyen mentesítő eszközök, tehát az epilepsziás környezetben van ez a fajta beállítás, hogyha valaki kétszer egymás után hív, akkor feloldja ezzel a tiltást, meg vannak az ilyen VIP kontaktok, akikre nem vonatkozik semmilyen tiltás, és akkor ezek azért nyilván a családnál be vannak állítva. Vagyis mindenki tudja, hogy ha sürgős eset van, akkor kétszer egymás után, és akkor kapok róla akkor is értesítést, hogyha nem engedném át egyébként. Ez csak az árulás rész, de nekem például ez ugyanúgy megvan. Tehát az, hogy Facebook, Linkedin, Twitter, akármelyik csoda, nem küldhet értesítést a mobilomra, az tök alap. Tehát, hogy nem is tudom elképzelni, mi történne, ha bekapcsolnám azokat.
 - Egyrészt Armageddon. Most az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen egyébként az alkalmazásokon úgy, mint például a telefonon futó alkalmazásokon túl magában a telefonban is ugye van. Már itt megpendítetted egy pár olyan nagyon hasznos dolog. Például ugye az alkalmazásokhoz kötődőleg egy időablakot be lehet állítani. Egy ideig ezzel próbálkoztam, még amikor itt a leszokásban voltam, akkor talán még egy Instagramot hagytam fent, ezt most igazából a történet szempontjából nem akartam még ezzel is hosszabbítani, de ott az volt beállítva, hogy napi 30 perc. És akkor szépen utána le is zárta azt az alkalmazást. Természetesen a kis köcsög felajánlotta, hogy egyébként még egy tíz percet rádobhatsz, ha akarsz. Ugye ez a szundi funkció. És hát nyilván könnyű rácsúszni ilyenkor, hogy már negyedszer nyomod meg a még tíz percet, hiszen hát mi baj lehet, abba még belefér, az semmi. De hogy igazából azt szeretném kihozni, hogy maga a telefonod, amennyire egyébként ártó és gonosz lehet, annyira tud a hasznodra is válni, én legalábbis azt vettem észre, hogyha egy picit beleássa magát az ember, és mondjuk 10-15 perc facebookozás, vagy bármi helyett átnézi a menüjét, akkor már annyi hihetetlen jó megoldást kínál, hogy kezdve mondjuk akár a fókuszidővel, és akkor itt nyitnék egy másik fontos területet, jobban mondva még kettőt nagyon szeretnék, hogy hátrohannék és rád rohannánk rajta. Az egyik az, hogy mi a túrót kezdjünk az otthoni környezettel. Itt emlegetted a játékot, a családdal együttlétet, a nem tudom mit, meg a munkában, tehát, hogy ott ezekben lehet-e használni, és a végén a jó ég áldjon meg, Péter! Egyetlen applikációt mondj már, hogy nem érhet véget ez a rész, hogy legalább hasznos applikációt.
 - Nem, azt mindenképpen.
 - Mindenképpen.
 - Kezdhetnénk a munkás dologgal, hogy akkor essünk túl ezen a munka dolgon, hogy akkor mit lehet kezdeni a közösségi médiával, és lehet-e használni, van-e helye, meg egyébként ilyesmi.
 - Van-e helye kérdés egyébként? Azért érdekes, mert ez munkáltatói oldalról szerintem egy érdekes kihívás, hogy hogyan kezelje ezt egy munkáltató, akihez bejárnak mondjuk dolgozni. Hogy könnyebb legyen elképzelni szerintem a klasszikus, a múlt is környezet, ahol nagy irodaház van, közös internettel, közös adatbázisokkal, közös, támadható felületekkel és hasznos értékes adatokkal, ahol az ember nyilván próbálja védeni a belső hálózatot, megpróbálja maximalizálni az emberek munkával töltött idejét, mert így gazdaságos ennyi embert fizetni. És ez az a környezet, ahol például előkerült többször is itthon is, de én megint a Harvard Business Review felé kanyarodtam el végül, mert ők megint csináltak egy kutatást. Erre is, én teljesen kezdek ráfüggni arra az oldalra. Olyan jó dolgok vannak ott, hogy az ami hihetetlen. És ezzel a témával kapcsolatban csináltak egy kutatást és azt mondták ki a végén, hogy a megkérdezettek 78 százaléka nyilatkozta azt, hogy nekik például nem probléma az, és nem is az, hogy nem probléma, hanem elfogadják azt, hogy ez a munkával jár, hogy nyomon van követve, hogy a munkahelyi gépekről a munkahelyi neten keresztül milyen oldalakat látogatnak ők munka közben? Ez az egyik. És emellett 88 százalék nyilatkozta azt a teszt szerint, hogy nekik nem probléma az, hogyha valamilyen oldalak például le vannak tiltva, hogy a munkahelyi hálózaton keresztül nem érhetőek el. Ez szerintem általában azért nyilván a bizonyos felnőtt oldalak lesznek munkahelyi környezetben, vagy mondjuk nagyon sok esetben a közösségi média az ide esett még nyolc-tíz évvel ezelőtt. Szerintem ezen egyébként lazítottak már. Én dolgoztam olyan munkahelyen tíz éve, amikor az volt a mondás, hogy a social média felületeket nem töltöttek be. De tényleg. Egyik se.
 - Akkor jött az online fenti?
 - Igen. És akkor jöttek az ilyen alternatív közösségi médiacsatornák, hogy a Facebook le volt tiltva. Na jó, akkor Pinterest, arról nem tudnak. És akkor így az betöltött. Tehát, hogy megoldás.
 - Most erre is a megoldások.
 - Egy időben olyan Pinterest függő voltam, hogy az valami.
 
 A másik fantasztikum, hagyjuk is, tehát, hogy nem ajánló műsort kell, hogy csináljunk. De, hogy erre is rá lehet csúszni.
 - Abszolút, abszolút. Nekem egy egész év gyűjteményem van. Tehát, hogy néha-néha elő szokott kerülni, amikor negyedévente egyszer, akkor olyan boldogan átpörgetem, hogy azt a mindenit, mennyi melót tettem ebbe.
 - Olyan cipőgyűjteményem van ott, hogy húha, az meglenne a valóságban.
 - Szép.
 - Akkor nem lenne.
 - Szóval, akkor azt hiszem.
 - Ez az alaphelyzet, hogy alapvetően azt gondolom, hogy van egy túlnyomó többség elfogadási faktor, hogy ebbe joga van beleszólni a munkáltatónak a munkaidőben, hogy mi mindenfelé kalandozhatsz el. De egyébként most hogyha belegondolok, biztonságtechnikai szempontból van oka. Tehát, hogy nincs is ezzel semmi probléma, hogy nem biztos, hogy mindenhova föl akarok menni a céges gépre. De én azt gondolom, hogy a munkában én, mint munkavállaló, van annyi kontrollom, meg felelősségem saját magam felé, hogy megpróbálok olyan szokásokat, olyan módszereket kialakítani, ami segít abban, hogy ne csússzak bele a nyolc órás munkaidőmben egy két és fél órás diktatúr pörgetésben, mert akkor nem leszek hatékony munkában, kijelenthetjük, hogy bármit csinálok a maradék 5,5-ben, az nem lesz elég.
 
 Én azt gondolom, hogy inkább, tehát hogy ne tiltásban gondolkodjunk, mert az meg az önkínzásnak lesz egyfajta változata. Tehát nem az a lényeg, hogy szarul érezzük magunkat munka közben, hogyha éppen mondjuk egy ilyen függő korszakunkat éljük, hogy nekünk márpedig muszáj jelen lenni valamelyik ilyen felületen, és hogyha azt mondjuk, hogy 80-án keresztül nem léphetek be, akkor az nyilván olyan, mintha egy dohányosnak azt mondjuk, hogy nem mehetsz ki cigizni munkaidőben nyolc órán keresztül, a végén már valószínűleg elég ideges és nyugtalan lesz. Én inkább azt gondolom, hogy az ütemezett pihenőket ütemezzük úgy, hogy akkor abban tudjuk, hogy itt ki tudjuk élni, legyenek ütemezve azok az időszakok, amikor azt mondjuk, hogy na most akkor most megadjuk magunknak azt a 10 perc facebookozást. És ilyenkor is, meg egyébként úgy általában munka közben is én azt szoktam javasolni, hogy ezt a multitaskingos megoldást próbáljuk kerülni, mert azzal nem adod meg magadnak azt a nem tudom, azt a topamint, hogy most facebookoztam fél órát, hogyha közben elintéztél négy e-mailt, meg három telefont, meg öt emberrel beszélgettél. Tehát ugyanúgy, ahogy a munkában nem tudsz jól dolgozni, hogyha multitaskingba menekülsz, ugyanúgy kikapcsolódni, meg szórakozni sem tudsz abban a kis pici tíz percben, amit mondjuk adsz magadnak, hogy meglegyen az egy szál cigid a következő szünetig. Ha nem azzal töltöd, akkor nem adja meg neked ezt a kielégülés érzést. Tehát én a multitaskingot próbálnám meg kiszerűsíteni. Tehát, hogy legyen intenzív akkor viszont a pihenés is.
 - Én azt gondolom, és sajnos ezt nem most fogjuk kifejteni, de ezt azért nagyon fontosnak tartanám ide szúrni, hogy lehet, hogy annyiban rosszul ülünk a lovon, kedves főnök úr, hogy lehet, hogy azt feltételezzük, és ez a saját szempontomból is igaz, tehát, hogy így merném megfogalmazni, hogy önmagáért, L'art pour l'art, a Facebookért pörgetjük a Facebookot, meg a nem tudom miért. Tehát, hogy a függőség és a vágy az leginkább azért alakul ki, vagy érte alakul ki, akkor így helyesebb. De valójában egyébként csak annyi történik, hogy már ráállt a kezed. Tehát, hogy nincs ebben semmi tudatosság, nincs ebben semmi tényleg kézremegés, hanem egészen egyszerűen úgy, mint az olykor valakinek a kávéhoz párosul a cigi, és fordítva. A minimális szünethez párosul az, hogy ránézek már a telefonra. És ezt úgy merem mondani, hogy az elmúlt egy évben, hogyha egyébként mégis, és akkor itt most egy szuper addiktológust lehetne keresni ehhez a témához, hogy azért vannak persze olyan függőségi állapotok, mert hogy végül is nevezhetjük ezt bizonyos szempontból annak. Amikor egyébként magával a szerrel és annak a kevesebb tart, vagy kevesebb mennyiségével szoktatják le az embert, ilyen van, ilyen. De általában egyébként nagyon hasznos tud lenni, hogyha teljes megvonás van, ha úgy érzi, az az adott figura. Amikor én most itt magas lóról beszélek, rosszul ülve rajta, az csak annak vonatkozik, hogy én például már nagyon mélyén voltam valaminek, lelkileg mind nem tudom minek, és azt éreztem, hogy na ezt most nem, és teljesen el. És az az időszak, amikor egyébként csak nagyon minimálisan volt az életemben, hiszen azért még használtam, akkor rájövök, hogy valójában ez az elmúlt öt perc, amiről beszéltem, annak semmi értelme, mert ugyanúgy én is használtam egy kicsit.
 - Atyaég!
 - Nem, egyébként azzal abszolút egyetértek, hogy nálam bevált ez a szakaszolás, de azért, mert szerintem annyira mélyen nem voltam benne, mert nincs rá időm tök egyszerűen. Tényleg tök sok munkát kell csinálni. Itthon is kell csinálni dolgokat, bár ezzel nem feltétlenül értünk itthon mindannyian egyet, hogy mennyit dolgozok itthon. Ez egy másik kérdés. De hogy vannak az itthoni dolgok, vannak a családdal, magánélettel, sporttal, akármivel kapcsolatos dolgok, és rengeteg munka mellette, aminek tökre örülök, mert most én abszolút elégedett vagyok a munkahelyi dolgokkal, és azon kívül, vagy azon felül, hogy most tényleg piszok fáradt vagyok azért általában, de ez ilyen pozitív elfáradás. És egyszerűen nincs ideje az embernek social mediázni.
 - A fáradtság, az egy pozitív dolog, hiszen az mégiscsak jó. Innen kellene majd befűznünk az ehhez kapcsolódó, majd jövőben megszülető részünket.
 - Igen.
 - Hatékonyság és a fáradtság címmel, de semmiféleképpen ne relativizáld kérlek szépen a fáradtságot, úgyhogy pihenj édes gyermekem.
 
 - Úgyhogy.
 - Kezdem elveszteni a kérdést.
 - Nincsen kérdés, én akarom mondani, hogy menjünk haza, azt mondjad meg, hogy otthon lehet-e facebookozni, mivel kéne érvelnünk ahhoz, hogy egyébként most végül is teljesen jó a családi életünk szempontjából, hogy most már 47 perce nézegetem a Linkedint.
 - Igen, egyébként ez érdekes dolog, mert nekem az volt a saját magammal szembeni ilyen megfigyelésem, hogy az applikációk is változnak attól függően, hogy éppen hol vagyok, fejben, nyilván home office-ban dolgozok. Tehát, hogy így nem a fizikai hely változik, hanem inkább az, hogy most dolgozok, vagy mennyire vagyok inkább már itthon a munkából. És ha csak mondok egy tök egyértelműt, akkor szerintem abból mindenki megérti, hogy mire gondolok. Amikor munkaidő van, akkor a Linkedin sokkal gyakrabban kerül elő, mint bármi más. És amikor meg azt mondom, hogy már munkaidőn kívül vagyok, akkor mondjuk, akkor jön az a Youtube-os, Tiktokos, Instagram-os, inkább ilyen mentális kiürülés kategóriájú dolog, amikor nem kell csináljak semmit, csak nézzek ki a fejemből, és így nagyjából legyek jelen, hogy tudjam, hogy mit nézek éppen. Tehát, hogy nálam van egy ilyen napszakváltás a kettő között, hogy melyik napszakban melyik típusú applikációt használom, de szerintem otthon nagyon-nagyon fontos az, sőt, talán még inkább fontosnak tartom azt, hogy otthon ezek a push értesítések ne legyenek átengedve. Ugyanúgy, mint munkában, tehát itt azért megvalósításban nincs különbség, csak szerintem otthon még nagyobb pusztítást tud végezni az, hogyha állandóan pityeg valamelyik social csatorna és abból csak konfliktus van, abból figyelemzavar van, nem tudsz jelen lenni abban, amit éppen csinálsz, és szerintem azok a dolgok, amiket én is megbántam már közben, részben, amikor a céget építettük például, és nagyon az elején voltunk. Nagyon-nagyon sok időt kellett vele tölteni, és egyszerűen nem tudtam elengedni a melót, amikor otthon voltam, és csináltunk valamit a gyerekekkel. Éreztem, hogy jó, jó, ott vagyok, társasozunk, de hogy én közben amíg én lépek, akkor utána gyorsan fölcsaptam a telefont, és erről küldtem két e-mailt, amíg a többiek léptek. Nem érte meg. Csak akkor ezt nem láttam.
 
 És erre nekem a megoldás az, hogy megpróbálom minél inkább kizárni azt a közeget, amikor nem dolgozok.
 - A családot?
 - Jaj, azt hittem.
 - Igen. Most már nem lépek tovább, csak odafekszem melléjük, amíg ők társasoznak.
 
 Igen, igen, igen. Ez volt a megoldás.
 - De szomorú.
 - Nem. Tehát, hogy azt nem szabad hagyni. És mindig belecsúszok a mai napig. Tehát, hogy ez nem tökéletes ez a rendszer, amikor eszembe jut valami világmegváltó ötlet. Igazándiból ebben segített nekem egy kicsit a GT., hogy azt akkor meg tudtam úgy oldani, amikor eszembe jut egy ilyen világmegváltó ötlet, hogy arra válaszolnom kell, hogy azt az árajánlatot ki kell küldeni, akkor nem ülök neki megcsinálni, csak gyorsan elindítom a taszkmenedzser programomat, és fölírom a feladatot. Akár beírom, hogy ez egy top 1-es prioritás a még mai határidővel. És akkor hogyha belecsúszok oda, hogy éppen van nyugi, és nem zavarok senkit azzal, hogyha megnézem a feladataimat, akkor ott lesz a tetején, de hogy nem állok neki megcsinálni, hanem csak gyorsan felírom a teendőim közé. Ez volt nekem az egyik.
 - Ez elég idealisztikus, jól hangzik.
 - Nem tökéletesen működik, de én érzem magamon a változást, hogy mennyivel jobban tudok ott lenni az adott pillanatban most, mint mondjuk két évvel ezelőtt.
 - Félre ne érts, nem értékítélet akart lenni, hogy akkor a Péter közt szépen, hogy akkor ezt így elmondtad, de hát ennek semmi realitása nincsen, hanem az, hogy jól hangzik, tök jó lenne elérni, míg én ugyanígy vagyok egyébként, és ebben semmi sikamló nincs az ágy témával. Tehát, hogy érzem én, hogy nem kell az oda. Én például dolgozom azon, hogy most kértem ébresztőórát, hogy akkor szülinapomra azt kértem, és én hálás vagyok a feleségemnek a jó ötleteiért. Most viszont sajnos lehet, hogy lukra futott, mert a legjobb szándékkal is vett egy ébresztőórát, de egy okos ébresztőórát, ami csatlakozik az internethez. Hangvezérelt, és minden egyéb más. Én csak egy csörgő órát szerettem volna, viszont nagyon szeretem, elsősorban a feleségemet, másodsorban az ébresztőórát is. Így nem kell bevinnem a telefont. Tehát, hogy tudok olvasni, és ez nagyon jó, azt kint tudom hagyni. Néha egyébként van az, hogy én is feleszmélek, hogy ez bejött velem, és nem a feleségemre gondolok. Tehát, hogy bejött velem, mit keres itt a telefon, és ott van a kis szemétláda, mert benne marad a kezemben, de most már egyre több.
 - Sajnálom, ezt elhelyeztem a feleségeddel kontextusban. Hah, hogy került ide?
 
 Nem, az hál' Istennek az a része, az nagyon is indokolta, hogy ki van mellettem, úgyhogy. Nem, hát azért neki köszönhetem leginkább, hogy ő is fel szokta hívni rá a figyelmet, hogy hát talán nem kellene ennyit pörgetni. Ehelyett most a könyvet próbálom pörgetni, mint a gyermekkoromhoz visszanyúlva, és ez sem egy ilyen eltartott irodalmár rész, inkább csak azt szeretném előhozni, hogy amikor nem láttad azt a kékséget, az az alvás minőségén is rendkívül sokat tud adni. Tehát itt most nem a közösségi médiáról van szó, hanem azért szerettem volna behozni, mert hogy majd ugyan nagyon tervezünk egy alvásról szóló részt, de hogy én ott az ottani minőségemen éreztem a romlást a telefon miatt, és ezért akartam kiirtani a hálószobából a telefont.
 - Igen. Azt én is felírtam magamnak, hogy lefekvés előtt azért nagyon észnél kell lenni. Nálunk azért benne van a pakliban az, hogy ha éppen adott esetben a kisebbik az ott van, mert ott van megint egy-egy éjszakát, akkor azért, vagy ha nagyon olyan időszak van, amikor mi fáradtak vagyunk, akkor az egy megoldás, hogy valami olyan Youtube videó indul el, aminek a hangja nem kell, hanem csak annyi kell, hogy elindul a, hát ilyeneket szoktak nézni, tudod, amikor így épít egy házat valaki a dzsungel közepén semmiből, meg ilyen kis könyvespolcba beilleszthető kis világokat építenek föl. Ilyen mikroméretű papír, meg kartondarabokból. Tehát, hogy ilyen, ami így vizuálisan lebköt, de nem kell, hogy hangja legyen. Na, azt például pont az ellen.
 - Sziasztok! A mai videókban Péter telefonját fogjuk simogatni. Tartsatok velünk!
 - Igen, ez jó.
 
 - Sajnos nem kell sok hang.
 - De kifejezetten olyanokat szoktak keresni, aminél le lehet nullázni a hangot teljesen tényleg. És akkor ott fekszel, bambusz ki a fejedből, és akkor egyszer csak elalszol. Tök jól működik, csak ilyeneknél arra kellett rászokni nekünk is, hogy legyen egy ilyen időzítő bekapcsolva, hogy ne reggel 6-kor kapcsoljuk ki a Youtube-ot, és akkor úgy alszunk egész éjszaka, hogy ott végigmennek a videók.
 
 Nekünk ez például egy jó megoldás volt. Úgy alvás ez egyébként, hogy neki van kék fénye, meg minden. Tehát, hogy nem tökéletes, de például ezek az ilyen néma videók, azok bejöttek. A hangoskönyv az nagyon-nagyon jól bejött, az egy abszolút siker volt.
 - Akkor mondod már ki a Podcast szót? Hát a Jóisten megáldjon. Itt ülök, itt várok.
 - Igen, igen, a Podcast egyébként erre pont tökéletes. Annyi, hogy ne felejtsd el, hogy melyik epizód. De ráadásul úgy, hogy például a lejátszóban én a gyárit használom, tehát hogy így visszatértem a gyökerekhez ezzel kapcsolatban, és a gyári lejátszóban, itt az almás környezetben van egy olyan rész, hogy ilyen elalvás funkció. Tehát, hogy meddig játszom. Ott is be lehet állítani azt, hogy hajnalig hallgassam egyik epizódot a másik után, hanem bármikor.
 - Te az Apple Podcastre gondolsz, vagy ez a gyári lejátszó alatt?
 - Igen, igen, igen.
 - Azt kell, hogy mondjam, hogy ugyanez a Spotify-on is megvan. Tehát, hogy hál' Istennek sikerült ezt is meglépniük, akkor ez nyilván ez már csak egy ilyen szimpátia kísérlet, illetve biznisz szempontból ellenőrzöd, hogy Apple Podcast-en hogyan működik a történet.
 - Így van. Úgyhogy az szerintem egy jó funkció ebben is. Egyrészt azért, mert nem hallgatom végig azokat az epizódokat, amiket egyébként fel vagyok rá iratkozva és meghallgatnék, akkor nem pörög le alvás közben, hogy utána ne is tudjak róla, hogy volt egy epizód, amit meghallgattam amúgy, de nem tudok róla. Meg nyilván az alvásminőséghez hozzátartozik az is, hogy amíg elalszok, addig jó, ha van zaj, vagy valami kép, vagy bármi, ami nekem segít, de hogy olvas, közben nem feltétlenül van rá igényem.
 - Ez igaz, ez igaz. Azt kell, hogy mondjam, hogy még valamit itt akarunk az otthonnal kapcsolatosan? Mert, hogy én már a zárás felé terelgetni.
 - Nem, nem, nem. Szerintem ott lazább a gyeplő ilyen szempontból. Ott inkább csak annyira kell figyelni, hogy otthon otthon vagy az otthoniakkal, és az legyen a prior.
 - Értem. Kivéve, hogyha esetleg a mellékhelyiségbe mész el, hiszen ezt a Covid alatt megtanultuk.
 - Úgy kéne beállítani, hogy van egy ilyen lokációérzéke, hogy amikor belépsz a WC-be, akkor így felold minden tiltást, és így akkor ott szabadon mozoghatsz.
 - Ezt egyébként halál komolyan hozom, bár én nem otrombáskodni szeretnék, meg illetlenkedni, de hogy tulajdonképpen azért itt tényleg egy veszélyes üzem maga a mellékhelyiség, mert biztos vagyok benne, hogy nyolcvanvalahány százalékunk a telefonjával vonul be, és hát amennyiben egyébként az akkumulátor is bírja, és a házi környezetben a Bifi is elér oda. Hát igen, az már a végtelen idő. Tehát, hogy a legnagyobb örömmel öleli keblére a tested az aranyeret.
 
 És tényleg nem véletlenség, ez veszélyes, és nem a kék plakát vonatkozásban, tehát hogy ez nem jó. Viszont zárásképpen mielőtt ismételten az asztalon hagynánk, kedves pajtások, egy általunk belengetett, de soha be nem teljesített ígéretet.
 - Nem, nem, nem felejtettem el.
 - Lásd, lásd például, azért az továbbra is várjuk a megfejtéseket, hogyha a mind mappes adásunkban rájöttök, hogy mi az a három dolog, amit Péter megígért? De vajon ki fejtette-e? Szóval, hogy mi az az applikáció Péter, amit tudsz ajánlani, és aztán egy zárógondolatot várunk tőled, hogy én is elmondhassam a zárógondolatomat.
 - Én az utóbbi két-három hétben elkezdtem használni, és annyira tetszett, hogy még az apróra is befizettem. Tehát, hogy ki tudtak húzni egy kis pénzt a zsebemből. Tehát, ez abszolút.
 - Aprót?
 - Egyébként aprót.
 - Ez gyönyörű volt. Igen, egyébként aprót, nem tudom, évi ötezer forint. Ha leosztott havira, akkor pár száz forint egy hónapban. Csakhogy akkor olyan funkciókat is elérek, ami nekem tetszik. A lényeg az, hogy az applikáció neve az, hogy van seck. És az applikáció semmi mást nem csinál, minthogy amikor megnyitod az applikációt, akkor most neked mutatom itt képen, de egyébként közben elmondom, hogy miről szól. Amikor megnyitod az applikációt, akkor mielőtt megnyitná, akkor betölt egy ilyen képernyőn, hogy most vegyél egy nagy levegőt.
 - Ez jó.
 - És akkor kiírja, hogy az utóbbi időben hányszor nyitottad meg az elmúlt 24 órában, legutóbb mikor nyitottad meg az applikációt, és egy ilyen nagy gombbal felajánlja, hogy hát mégsem akarok átmenni erre az applikációra, és egy kis felirat van alatta, hogy de mégiscsak szeretném használni. Tehát, hogy ez az applikáció ad egy ilyen kis gondolkodási időt neked, hogy most tényleg meg akarod nyitni, vegyél egy mély levegőt, és gondold át, hogy szükséged van-e rá. Vagy egyébként csak a reflex dolgozik benned megint. Olyan szinten működik nekem, hogy elméletileg tök jó statisztikát csinál a háttérben. Tehát hogy ez már az én magamfajtákat így elvarázsolja, hogy utána vissza tudom mérni, hogy hány órát mentett meg nekem az applikáció a social médiázástól, de nálam nem működik, merthogy az applikáció maga olyan jól működik, hogy amikor így reflexből megnyitom, és nálam most az az ilyen akadályozó van beállítva, hogy fölmegy egy ilyen képernyőn, egy szín meg lejön, és akkor ez a nagy lélegzetnek az ilyen effektusa. Már mikor fölfele megy, már kilépek. Tehát, hogy nem jutunk el odáig, hogy megnyomjam a gombot, hogy nem érdekes, akkor statisztikázná, hogy most megmentett egytől. Tehát nem jutunk el odáig, hogy rögzíthesse az eredményeket.
 - Ez jó!
 - És abszolút. Tehát, hogy nekem így megtizedelte szerintem az alkalmaknak a számát, amikor én belépek ilyen mikro social media használatra, és ez a legkönnyebbik kapu, amúgy már a többit is kipróbáltam, és ez abszolút vérbe idegelt. Tehát, hogy amikor viszont használnom kell, akkor olyan feladatokat tudott előállítani, aminél azt mondtam, hogy inkább leülök a számítógép elé, merthogy inkább ott nézem meg gyorsan, mint hogy át kelljen verekedni.
 - A mai feladatokat?
 - Nem, nem, van benne olyan, hogy.
 - Ördöglakatot?
 - Hát van benne olyan, amikor az van, hogy össze-vissza pattog ilyen randomban egy kör a képernyőn, és neked öt másodpercig így követned kell az ujjaddal. De tudod, ilyen bejelentetlen irányváltásokkal, és hogyha kicsúszol, akkor nullázódik a számláló. Volt, amikor nem tudom, hogy fél percig nem tudtam belépni, de kellett volna.
 
 - Még egy időrabló. Isteneim!
 - Azt a részt kivettem, az nem jó. Akkor van az a másik, hogy háromszor így a saját tengelye körül így meg kell forgatnod a telefont, és akkor az iránytűvel így, azt meg érezte, hogy szerintem irgalmatlan mennyiségben fogom ledobni véletlenül a telefonomat, mert kicsúszik a kezem, úgyhogy az sem volt jó. Ez a tök egyszerű, és ilyen három másodperc szünet, egy nagy lélegzetvétel, azalatt így meg tudom gondolni, hogy arra most szükségem van. Ez sem bőven tökéletesen elég volt. És nálam ez nagyon-nagyon jól működik. Úgyhogy van szex, megnéztem, van, van, almás, meg van Androidos környezetben is, úgyhogy bárki ki tudja próbálni. És mire ez az adásunk kijön egyébként, addigra lesz fönt róla egy ilyen kis videós összefoglaló is a Youtube csatornánkon, pont azért, mert beérett a teszt nálam, úgyhogy most éppen azon dolgozok, hogy annak a videós, ilyen kis app-teszt verziója elkészüljön, úgyhogy lehet egy kicsit jobban is megismerkedni vele majd egy másik anyagban.
 - Szuper! És akkor most arra kérünk fel, prof. Dr. Péter, hogy tartsd meg évzáró gondolataidat a témával kapcsolatosan. Azaz, hát azért mégiscsak fontos összegeznünk, hogy mi a helyzet ezzel, akkor most használjuk, ne használjuk, kell a hatékonysághoz, nem kell két percben tiéd a szó.
 - Szerintem kell a hatékonysághoz, mert azok az emberek, akiktől én tanulok hatékonyabbnak lenni, azoknak a nagy része közösségi médián keresztül tudja eljuttatni hozzám azt, amit én meg akarok tőle tanulni. Ide nem értve, mit tudom én, James Clear-t, meg az atomi szokásokat, mert azt elolvastam mondjuk könyvben az utóbbi időben. Tehát, hogy vannak ilyen kis extrák, hogy vannak könyvek, amit lehet olvasni. De én azt gondolom, hogyha évszám használjuk, akkor kifejezetten hasznos, vagy inkább úgy mondom, hogyha ilyen szemellenzősen abszolút letiltjuk az egészet, és zéró tolerancia van, akkor kevésbé leszünk hatékonyak, talán ez így pontosabb. És amire figyelni kell, ez helytől, tevékenységtől független, tehát mindegy, hogy munkában, vagy otthon akarjuk ezt használni. Szerintem a leginkább fontos, hogy az ne ilyen multitasking dolog legyen, hogy miközben én beszélgetek veled, közben átpörgetem egy kicsit a Linkedint, mert akkor se a beszélgetés nem lesz minőségi. Így a Podcast felvételünk is, azt gondolom, hogy megy a kukába minőség szempontjából, se a social médiában eltöltött időm nem lesz olyan, amire azt mondom, hogy kiéltem magamat rajta, hanem inkább legyenek ilyen blokkolt idők. És én csak vissza akarom hozni még egyszer ezt az időzítős verziót, az nekem nagyon-nagyon bevált. Tehát hogy legyen egy időkorlát, amit adsz magadnak. Ha telefonon elindítod, de például nekem az órámban van ilyen kis gyors billentyű, beállítva egy 5-10-15-30 perces számla, amit tényleg egy pillanat alatt el tudok indítani, attól függően, hogy mennyi időt akarok rászánni, és akkor elkezd bizseregni. Nekem ez a három top tippem, meg nyilván az appot szerintem próbáljátok ki, mert nagyon meglepő volt. Én beleszerettem. Gondoltam, hogy kipróbálom, aztán kikopik, de abszolút megragadt és bent maradt nekem a rendszerben.
 - Nagyon jól hangzik. Én talán annyit hoznék be a végére, hogy mindamellett, hogy most mi is rengeteg ezt kellene, így lenne jó. Nem tudom, ez használt nekünk dolgot, megfogalmaztunk. Ezekben szerintem mindig a legfontosabb pont az a fajta önreflexív hozzáállás, amikor ha csak egy másodpercre is, és nem csak az applikáció vonatkozásában. Az ember hátra tud lépni, és rá tud önmagára nézni, hogy akkor most mivel telt az elmúlt időszakomban, és adott-e ez bármit hozzám, vagy ugyanezt nem tudnám-e megszerezni esetleg telefon nélkül. Nem feltétlenül csak telefonra gondolva. A lényeg az, hogy az a fajta önreflexió az néha jól jön, ahhoz pedig nem kell telefon, tehát erre még hál' Istennek nem alkottak applikációt, sem közösségi média felületet, hogy önreflexív légy, és már többször nem mondom ki ezt a szót, mert annyira fancy, hogy az valami hihetetlen.
 - Kell egy fölfelé, egy csatorna arra, amiről föl tudok lépni, és ki tudom posztolni azt, hogy nem mentem föl Facebookra megint.
 - Írd fel, startup ötlet. Ez végül is bármi lehet ebből, úgyhogy Balogh Petyánál majd jelentkezünk ezzel ez ügyben. Én akkor leszek a legboldogabb, ha csak egy kicsit is, de mondjuk te is úgy tudsz beszámolni róla, aki ezt hallgatott, hogy mondjuk változás történt az életedben, és úgy érzed, hogy jobb lett tőle. Ha azért, mert több, ez is előfordulhat, tehát el tudom képzelni azt a helyzetet, hogy több lett a tiktok, de minden mást kiirtottam, és egyébként ez így engem boldoggá tesz, mert napi egy órát rászánok, és akkor ez film helyett nekem tökéletes, el tudom képzelni.
 - Persze.
 - Vagy azért, mert kevesebb lett, vagy azért, mert másabb lett, de a lényeg az, hogy foglalkoztál vele, és úgy érzed, hogy hatékonyabbá váltál, és még egyszer talán ennyit feloldozva, hogy ez egy örök harc, tehát, hogy ez nincs az, hogy megoldottam, megküzdöttem innentől, békehelyzet. Szerintem ez egy. Tehát ebben ne legyünk azért rátartiak, tehát 2023-ban beszélgetvén ez örök harc lesz, mert ha most a tiktokkal küzdünk, lehet, hogy jövőre a masztodonnal fogunk fogalmam sincs, nem tudom. Tehát, hogy bármi jöhet szebb és jobb. Úgyhogy, hát kellemes küzdelmet neked. Az eredményekről, részeredményekről, veszteségekről, nyereségekről pedig a diszkót szerverünkön szívesen vesszük, hogyha beszélgetsz velünk erről, merthogy egész héten ott próbálunk tulajdonképpen időt csenni tőled, úgyhogy a hatékonyságod reményében mi egy kis hatékonyságot feláldozván kérünk téged, hogy csatlakozz egyébként. Vannak ott fekete övesek, fehér övesek, hát pajtások, mint ahogy azt megbeszéltük. Produktivity Palek gyűltek össze, és akkor ott egy-egy jó tippel tudjuk egymást szolgálni. Viszont van más felületünk is.
 - Igen, ezen felül én azt gondolom, hogy még érdekes lehet a weboldalunk is a project-blue.hu, ahol egyébként minden epizódunknak a szöveges verziója is megtalálható, tehát hogyha valami érdekesebb elhangzik, aminek utánanéznétek írásban, akkor itt a leírásban egy része benne van, de ami elhangzik minden, az viszont fönt van a weboldalon, transzkriptelve köszönhetően partnerünknek, az Old Wright-nak.
 
 - És ugyanígy egyébként a podcast.hu-n is megtalálsz minket szintén feliratozva is.
 - Jelen felvételünk pillanatában igen, ez egy határozott és egészen 100 százalékig biztos megerősített információ, hogy már folyamatban van.
 - Hé! Úgyhogy itt tulajdonképpen két felületén is. Az egyik azért, hogyha egyébként más találna ránk, a másik pedig csak neked. Tehát, hogy tényleg azért, hogyha egyébként kifejezetten Project Blue, fanatikus kedves lenni, akkor ott érdemes azon belül megosztjuk a kattintásokat. Na, hát nem fogunk ezzel itt lacafacázni, ami pedig még bizonyos, és itt a végére szerintem fontos hozzátenni, nincs az az Isten, hogy most fogjuk ajánlani a social media felületeinket, úgyhogy vannak, vannak, ez nagyon fontos. Úgyhogy hagyjuk is. Az viszont van továbbra is bennünk, hogy nagyon szeretnénk veled találkozni a következő részben is, úgyhogy kérlek tarts velünk, iratkozz fel, adj visszajelzést, írj nekünk, ezek mind-mind jól esnek, mert akkor érezzük, hogy megéri csinálni. Úgyhogy addig is akkor Isten áldjon téged! Helló, helló, helló!
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.