Számít a hatékonyságban az alvás, vagy a stressz? Mennyire mérhető?

Szervusz, és üdvözöllek, ez itt a Hatékony leszek Podcast, ahol arra teszünk minden alkalommal kísérletet, hogy egy kicsivel közelebb kerüljünk ahhoz az állapothoz, amire nyugodt szívvel tudjuk már azt mondani, hogy hatékonyak vagyunk, ez ma sem lesz másképp, de a mai egy különleges alkalom lesz, ugyanis az első vendég érkezik a műsorunkba. Ma Kun Zoli barátommal fogunk arról beszélgetni, hogy a hatékonyság és a stressz mennyire van kitéve annak, hogy hogyan tudunk aludni, hogyan tudunk stresszmentesen élni, hogyan tudunk úgy összességében hatékonyabbak lenni és erre milyen mértékben van hatással az alvás, hogyan tudja az alvás az egészet befolyásolni, hogyan tudjuk ezt az egészet akár mérhetővé is tenni, de olyan kérdésekre is ki fogunk térni, hogy egyáltalán van-e értelme mérni, van-e haszna, miért jó, ha látjuk ezeket a számokat, ezeket az értékeket, és plusz egy kis meglepetéssel is készültünk erre a mai napra, ugyanis Zoli, mint a Fusion Vitalnak az egyik alapító tulajdonosa rendelkezésünkre bocsátott egy eszközt, amivel ők dolgoznak, és pont ezeket a méréseket hivatott segíteni. És ezt fogjuk még ma megnézni. Na de vágjunk is bele!
 - Hatékony leszek.
 - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
 - A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
 - Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
 - Na, szervusz Zoli!
 - Helló, szia! Köszönöm a meghívást! Köszönöm a vendéglehetőséget, mert követem a podcastedet neked így egy ideje, és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek.
 - Értem, nem kell. Köszönöm. Én nagyon-nagyon vártam már egyébként, mert az utóbbi időben ez az alvás téma nálam hihetetlenül priorizáltan került elő az életemben, és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy te mit tudsz erről a témáról, azt már hallottam, hogy sokkal többet, mint én. Úgyhogy pont ez volt az apropója a mai alkalomnak. De igazándiból, mielőtt belemegyünk mi ebbe az egészbe. Van egyébként a három szempont között hatás? Tehát hogy így lőjük le előre a poént, hogy a stressz az alvás és a hatékonyság, az nagyon erősen össze tud függni. Vagy azért nem ezen múlik?
 - Hát az a helyzet, hogy ez egy olyan terület, amit még most kezdünk csak igazából feltárni, merthogy a hétköznapokban nyilván az embernek van tapasztalata a saját működéséről, de azt kell, hogy mondjam, hogy iszonyatosan nagy lehetőséget tartogat az, hogyha elkezdünk tudatosan figyelni a saját stresszünkre, a saját regenerációnkra, mert ez iszonyatosan nagy hatást fejt ki a hatékonyságunkra. És szerintem ilyen 5-10 százalékokat simán mindenki tud alsó hangon, a saját hatékonyságán akkor javítani, hogyha ezt optimalizálja. Úgyhogy lőjük le a poént, biztos, hogy van értelme ezzel foglalkozni. És ugye, hogy nemcsak ilyen érzésekről beszéljünk, ugye elkezdtünk mi mérésekkel foglalkozunk, tehát hogy objektív adatalapon nézzük meg, hogy tényleg hogyan lehet ezen magunkon segíteni, optimalizálni, és valóban, hogyha ezt tudatosan és jól kezeljük, megismerjük a saját működésünket, akkor egy olyan rejtett erőforrásaink lehetnek, és olyan plusz százalékokat tudunk nyerni, amit korábban nem.
 - Hát hogyha általánosságban 10 százalékot vagy 5 százalékot tudunk javítani saját magunkon, azt gondolom, hogy azért ez bőven megéri a belefeccölt időt meg energiát. Belefeccöljünk időt és energiát abba, hogy aludjunk, azért ez nem a legnagyobb kihívás ilyen szempontból nézve, de mégis, most én csak a saját példámból kiindulva, ha azt mondom, hogy én hatékonysággal foglalkozom most már, most már nyolc éve oktatom, tanítom, olvasom, kutatom, próbálom fejleszteni magam, és mégis ez alatt a nyolc év alatt kórházba kerültem, mert széthajtottam magam, és ez alatt a nyolc év alatt nagyon sokszor voltak olyan hullámvölgyeim, amikor azt éreztem, hogy csak egy zombi vagyok, aki vágja maga előtt a fát, de fogalmam sincs, hogy melyik erdőben vagyok, mert nem aludtam, tehát azért ez az 5-10 százalék, hogyha huzamosabb ideig figyelmen kívül hagyjuk, és hogyha mondjuk így, csak a magunk környezetébe nézünk így a vállalkozói rétegben. Nekem az a tapasztalatom, hogy ez egy általánosan alulértékelt valami, és ez az 5-10 százalék azért talán az idő folyásával ez sokkal-sokkal több is tud lenni, mert nem az van, hogy azt a kis plusz 5 százalékot akarom eltenni, hanem amikor már mínusz 40-ben vagyok úgy általánosságban a kialvatlanság miatt, az meg megint egy más szintje ennek a dolognak. Én ezen a részen voltam, úgyhogy nekem ez volt az, ami először elindított ebbe az irányba. Na, de hogy te hogy kerültél kapcsolatba ezzel az alváskutatással? Én megtapasztaltam a rossz végét az oké.
 - Én is, de hogy én nem az alvásból indultam, hanem a stresszből, merthogy nekem volt egy 2011-ben egy olyan felismerésem, amikor multivezetőként dolgoztam közép és felsővezetőként különböző pénzügyi területen. Tudtam, hogy jelen van a stressz az életemben, tudtam, hogy rengeteg embert irányítani, meg nagy becsetért felelősnek lenni, meg új pontkarriert váltottam egy másik céghez, vettem fejvadászt, megkeresett, ez biztos nyomást jelent. De hát igyekeztem odafigyelni azért, hogy ne toljam túl, de nem volt nagyon semmi előjelem, mikor egyik pillanatról a másikra elbeszéltem vele, és elájultam úgy, hogy nagyon tudatos emberként éltem az életemet, és én akkor úgy döbbentem, hogy ez hogy lehet, hogy ez a stressz, ez így hirtelen a semmiből, mert ugye azt mondták az orvosok, hogy Kun úr minden rendben van, minden lehet-e jó, hát a stressz. És akkor mondom, hogy lehet, hogy egy ilyen módon megjelenik valami, amit nem is tudok, hogy ott van a szervezetemben, és akkor én elkezdtem ezt keresni, hogy honnan lehetne megtudni, hogy mi az a pont, amit még jól tudunk menedzselni a saját nyomásunkban, a saját célorientáltságunkban elérni az életben, amit szeretnénk, és hol van az a pont, amikor már vissza kell venni. És akkor ugrunk előre az időben, ugye most már ezzel foglalkozom jó pár éve, és hogy az az érdekes, hogy ez egy stressz megküzdési kategória, meg típus, hogy vannak azok, akik ilyen zsizsegők, tehát egyfolytában hajtják, pörögnek, szeretnek előre menni, inspirálódnak a stressztől, én is ilyen vagyok. Tehát én szeretem, hogyha zajlik az élet. Viszont pont amikor megismertem azt, hogy hogy működünk, meg hogy ez egy normális működési reakció, ahogy az ember ilyenkor viselkedik. Az is kiderült, hogy nekünk, tehát aki ebben a típusban van, sokkal jobban kell figyelni a regenerációra, és ugye annak a fő eleme az alvás. Tehát én igazából a stressznek a negatív hatásaiból, meg ennek a zónának a megfelelő kereséséből jutottam el odáig, hogy akkor nekem igazából az alvással, meg a regenerációval kell erősíteni magamat, tehát nem a stressz megküzdésével van nekem a problémám, hanem az alvás megtámogatásával. De ugye több különbözőek vagyunk. Van, akinek meg ugye eleve a stressznek a kezelése a nehéz, de hogy ez biztos, hogy ezek nagyon összefüggnek, és ennek oka is van, az idegrendszerük működése.
 - És a stresszkezelésnél szerinted az alvás az volt az, ami neked rendbe tette a dolgokat, vagy az ott is csak egy része volt egy ilyen 5-10 százaléka annak, hogy a stressz szint végül is nem gyilkolta tovább az életedet.
 - Teljesen jó, amit mondasz, hogy igazából nem is az alvás önmagában, hanem a szervezetünk egy komplex egész. Tehát a szerb rendszereink nagyon szorosan együttműködnek, a test és a lélek is, és amúgy a különböző szervrendszereink is. És igazából nekem az segített, amikor nem is csak, hogy egy dolgot fogtam meg, hanem hogy beleláttam az idegrendszeremnek a működésébe. Ez 2015-ben történt. Akkor volt az első olyan mérésem egy olyan eszközzel, amit azóta is most már foglalkozunk, és ez, amit utaltál az elejére, hogy gyakorlatilag láttam, hogy hogyan hat rám a mindennapoknak a működése, hogy hogyan, egy meeting például, az most mit jelent számomra a magánéletemben, hogyan élem meg magamat, hogyan tudok feltöltődni, milyen az alvásom, és amikor ezt így beleláttam a működésemben gyakorlatilag, akkor abból már rengeteget lehetett tanulni, hogy mit érdemes változtatni, és nem mindenkinek ugyanaz, tehát mindenkinek más az életvitele, az élete, a ránk érő külső hatások, ahogy ezt megéljük, de hogyha az ember belelát ebbe, hogyha van egy olyan, mondjuk így tükör, amiben tudod nézni, hogy akkor hoppá, mi történik velem, akkor már abból lehet tanulni, hogy mi az, amit érdemes elkerülni, és mi az, amit érdemes fejleszteni. Gyakran az emberek azért állnak nehezen az ilyen változásokhoz, mert azt meg hú, életmódot kell váltani, és akkor én nem akarok más ember lenni, mint voltam. És ez teljesen rendben van, mármint, hogy valakinek amúgy kell, mert annyira komoly problémák vannak az egészségével, de a legtöbb esetben, amit én látok ezeken a méréseken és konzultációkon, az ügyfeleinknél, hogy csak ilyen finomhangolásra van szükség. Néhány jól megválasztott döntéssel lehet nagyon sok jó eredményt elérni, csak az nem mindegy, hogy mit kell változtatni.
 - És egyébként te azt mondtad, hogy téged a stressz az valahogy hajt, motivál, tehát hogy az neked egyfajta pozitív töltet is, vagy nem is emlékszem pontosan, hogy honnan jött rá, de inspirál. Hogy ez viszont általános, vagy ez az, amiben te máshogy állsz a dolgokhoz, mert hogyha én magamra gondolok, akkor általában én jó valószínűleg a kis orvosi kalandozásom után volt nekem egy fejben váltásom, és alapvetően lenyugodtam ott, és van egy ilyen nagyon nyugodt alapszintem, és hogyha stressz van a napomban, az a szokatlan, tehát hogy a pozitív stresszt azt én nyugalmi állapotként élem meg szerintem. De hogy téged az, hogy inspirál, az tudatos volt, vagy egyszerűen te vagy, aki így működik, vagy ez egy általános dolog, hogy egyébként a stressz az motivál minket.
 - Van öt stresszmegküzdő kategória, a mérések alapján bekategorizálható, hogy gyakorlatilag milyenek vagyunk. Nyilván minden ember egyedüli példány, de azért lehet tipizálni, mint ahogy megismerjük egymást, és azért vannak bizonyos személyiségjegyek, ugyanis a stressz megküzdésünk is tipizálható, és ugye ez a zsizsegő az, amit mondtam, ez inspirálós lesz. De van, akit például gyakran úgy történik a stresszhatás, hogy nem is lehet látni mondjuk, hogy őt meg kibillenteni a stressz, mert fel kell tágulni a hátán például, de őket meg belülről sokkal erősebben befolyásolja a stresszt, és észre se veszik, ügyfélszolgálaton dolgozó munkatársak például tipikusan, aki azt mondja, hogy ó, ez monoton, meg stressztűrő, meg minden, úgy látszik, minden rendben van, de őket sokkal jobban például érinti a krónikus stressz. Az a nem is túl magas, tehát a folyamatos belső nyomás egy ilyen zizegés, ami bent van a szervezetben. És ugye ez az idegrendszerünk úgy működik, hogyha a stressz az egy válaszreakció a szervezetünkben, egy minket érő külső vagy belső hatás eredményeképpen. És hogyha ezt a válaszreakció után nem történik egy megnyugvás, amelyik egy visszanyúló állapot. Le is rajzolom, jó? Hogyha váltok egyet, és akkor megmutatom, hogy miről van szó. Tehát igazából úgy néz ki a szervezetünk, hogy minket ér egy külső inger, és akkor arra ad egy stresszreakciót a szervezet, tehát valamilyen vészreakció egy szélsőséges helyzetben, de akárcsak ránk kiabál valaki, vagy hogy valaki hozzánk szól, értelmezünk egy impulzust, és ennek van egy ilyen stressztető része, ameddig ez a hatást tart. És utána jön, amikor a szervezetünk így megnyugszik, ez a visszanyugvó rekreációs állapot. Gondoljunk bele, hogy például az emberi szervezet, mint ősember, mint megijesztettem mondjuk őt egy vadállat, akkor ugye egyértelműen először is volt egy erős vészreakció, és utána meg ugye szépen megjött a megnyugvás, utána elmúlt a vész. A mai világban nem ilyen vészreakciókkal találkozunk, hanem folyamatos nyomással. És a probléma az az, hogy gyakran nem oda megy vissza a megnyugvás állapota, ahol korábban volt, hanem ugye egy magasabb szinten áll be. És itt pont itt van a probléma, hogyha nem vagyunk képes megfelelően visszatöltődni, vagy megnyugodni, hanem folyamatos nyomásban vagyunk, akkor ez az újabb és újabb hullámok, ezek egyre és egyre nagyobb, mondjuk így, nyomás alatt érnek minket, és ugye míg egy külső hatást alapvetően régebben az élőlények között lehetett mondjuk érzékelni. Ma már ezeket a hatásokat nem is feltétlenül érezzük, mert gyakran ilyenkor más ingerek szabályoznak minket.
 - Ilyenkor már ezek már nem ütik meg az ingerküszöböt, nem? Tehát hogy már annyira magasan tud lenni, hogy ezt nem veszem észre.
 - Én nem is vesszük észre igen, vagy egyszerűen olyan ingerek, amiket nem is gondolnánk, hogy stresszt okoznak. Az idegrendszernek két állapota van, a szimpatikus idegrendszeri állapot és a paraszimpatikus idegrendszer állapota, így működünk. A szimpatikus idegrendszer az, amikor aktívak vagyunk, használjuk az erőforrásainkat, ezt nevezzük klasszikusan stressz állapotnak. Ez nemcsak olyan stressz állapotot jelent, amikor érezzük a nyomást, meg idegesek vagyunk, meg frusztráltak, hanem csak simán, egyszerűen aktívak vagyunk. Most ebben így beszélgetünk egymással, én nagyon jól érzem magam, de ez egyértelműen egy stressz állapot, mert a szimpatikus idegrendszerem aktív, ilyenkor koncentrálok, beszélek, figyelek, satöbbi. Ez az életünkben az, hogy ilyen állapotban vagyunk, ez a szimpatikus idegrendszer állapotban ez teljesen normális. A baj akkor van, hogyha túl sok időt vagyunk ebben az állapotban. Vagy hogyha ez túl nagy inger ér minket ebben az állapotban, tehát, hogy amikor nagyon sok stresszhatás ér, ha erős stresszhatás. De hogyha folyamatosan ebben az állapotban vagyunk, és nem figyelünk a másik oldalra, a paraszimpatikus idegrendszeri állapotra. Na, ez a probléma, mert igazából azt már nem tudja a szervezet kompenzálni, és itt jön, amit az előbb mondtál, hogy a paraszimpatikus állapot, ugye az például az alvás, az ilyen feltöltő, passzív tevékenységek. Hogyha ezt nem csináljuk eléggé jól, akkor az történik, hogy szépen egy folyamatos deficitben vagyunk, többet vagyunk stresszben, mint kellene, tehát szimpatikus idegrendszer állapotban, és egyszerűen nem elég hatékony a feltöltődő visszatöltésünk, és egész egyszerűen emiatt történik meg, hogy egy ilyen folyamatos deficitet viszünk magunk előtt. Ha viszont ezt fordítunk ezen a - mondjuk így - görbén, akkor ugye a saját bevethetőségünket tudjuk megtámogatni. És itt jön a produktivitás része, hogy ha ezt jól menedzseljük, akkor a minket és teszthatásokat kontrollálva egy erős regenerációval gyakorlatilag egy pozitív görbénk lehet, tehát szépen folyamatosan van egy bankbetét, hogy másnap már jobbak vagyunk, vagy nagyobb a bevethetőségünk, a készenlétünk, a kognitív készségeink, tehát igazából ezzel lehet, hogyha ezt jól csináljuk és nem rosszul, akkor ugye máris egy plusz erőforrást szerzünk az életben magunknak.
 - Á, szóval akkor igazándiból ez jól akkor tud működni, és innentől kezdve érzem magam igazán bevonódva, hogy akkor nem csak azon múlik, hogy mennyire kezelem jól a stresszt a mindennapokban, és a kereszteket, az egymáshoz rakódó rétegeket mennyire tudom tolerálni, és mennyire tudom tudatosan tolerálni, vagy egyszerűen csak szervezetileg megoldom, és nem csak azon múlik, hogy mennyire jól tudok aludni és mennyire alszom le a nyolc órát, hetet, kilencet, nagyon sokfélét hallottam egyébként, hogy mennyi az optimális, hanem az, hogy ezt hogyan tudom összekombinálni a mindennapi hatékonysággal, azzal a fajta prodektivityvel, amivel én is foglalkozom. Tehát, hogyha ébren vagyok, akkor próbáljam meg azt a napot úgy zárni, hogy ma hatékony voltam, és akkor itt leszűkíthetjük a taszkmenedzsmentre egy részét, de ami nagyon-nagyon fontos és szerintem itt van a kulcs az egészben, hogy amiért én is, aki nagyon sokat foglalkozok a témával, meg hát te is, aki nagyon sokat foglalkozik a témával, rácsúsztunk a legrosszabb részére ennek az egész görbének, amikor már fizikailag volt egy nagyon intenzív visszajelzés, hogy ez így nem jó, az pont az szerintem, amit te is mondtál, hogy megvan ez a folyamatos pozitív stressz, hogy mindig akarunk tenni valamit, mindig akarunk még többet, még jobbat, még, még, még, még. És belecsúszok abba, hogy még este tízkor is ezen kattog az agyam, és belecsúszok abba, hogy éjszaka fölébredek, és azon gondolkodom, és ez mind olyan dolog, ami pozitív és hajterület, tehát ezek általában nem zavaró dolgok voltak, hanem örültem, hogy még van ötletem, még van tök jó ötletem, hogyha leadtam egy projektet, akkor nem pihenni mentem, hanem elővásároltam a 35 másik hatalmas projektötletemből az egyiket, hogy na, akkor most végre ezt is el tudjuk kezdeni, és mert élvezte, ez egy olyan stressz szint, amit most mondtál szerintem, amit az ember rohadtul tud élvezni.
 - Tehát ez egy struktúrfilm forrás.
 - Így van, hát erről szól az életünk, ha belegondolunk, mert hogyha ez nem lenne stressz az életünkben, akkor csak vegetálnánk egy ingerszegény környezetben. Nyilván mindenkinek más a zónája, hogy hol érzi magát komfortosnak, és ez időben is változik, néha többet tudunk magunkból kihozni, néha meg néha nehezen képesek felkelni az ágyból, de valóban erről szól a dolog, hogyha elkezdünk az alvásra, és ugye az alvást kicsit kibővíteni, mert generációról beszélek, aminek a legfontosabb eleme az alvás. Tehát hogyha elkezdünk erre figyelni, akkor egy teljesen új világ nyílik meg, merthogy gondoljunk a sportolókra például. Az élsportolók már pontosan tudják, hogy mennyire számít egy sorozatterhelés után, hogy jó legyen a regeneráció. Gondoljunk például akár egy olyan meccsekre, egymás után mondjuk egy világbajnokságon például, hogy egymás után kell megint újra és újra rövid időn belül, akár 24 órán belül, 48 órán belül egy újabb meccset lejátszani például. Ilyenkor mindenki arról szól, hogy regenerálódjunk, hogy megtörténjen minden. Na most valójában ezt mindenki megéli a mindennapi sorozatterhelésben, mert ugye nem vagyunk mindannyian élsportolók, viszont azok a hatások, amik minket érnek, ami ma ért, meg ami holnap fogja, meg tegnap, ezek egy folyamatos terhelés újabb és újabb. Mindenkinek más a képessége, hogy mit képes elviselni, és ez persze fejleszthető, de alapvetően be kell menni a munkába, otthon, otthon sír a gyerek, tehát nagyon sok olyan dolog van, ami egész egyszerűen hatást, terhelést jelent a szervezetünknek és erre reagálnunk kell. És hogyha jó a megküzdő képességünk a stresszel, de pláne, hogyha jó a regenerációnk, tehát képesek vagyunk ebből újra és újra visszatöltődni másnap reggelre. Na, akkor van a lehetőségünk arra, hogy ez egy tényleg egy hosszú távú működő, mondjuk egyensúlygörbe legyen.
 - Tehát akkor ez alapvetően egy stratégiai döntés tud lenni az életünkben, hogyha ezt is beleveszem ennek a vizsgálatát. Ezzel mindjárt tovább is szeretnék menni, hogy mi az a stratégia, de közben csak hogy haladjunk ilyen szempontból is. Jött egy kérdés, amit megpróbálok most bejátszani, csak valamiért nem látjuk a kérdést magát, de akkor gyorsan beolvasom inkább, de az a biztos valamiért nem látszik most a kérdésünk. A kérdés az volt, hogy egy ilyen életmód felmérése mennyibe kerül és mennyi ideig tart, hogy erről meg lehet-e tudni részleteket. Igazándiból, ami érdekes szerintem az, hogy nyilván nem akarok. Mindig átadom és át is adom a szót, tehát hogy akkor ez a kérdés.
 - Jó, hát igazából ugye akkor válaszolok a kérdésre mindjárt, de előtte még elmondanám, hogy mi alapján lehet mérni ezt, vagy nem tudom, hogy ez fontos, hogy ezt tisztázzuk, amikor nagyon sok eszközzel tudjuk ugyanis magunkat mérni. Rengeteg dolog, tehát rengeteg eszközt csuklóoltató óra kijelz, például akár már stressz szintet, vagy alvást követő applikációk vannak, tehát nagyon sok olyan dolog van, amiből már azt mondja, hogy meg tudom mérni magamat, és ezeknek van mondjuk három kategóriája. Az első kategória az az applikációk, amikor nincs is semmilyen minket, tehát nem rólunk szól a dolog, hanem valamilyen külső, például mikrofon segítségével az applikáció azt nézi, és azt jelzi, hogy mondjuk mennyire mozoghattunk például éjszaka a matracunkon, vagy hogy mennyire horkolunk, mennyire lettünk valószínűleg akkor mély államban, hogyha éppen nem horkoltunk. Tehát, hogy ezek, ezek, ami kijelzi az alvásminőséget, ez arra nem alkalmas amúgy, hogy rólunk szóljon, mert valójában nincs semmilyen szenzor, ami minket mérne. Ellenben arra nagyon jó, hogy legyen egyfajta tudatosításunk, hogy akkor tényleg mennyit aludtam például aznap. És ugye azt hiszem, te egy egyik podcastedben mondtad is a szép slide-ot például, mint alkalmazást.
 - Ezt én is.
 - Igen, én is szoktam használni, ez gyakorlatilag arra nagyon hasznos, hogy az ember tényleg odafigyeljen, most akkor elindítottam az alvásomat, igen, meg is jött a kérdés. Igen, igen, igen. Megvan, szuper. Mindjárt el is mondom. Úgy néz ki a dolog, hogy ezek az applikációk, ezek arra nagyon jók, hogy egyfajta saját információnk legyen arról, hogy egyáltalán mennyit alszunk. Egyre magasabb szint, amikor valamilyen szenzorral mérjük magunkat, mert akkor már beszéltünk arról, hogy egy olyan input alapján dolgozunk, ami tényleg valamennyiről belőlünk jön, rólunk szól. Ilyenek például tipikusan ilyen órák, karkötők, satöbbi, aminek általában ilyen végtagon csuklom, például hordott eszközről beszélünk, aminél ugye azt kell tudni, hogy ezek általában azért nem mérnek, hanem becsülnek. Azért ez két külön szint, mégpedig azért, merthogy ők időközönként a véráramból egy mintát vesznek. Mondjuk tíz másodpercig figyeli, hogy éppen mennyi a pulzusom, és akkor a maradék 50 másodpercben meg nem tudjuk mi van, mert ugye nem tud folyamatosan mérni, mert kijelzője van, lemerülne az akkumulátor, így is, ha egész nap kell hordani, akkor pláne, mikor éppen hogy merül le. Tehát igazából ezeknek az eszközöknek az a funkciója, hogy inkább ilyen fitness trackerek, hogy abban segítenek, hogy az életvitelünkről adjanak egyfajta széles visszajelzést, de ebben már vannak mért adatok, például pulzus, vagy akár sok minden más lépésszámlálás, stb. Ezek arra jók, hogyha szeretnénk az életvitelünkről egy valamilyen benyomást kapni, hogy egyáltalán mennyit, mennyit mozgunk például, tökéletesek erre, de mondom, még egyszer mondom, becsülnek, és ugye az a probléma, hogy mi azért dolgozunk egy olyan eszközzel, ami viszont a testen hordható, tehát gyakorlatilag mellkasra van rögzítve, merthogy ezek például minél távolabb vagyunk a szívünktől, annál ugye a végtagunk, annál zajosabb a jel, tehát annál kevésbé pontos egy eszköz. Illetőleg, ha minden egyes dobbanást kimérünk, nem csak becsülünk, hanem hogy azt mondjuk, hogy tényleg minden dobbanást mérünk, akkor lehet igazából már egy mélyebb és valós képet kapni arról, hogy hogyan működünk. És ezért használunk olyan tesztszenzoros eszközt, ami már a saját mellkasunkra van erősíthető, és igazából ezzel lehet egy teljesen objektív képet kapni. Ezt ilyen bérlési konstrukcióban lehet ehhez hozzájutni, ami azt jelenti, hogy egy futárszolgálattal kiszállítjuk a készüléket, utána magunkra mérve folyamatosan lehet egy applikáción látni, hogy éppen hogyan néz ki az életvitelünk, a stressz szintünk, az alvásunk, a mozgásunk és része ezeknek a különböző csomóknak az is, hogy egy szakértő konzultáció segít az adatok értelmezésében. És azért akartam ezt így elmondani, mert így már el tudok válaszolni a kérdésre, hogy amúgy ezeknek a mérési csomagoknak az értéke 75 és 90 ezer forint között van, ezért cserébe egy hónap, vagy akár három hónapon keresztül folyamatosan lehet korlátlanul mérni magunkat és benyomást szerezni a pontos állapotunkról.
 - Csak hogy egy picit bele is nézzünk ebbe, mert szerintem az még fontos, hogy lássuk is, hogy miről van szó, mert én engem itt vettél meg kilóra egyébként, amikor nemrégiben találkoztunk a Life Hacking Productivity konferencián, és mutattál pár grafikont, és abból készültem, hogy ezt meg is mutatnám itt is, hogy amikor megkapja a ti eszközötöktől az ember a visszajelzést, akkor ilyen grafikonokat mutogattál te is, hogy konkrétan az egész napom totálisan le van mérve, és nem csak ilyen szakaszokon, szakaszokon keresztül, hanem egy ilyen lehetetlenül részletes görbe van, több színben, több méretben, mindegyiknek megvan a maga szerepe, és amikor én ezt láttam tőled, kifejezetten tényleg ezt a részét ennek az egésznek, amikor azt mondom, hogy mikor töltöttem, mikor fáradtan, mikor voltam stresszes, mikor nem, mikor voltam. És ha jól emlékszem, azt mondtad az előadásban is, hogy a regeneratív állapot az nem az alvás, hanem az is lehet alvás, meg egyébként alváson kívül is tudok töltődni és a stressz szintemen dolgozni, hogy az minél egészségesebb legyen. Tehát, hogy még azt is méri, hogy mikor regenerálódok úgy, hogy éppen nem alvás közben. Nekem ez volt az a kedvencem egyébként.
 - Nyilván abszolút így van, igen. Tehát az, amit mondasz, hogy látható a piros szín jelzi a stressz állapotot, tehát a szimpatikus idegrendszeri állapotot egészen konkrétan, a zöld pedig a töltődés a regenerációt, és valóban így van, hogy nem csak az alvást mérve. Ugye 0-24 órában rajtad van ez a készülék, tehát igazából ez azt jelenti, hogy kivéve a víz nem érheti, tehát az úszás, meg fürdés esetében nincs rajtunk, de gyakorlatilag minden más esetben igen. És ez egy olyan folyamatos visszajelzést ad arról, hogy igazából éppen melyik állapotban voltunk, és valóban így van ez az alvás, az ugye mind a kettő igaz, tehát az alvásunk is lehet, sőt, általában egyáltalán nem csak zöld, hogy így mondjam, tehát nem csak regeneráló, hanem legtöbbször, sőt egyre gyakrabban tele van stresszel az éjszakánk is, és ugye ennek is több oka van, hogy mi történik velünk éjszaka alvás közben, hogy nem regenerálódunk, és nem jó az alvásminőségünk. Ugye ezt sokan már érzik magukon akár, hogy fáradtak, de nem feltétlenül tudjuk, csak egész egyszerűen meg hozzászokott a szervezetünk ahhoz, hogy egyfajta alvás hatékonyságunk van. Na most ezt például lehet látni, hogy ez mennyi, és utána ezen megvan, hogy hogy lehet fejleszteni az alapján, hogy milyen döntéseket hozunk, erre utaltam az elején. És ugye a másik meg a napi, amit mondtál, hogy nemcsak hogy az alvással lehet regenerálódni, hanem hogyha napközben tudunk átváltani a paraszimpatikus idegrendszeri állapotba, tehát töltődünk, akkor ez ki tudja egészíteni az éjszakának az esetek hatékonytalanságát, vagy a rövidségét. Tehát hogyha nem tudjuk megfelelően ezt mondjuk megvalósítani. És nyilván ez nem váltja ki teljes mértékben, mert vannak bizonyos funkciók, amiket az alvás közben kell lefutnia, tehát mint egy program, viszont ezzel együtt, hogyha ezt már jól csináljuk, akkor itt van az a pont, amivel meg tudjuk magunkat támogatni például olyan helyzetekben, amikor mondjuk sérül a balanszunk, vagy akár a produktivitásunkon kell segíteni, és egy ilyen hack például, az tipikusan ez a Power Nap, ez a gyors, alvás, gyors pihenés délután például. Én ezt rendszeresen csinálom. Nyilván home office-ban egyszerűbb, de hogy ezzel együtt ez egy nagyon jó technika például arra, hogy amikor jön a megfelelő mélypontod, mondjuk például a függetlenül attól, hogy milyen ritmus szerinti életet, bagoly vagy pacsirta, vagy mindenképpen van egy mélypont, hogy akkor például az ember ne a kávé, meg a csoki, meg a nem tudom mi után nyúljon, hanem egy ilyen rövid, gyors alvással, ami igazából egy paraszimpatikus állapotnak az elérése tud segíteni és töltődni, pont olyan, mint hogyha lemerülnék, és akkor rádunnám magamat a telefonra, a telefontöltőre. Így van. És egyébként ezeket az állapotokat lehet gerjeszteni máshogy is? Tehát, hogy ez a powernapping, ez nagyon-nagyon ott van szerintem, ez egy tök fontos. Nekem még nem szokásom, de amikor azt érzem, hogy most muszáj ezt csinálni, és most muszáj tényleg egy tíz percre lecsukni a szemem, mert nagyon fáradt vagyok, akkor az ilyen, mintha másnap lenne, pedig csak egy 20 perc telt el, és pont, amikor azt érzem én is, hogy most másnap van, és ma két napot tudtam megélni, az pont azért van, mert olyan szinten föl tud az ember frissülni egy ilyentől. De mi van akkor, hogyha nem alszol? Tehát hogyha nem power napping van, meg nem bármi másra. Neked van technikád erre?
 - Igen, és az a jó hír, hogy nekem is van, de hogy amikor mérünk valakit, akkor látjuk, hogy mindenkinek van-e vagy és mik azok az állapotok, merthogy ezek teljesen különbözőek. Nekem például tipikusan az én idő, amikor a nyugiban kávézom és cikkeket olvasok és fejlesztem magam, az például mindig segít abban, hogy töltődjek, de hogy amit látunk más esetekben is, hogy már ne csak magamról beszéljek. Tehát igazából az én idő szerintem nagyon sok esetben eleve hiányzik sok ügyfélnél, tehát egyszerűen nem foglalkozunk magunkkal eleget. Nőknél például a kozmetikus, fodrász, tipikusan ez, amikor velem babrálnak engem, és velem foglalkoznak, akkor gyakran látjuk, hogy töltődés van, de minden olyan állapot, amikor hobbival foglalkozunk, passzívak lehetünk, tehát a meditáció, a jóga, a könyvolvasás, zenehallgatás, ezek tipikusan olyan tevékenységek, amik jók lehetnek, nem mindenkinek a megfelelő mértékben, de igazából ezek a passzív, tehát minden arra érdemes gondolni, hogy amikor nem nyomjuk ezt az egészet, hanem passzívak vagyunk, akkor van esélye a szervezetnek. Van, akit például a tévénézés közben tud töltődni. A legtöbb embernek általában amúgy ez a stresszforrás, mert ugye ingereket kell értelmezni és hatnak ránk. Tehát, hogy ezek mindannyian mások vagyunk, de vannak alapvetően, hogyha megismerjük már saját működésünket, akkor látjuk, hogy a mi életünkre konkrétan mi az, mi az, ami segít és támogat. A természetbejárás például tipikusan ez egy nagyon, vagy csak egy nyugodtan kiülni mondjuk egy rétre vagy egy fa alá például, ezek is tudnak segíteni.
 - És ez ráadásul azért, hogyha egymás mellé tesszük a kettőt, azt a két utolsót, azért ez két nagyon más dolog, hogy elmegyek túrázni egyet, meg hogy leülök egy fa alá, tehát ott azért fizikai sík van, az egyikben konkrétan inkább fáradok.
 - Igen, és nagyon jó, amit mondasz, merthogy valójában ugye a mozgás az, ami szimpatikus idegrendszeri állapot, tehát az gyakorlatilag, hogy úgy mondjam stresszszerű, hiszen aktívak vagyunk, az előbb mondtam, hogy az aktívságot jelzi ez az állapot, viszont a mozgással lehet leginkább segíteni a stressz megküzdésen is, meg az alváshatékonyság javításán is, mert ahogy mondod, elfáradunk fizikailag, és amikor elfárad az ember, akkor mélyebbre tud menni utána például a pihenésben, és hogy tipikusan megint egy sportot tudom hozni példának, hogy amikor egy sportoló folyamatosan edzés, meccs, edzés, meccs terhelésben van, akkor hozzászokik a szervezete ahhoz, hogy jön egy terhelés, tehát fizikailag lemerül, és ugye megint van egy valamennyi idő regenerálódni, tehát akkor gyakorlatilag hatékonyan kell tudni a szervezetnek regenerálódni, mert ugyanúgy is jön a következő. És pont ezzel tudják, például a sportolóknak az effajta hardver, tehát pulzusparianciáról beszélünk, ennek az értékei mindig kimagaslóak, aki gyerekkorában akár aktívan sportol, még felnőtt korában is látható, mert hogy hozzászokott a szervezet ahhoz, hogy jól kell tudni regenerálódni. És ugye ezzel pont lehet fejleszteni ezt az egészet. Igen, tehát rövid távon, hogy így mondjam, az egy fárasztó dolog, a mozgás, meg a sport, de általában csak a fizikai aktivitás, de pont ez segíthet abban, hogy utána jobb legyen, hatékonyabb legyen a regenerációnk, és jobban tudjunk megküzdeni a stresszel. A káros feszültségeket is csökkenti igazából a mozgás.
 - És egyébként neked abban, hogy megtaláld a saját megoldásaidat erre, a saját kis mixedet, amivel tudsz töltődni akár alváson kívül is, hogy neked mi az, ami segít, az mennyi idő volt? Tehát, hogy még mielőtt itt mindenki hirtelen visszacsatol a legelső néhány percre, itt a mostani beszélgetésben, hogy az nem úgy működik, hogy ma ez van, holnap az. Merthogy akkor ma, nem tudom, hogyha HRW értéket nézünk, akkor ma 20-as értéken mozgok, és holnaptól meg legyen 120, mert azt mondták, minél nagyobb, annál jobb. Hogy mennyi idő volt, míg te megtaláltad azt, amivel te elégedett vagy. Sőt, egy kiegészítő kérdéssel te elégedett vagy?
 - Nem vagyok elégedett, de hogy nem azért, mert ebben nincsen magam elé tűzve egy optimum szám, hogy mit akarok elérni, mert pont erre az elején utaltál, hogy kell-e nekünk ténylegesen ebben is nagyon célorientáltak lenni. Én azt látom, hogy nem az a lényeg, hogy javítsd egy nem tudom bizonyos szintig magadat, mert az egészség az ugyanis nem egy pillanatnyi állapot, hogy akkor most egészséges vagyok és pipa, ugyanígy például ugyanígy a produktivitás sem egy egyszeri állapot, hanem egy folyamatos szemlélet meg egy tudatosítást jelent, és ezért nincsenek ebben célok magam elé tűzve, ezért is nem tudnám azt mondani, hogy elértem azt, vagy nem értem el ezt a célt. De az viszont fontos, hogy válaszoljak az előző kérdésre, hogy igen, van egy-két dolog, amit amióta mérem magam, és most már tényleg gyakorlatilag nyolc éve történt az első mérésem, hogy ez abszolút, azóta például minden nap odafigyelek arra, és évente csak tényleg néhány nap különbség van. Néhány nappal, amikor ez nem történt meg, ugye 30 percnyit valamilyen szinten aktív legyek fizikailag, ez nem edzést jelent, hanem hogy lehetett könnyebb is, lehet benne, hogy 30 perc séta például, vagy biciklizés, vagy szobabiciklizés, vagy kerti munka, de lehet benne ugyanúgy persze futás, meg foci, tehát egy csomó olyan, ami aktívvá tesz, és hogy na, ebben például itt fontos az elégedettség már ebben, hogy akkor ezt elértem-e vagy sem. De nem kell minden nap megtörténni, hanem ha azt mondom, hogy 300, mit tudom én, 50 napban egy évben ez sikerül, na, az már azért elég jó ahhoz, hogy azt mondjam, hogy ez rendben van. És belefér az, hogy nem kell ezt is így csinálni mindenáron. Ha nem vagyok maradéktalanul tökéletes, akkor rossz vagyok. Ebben azért oda kell figyelni erre a fajta kihívásokra, hanem csak a szemlélet, hogy azért legyen benne, és például énnekem egyik ilyen helyeken, hogy minden nap megtervezem azt, vagy nem kell papíron ceruzám, csak ugye a hozzáállás, hogy aznap hol lesz ez a fizikai aktivitásom, és nem mindig arról szól, hogy akkor most elmegyek futni, vagy mikor megyek el edzeni, hanem akár csak annyi, hogy például tudom, hogy elmegyek mondjuk bevásárolni, akkor viszont jó, akkor nem tudom én, nem biciklivel, vagy nem tudom, kocsival nem is szoktam menni, de úgy értem, hogy akkor az egy oda-vissza egy 30 perces séta, ma csak ennyi időm van erre, hogy mozogjak, de ezt megteszem magamért. És akkor vagy például előbb szállok le egy tömegközlekedési eszközről, és akkor többet megyek mondjuk azt lesétálnom. Ez is számít. Nyilván ezzel, ahogy mondtad is, nehéz nagyot fejleszteni például magunkon, de hogyha elkezdünk ezzel tudatosan foglalkozni, akkor egy teljesen más világ nyílik ki.
 - És a másvilág, az neked hol volt, tehát ami kinyílt, inkább fejben érezted magad jobban, vagy voltak azért ennek fizikai jelei, hatásai? Melyik volt az erősebb inkább?
 - Hát, szerintem inkább fejben, merthogy már alapvetően régebben dohányoztam például nagyon sok időn keresztül Romániát. Már azelőtt abbahagytam például, mielőtt voltak ezek a stressztüneteim, tehát igazából nem mondhatnám, hogy így nagyon kellett ezen változtatni, hanem inkább úgy néz ki az egész, hogy az a jóllét érzés, hogy akkor jó helyén van az életem, meg odafigyelek magamra, inkább ez, ez, ami számít, mert amúgy, és ez nincsenek olyan, én nagyon sok egészségtudatos embert ismerek, meg biohackert, mert nem tudom, de hogy ezek nincsenek olyanok, hogy na, ő a példa, merthogy ő aztán tökéletesen él. Mindenkinek az életében vannak nagyon erős nyomáshelyzetek, krízisek, sprintek, amiket meg kell oldani. Én vele most beszélgettünk az elején, hogy pont költözés alatt vagyok.
 - Én most nem vagyok a legjobb példája annak, hogy mennyire vagyok kipihent, de hát tudom, hogy ez egy pár hétig tartó dolog, és nagyon fontos, nagyon örülök annak, ami velünk történik, ez tök jó. Viszont nyilván ilyenkor számítanak azok, hogy vannak olyan technikáid, amit tudsz használni, hogy amikor extra helyzetben vagy, akkor meg tudd erősíteni azt, hogy onnan tudsz táplálkozni, de ehhez persze tudnod kell, hogy mik azok, meg azért bele kell építeni az életedbe, hogy ezek a technikák ilyenkor tudjanak kifejteni erős hatást. Itt nem az a lényeg, hogy valami ideális állapotot érjünk el, hanem hogy megismerve magunkat, ezt használjuk ezeket az információkat ahhoz, hogy a mindennapokban egy sokkal magasabb szintű, optimalizált zónában legyünk. Szerintem ez a lényege az egésznek.
 - És alapvetően az, hogyha megpróbálom rendbe tenni az alvásomat, akkor az egy ilyen lépést tud ehhez leadni. Tehát nem is feltétlenül kell mindig mindennel foglalkozni, bár ezek tök jó tippek, hogyha csak eggyel előbb leszel szalon villamosról, metróról. Az mondjuk így önmagában szerintem erre senki nem gondol, hogy ennek így van haszna már önmagában.
 
 A kérdés inkább bennem az az, hogy neked ebben az, hogy látod, visszaváltunk ide, hogyha valaki csak hallgatja majd ezt a motívumot, akkor elmondom, hogy mi az, amit láttunk. Nekem ez volt a sokkoló, tehát, hogy a Bifor állapot, és nyilván a piros az, ami nem kedvező visszajelzés a rendszer részéről, amikor méred magad, akkor tele volt az egész napja pirossal az illetőnek, és amikor foglalkozol vele, akkor legalább voltak ezekben olyan törések, amikor ellen dolgoztunk egy napi 4-5-6 alkalommal ennek az egésznek. Tehát, hogy ezeket a visszatöltődéseket hogyan lehet elérni úgy, hogyha adott esetben nincsen rajta milyen eszköz, tehát hogy neked mennyit számít az, hogy te látod ennek a hasznát?
 - Van egy diagnózis, hogy így mondjam, tehát egy alap bemérés, amikor az egész objektív képet kapunk magunkról. Ez általában egy rácsodálkozás szokott lenni, mert nagyon sok percepciónk van magunkról, hogy hogyan éljük meg a stresszt, meg hogy milyen az alvásunk, de ezt nem tudjuk igazából, hogy mi történik bennünk. Például, amikor megkérdezzük az alvásnaplóban, mivel egy naplózás is történik a mérés közben, hogy ugye kontextusba kerüljön, ne csak az értéket lássuk, hanem hogy mi történt akkor velünk, vagy hogyan éltük meg azt az időpillanatot, és akkor ilyenkor például az embereknek kb. a 60%-a nem találja el, hogy hogyan aludt másnap reggel, vagy megnézzük a percepciót, hogy mit gondolok, a szubjektív érzést, meg az objektív adatot, akkor a kettő nem korrelál egymással.
 - Egymással?
 - Nincs. Igazából ez teljesen érthető, merthogy az alvás egy fekete doboz például. Honnan tudnánk, mi történik? Ez már a tudatunk, akkor tudat alatt van. Tehát nincsen információnk, csak amikor felébredünk abban a pillanatban, amit érzünk, az befolyásolja azt, hogy milyen az állapotunk magunkról, vagy milyen az állapot visszajelzés önmagunkról. És ez például sokkal inkább azt befolyásolja az érzetet, hogy például melyik alvásciklus részén, melyik alvásciklusban ébredtünk föl, hogyha mélyalvás közepén ébredsz fel az óra, akkor jellemzően teljesen mindegy, hogy a világbajnoki éjszaka után is rosszul érezzük magunkat, mert rosszkor ébredtünk fel. Ha még két alváció is határán például, de oda aludtam, de valójában lehet, hogy abszolút tele volt stresszel az éjszakán. Ha nyilván valaki amúgy egyfolytában fáradt, akkor azért valószínűleg annak tényleg nagy valószínűsége van, hogy van egy gondjai, de nagyon sok olyan ember van például, aki nem is gondolná, hogy a regenerációja, beleértve az alvást az mennyire kihívásokkal teli, vagy pontosan mennyire lehetne javítani rajta, hogyha tudná, hogy mit kell csinálni, merthogy ez a balansz, amit mutattál az előbb a képen, nem mindegy, hogy mennyire negatív. Tehát, hogyha egy picit nyílik az olló és egy picit napról napra rosszabb az egyensúlyunk, hogy a stressz jobban lemerít minket, mint a regeneráció visszatölt, az még oké, de hogyha ez az egyensúly már évek óta és tényleg nagy különbséggel megy lefele, na, az már a krónikus lesz melegágya. Na, abból jönnek azok az életviteli betegségek, mint például a rosszindulatú daganatos betegségek, a szív és érrendszeri betegségek. Egész egyszerűen a szervezet előbb-utóbb jelezni fogja, hogy helló, itt valami nem jól működik. És ugye ha jó eset van, akkor csak valami olyan szignált kapsz, hogy hoppá, nem tudom.
 - Itt akkor, amiről beszéltem, meg amit keresünk, csak hogy konkrétan ez a rész volt?
 - Napközben lemerülünk, igen, aztán a szürkével, amikor az éjszaka, akkor meg feltöltődünk, és az egésznek, hogy megnézzük az egyenletét, vagy egyenlegét, a kezdőszint és a végszint között ugye ez kb. most egyensúlyban van, igen, kb. vízszintes. A másik ábrán, ami pedig az előzmény volt, amit mutattál.
 - Aha.
 - Ott pedig látszik, hogy a lefelé megy.
 - Ott meg határozottan lefelé megy, igen. És ugye a szervezetünk amúgy egy adaptív csoda, tehát az emberi szervezet nagyon sok mindent képes kompenzálni. Csakhogy nem mindegy, hogy mennyire hajtjuk túl magunkat, és a hajtást úgy is értem, hogy nem feltétlenül tudjuk magunkról, túlhajtottuk magunkat, de a szervezet túl van hajtva. És ezért kell az objektív adat, meg kép magunkról, mert hogyha nem tudjuk, hogy valójában akár szeretjük a munkánkat, szeretjük az életünket, boldogok vagyunk, eredményesek vagyunk, így van, de hogyha egyfolytában pirosban vagyunk, ugye, tehát hogyha folyamatosan stresszben vagyunk, akkor ez az egyensúlyunk, ez negatív, és előbb-utóbb valamilyen betegség formájában valamit fogunk kapni. És ugye ezért fontos az, hogy ez a fenntartható teljesítmény, amivel igazából foglalkozunk, ez pontosan ez, hogy tudjuk már azt, hogy mit kell tennünk azért, hogy hosszú távon tudjunk egészségesek lenni. Ez egy nagyon jó gondolat egyébként, ez a fenntartható teljesítmény, tehát nem csúcsteljesítményt kell minden nap leadni, bár lehet, hogy most nekem ezen a részen akadt meg, amit itt hagytam kinagyítva, hogy lehet, hogy ezen a napon egyébként egy 24 órás csúcsteljesítményt adott le ez a valaki. Már látszik, hogy gyakorlatilag reggeltől egészen, és beleértve a teljes éjszakát is.
 - Hát az lehet, hogy csúcsteljesítmény napközben leadod, de éjszaka miért nem töltődött? Tehát ugye a csúcsteljesítmény leadása az ugye az nem azt jelenti, hogy éjszakánk az piros, hanem pont, ha a csúcsteljesítő, hogy így mondjam. Igen, igen, ennek a zöldnek kéne lennie. Nyilván több oka van, hogy miért lehet piros például, és mindig kontextusban kell látni, hogy mi történt akkor, mi volt az aznapi hatás, mentálisan mi történt, a külső körülmények, satöbbi, tehát ez mindig egy ilyen oknyomozás ilyenkor, amiben tudunk támogatni, de hogy akárhogyan is nézzük, a csúcsteljesítmény elérése nem azt jelenti, senki nem képes arra, hogy minden nap csúcsteljesítményt adjon le, hanem inkább az a kérdés, hogy hogy tudod az optimalizált zónádat szépen fokozatosan fejleszteni. Na, ez az igazi kihívás, és ebben van a legtöbb erő, mert hogyha valaki egyfolytában nyomja, mint süket a csengőt, és majd alszunk, ha meghalunk, meg nagyon sokat hallottam ilyen mondást, tehát akkor rendben van, de akkor ez meg is fog történni, csak korábban fog bekövetkezni.
 - Így van. Annyit kell csak ezzel odafigyelni, hogy szokták mondani, hogy de hát én ennyit tudok aludni például. Tehát az alvásidő az egyik aspektus csak, merthogy egy erős, nyilván, hogy mennyi időnk van regenerálódni, ez számít persze, de legalább ennyire fontos az, hogy abban az időben milyen az alvásminőség, kb. 57%-os a magyarországi méltatlanok alapján az alváshatékonyságunk. Ez azt jelenti, hogy a maradék 43 százalékban igazából nem töltődünk és nem regenerálódunk. Ezek nyilván egyéni különbségek vannak ebben, de ez az összesített mérföldkő.
 - Tudsz ilyen benyomást hozzá, hogy akkor Magyarország az 53.
 - Ja, hát nekünk vannak benchmarkjaink, külföldi számainkkal, de azt el lehet mondani, hogy a Magyarországnak a stressz terhelése az kicsit erősebb amúgy, mint amit például a Nyugat - Európában vagy a világ többi részén, hogy összesítve látunk. Tehát azért, de ez nem azt jelenti, hogy ezt nem lehetne megoldani. Tehát azt mondom, hogy mennyire, nem tudom, nehéz helyzetben van mostanában Magyarország, hanem csak arról beszélünk, hogy egyénileg mit kéne tudnunk ahhoz, hogy akár egy magasabb stressz szintet is tudjon jól kompenzálni a szervezet. Tehát, hogy ebben nem az számít igazából, hogy a stresszt mondjuk tudjuk csökkenteni folyamatosan, meg hogy ne legyen ez életükben stressz, mint mondom, ez kell is, hanem hogy tudunk magunkon javítani akkor, hogyha ezeket a hatásokat jól rakjuk bele az életünkbe?
 - Jó, most akkor mindjárt be szeretnék bele is menni, hogy ez hogyan is néz ki, csak gyorsan akkor egy válasz. A videó természetesen itt a csatornán elérhető lesz egyébként, mert az a kérdés jött be, hogy megnézhető lesz-e később is. Úgyhogy itt ezen a Youtube csatornán megnézhető, illetve nyilván a hatékony leszek a Podcast csatornáján, hangban is visszakövethető. De nézzük meg, hogy most megmutatom az eszközt magát, hogy egy kicsit akkor hozzuk közelebb, hogy amiről te beszélsz, meg amivel ti foglalkoztok, egyébként egy ilyen tökmenő dobozt én mindig megmutatom így. Így. A válaszboríték az egy csillagos ötös egyébként, hogy amikor végeztem vele, akkor nem nekem kell agyalni azon, hogy hogyan tudom hozzátok ezt visszajuttatni. És akkor ez maga, ha jól értem, az eszköznek az egyik fele. Van hozzá egy tappancs, meg még egy tappancs, és ez a kettő ül. Ha megnéztem, hogy jól a leírást, akkor a szívem alatt, meg a szívem mellett.
 - Pontosan, a jobb oldalon, a neked jobb oldalon, a kulcscsont környékén, és a bal oldalon pedig a szív alatt. Így van, és egy EKG elektródáról beszélünk, igazából ezek a tappancsok, ezeket kell belepattintani ebbe az eszközbe. Aha, és pont ugyanaz, mint az ételek, jó hoteleken is lehet látni. És ugye, hogyha ezt magadra erősíted, és ezért mondtam, hogy a törzsön közel a szívhez kell mérni, akkor gyakorlatilag ez folyamatosan figyel téged, és megfigyeled, inkább rögzíted az adatokat, ezt így kell mondani. Tehát, hogy ez a dolga az eszköznek, hogy csak a minél több információt gyűjtsön be, hogy utána pedig azt majd egy applikáció meg vizualizálja, tehát látszódjon, amikor szinkronizál a telefonnal, hogy ott mit látott és mit mért?
 - Na és itt igazándiból szerintem ez lesz majd még az érdekes, amit majd most ki fogok próbálni. De hogy egyrészt a ti munkátok, az elemzés, analízis tanácsadás része, az egy nagyon fontos dolog, de hogy nekem nap mint nap reggel, délben, este, mikor engem ez érdekel, és rá akarok nézni, ha egyszer, naponta, ha egyszer, hetente, ha tízszer, naponta, akkor lesz rá egy megoldásom, amit meg tudok nézni, és engem ez volt az egyébként, ami elvarázsolt az egésznek a nyomon követésében, hogy most van rajtam egy Apple Watch, ami nagyjából próbálkozik olyan dolgok mérésével, és egyébként ahogy nézem, hogyha megvenném az újabb generációsokat, azok már jónak számítanak az általános megítélés szerint. Van rajtam már egy gyűrű is, ami ugyanezt a dolgokat próbálja követni, és még tök szívesen össze is fogom nézni egyébként az eredményeket a háromnak, hogy mennyire vannak ezek pariban, de nekem ez nagyon-nagyon sokat hozzáadott, mert amikor elolvastam, például az Apple Watch-nál a Health applikációban, le van írva, hogy az a HRW, az micsoda, mi az, ami jó érték, mi az, ami nem jó érték, mi az, ami átlagos, és amikor így kijött onnan például, hogy nekem katasztrófa. Katasztrofális az érték a HRW szempontból. Mikor elkezdtem ezzel foglalkozni, és amióta megvan a gyűrű, azóta nyilván ezt napi szinten tudom követni, és nekem motiváló volt az, hogy körülbelül egy hónap alatt a szörnyűből ez már elfogadható, fel tudtam magamat most küzdeni, úgyhogy én nagyon-nagyon boldog vagyok ilyen szempontból. A kérdés az az, hogy ennek úgy tényleg mennyire van komoly hatása az életemre? Mondjuk, ha csak ezt a HR-t akarom, mert ez egy olyan érték, és csak az eszközöket azért akartam behozni, hogy most már nagyon-nagyon sok eszköz van rajtunk, ami könnyen elérhető, és lehet, hogy egyébként, ha csak az órára gondolok, hogy ott van velünk amúgy is, csak nem használjuk ezt a részét, mert nem tudjuk, hogy nézhetők-e hasznos, nézhető úgy, hogy ebből tudok változást hozni a saját életemben. Hogy mennyire van ennek értelme, hogy ezeket én nézem, mennyire tud tényleg kritikus hatással lenni rám mondjuk egy ilyen HR-balansznak az alacsony értéke?
 - Hát ez nagyon fontos, mert. tehát amikor az ember egy kiégést, vagy egy komoly betegséget tud megelőzni például azzal, hogy belelát a működésébe. És amúgy ez rám is jellemző volt, hogy nekem szerveim a menedzserszűréseknél, amikor mértem magamat folyamatosan, nem jeleztek semmit. Bennem volt betegség a szervezetemben, de a stressz attól még dolgozik. És nem kell megvárni, míg betegek leszünk. Azért ez nagyon nem mindegy, hogy az ember tényleg már a kórházban, meg a műtétek közben gondolkodik meg utána, hogy majd akkor mostanában tényleg változtatni kéne basszus, vagy esetleg mondjuk még előtte megteszi. Ez egy nagyon-nagyon nagy különbség, hogy nem költünk el rengeteg pénzt a fölösleges gyógyszerekre, meg az életünk, hogy milyen minőségben éljük. Tehát ebben nagyon kritikus, hogy ezzel foglalkozzunk, hogy legyenek valamilyen olyan adataink magunkról, ami ránk jellemző. Az eszközöket már az előbb elmondtam, hogy milyen kategóriái vannak, hogy mi a célunk vele, de bármilyen eszközzel azt szoktam mondani, bármivel jó, hogyha monitorozzuk és nézzük magunkat, mert ahhoz van egyfajta képünk. Aztán meg nyilván az a kérdés, hogy mit akarunk elérni, hogy akkor utána hogyan tudunk ebből tanulni, meg változtatni. És te is mondtad, hogy például akkor a HRW értékeden ugyanaz az eszköz javulást mutatott. Ez azért jó, mert akkor egy trendszerű elmozdulást látsz, hogy legalább akkor még jó irányba haladsz.
 - És igazad van.
 - A víz lehet, hogy ez átlagol ez az eszköz, de ha az átlag javul, akkor.
 - Így van. Én is használok ebből vacsorát, például nagyon sok módon segít abban, hogy a napomat egy visszajelzést adjon, hogy jó irányba haladok-e például. Tehát van, amikor ezek számítanak. Van, amikor az ember rendbe akarja hozni az életét, vagy inkább akar látni egyszerre rá egy pontos képet, akkor meg jó, hogyha egy ilyen eszköz, amit azt hiszem, nem mondtam el Michael Style-t. Szóba se került, hogy First Beat Life-nak hívják ezt az eszközt, csak azért akarom elmondani, mert ez nem a főzsinórvitás saját fejlesztése, tehát nem magyar fejlesztés, egy finn termék. Innovációs Nobel-díjat kapott a Föld brit ezért, és ők a világelsők a pulzusfalianciában. Mi az ő megoldásaikat is használjuk, tehát gyakorlatilag mi vagyunk Magyarországon a megoldásszállító partner, kutató partner vagyunk, meg disztibútor, de igazából nem vagyunk elkötelezetten first bit, nem tudom, Magyarország, tehát kvázi mi nem csak azért használjuk ezt, mert erre a célra ez a legjobb. Ha lenne más, akkor azt használnánk. Tehát, hogy nem vagyunk. Mi nekünk a frissen vitánál azt csináljuk, hogy a különböző hordható eszközökkel foglalkozunk, és ebből tanuljuk meg, és ebből kutatunk, és nagyon sok kutatást végzünk, hogy mi az, amit hogyan lehet fejleszteni magunkat, és ezeket használjuk az ügyfeleinknél is, hogy segítsünk abban, hogy ők egyénileg is, vagy akár cégeknél eredményesebbek legyenek, de hogy emiatt mondom, hogy nem egy eszköz van, ami jó, hanem hogy mindig meg kell tudni, hogy mi a célja az ügyfélnek, mit szeretnél te akár elérni az életedben, és akkor annak megfelelően kell a jó eszközt kiválasztani, és ebben viszont, ahogy elmondtam, borzasztóan fontos, hogy egyáltalán legyen valamilyen saját képünk, mérésünk, értékünk, merthogy velünk csak akkor foglalkozik más, amikor már betegek vagyunk és jönnek a vizsgálatok.
 - Így van.
 
 Tehát hogyha nem akarok ide eljutni, akkor nekünk kell magunkkal foglalkozni. Nekem ez a HR és érték, ez azért volt egy jó kapaszkodó, mert még messze nem tartom azt magamról, hogy értem azokat a számokat, amik itt megjelennek ezeken az applikációkon, de a három értékre tudtak nekem egy ilyen nagyon egyszerű dolgot mondani, és javíts ki, hogyha félrevezettek, de hogy nekem azt mondták, hogyha alacsonyan van ez az érték, az azt jelenti, hogy ez a szívritmus variancia, ez ilyen nagyon-nagyon takra ki van mérve, tehát ez az a stressz szint állapot, amikor nagyon katonásan van az embernek a szíve, és az a túlzott, ilyen feszült állapot, amikor nagyon koncentrálunk, nagyon stresszben vagyunk, és ilyen készenlétet, amikor az erdőben érzed, hogy most fog megtámadni valami, akkor hirtelen ilyen készenléti állapotba ugrik a szervezet, és minden kimérten ilyen óramű pontossággal végzi a dolgát, hogy a leghatékonyabb legyek fizikailag is, és amikor meg magas az érték, akkor ez jóval inkább ingadozik, ami azt jelenti, hogy egy ilyen nyugodt ellazult állapotban van a szívritmusom gyakorlatilag, ami kihatással van nyilván mindenre. És én ezt figyeltem meg magamon, hogy amikor folyamatosan dolgoztam, folyamatosan örömből dolgoztam egyébként, és ennek a részének örülök, hogy ez így általában a munkámban megvan. De még az öröm mellett is azt néztem, hogy alacsonyan volt ez az érték, mert folyamatosan koncentráltam. Ugye ez az, amikor túldolgozom magam. És nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert szeretem csinálni, de akkor is túldolgozom magam.
 - Igen, akkor bemutatom, akkor a HB-ről mutatok valamit, jó? Hogy akkor az mégis segítek elhelyezni egy kicsit. Egy pillanat, azt mondja, hogy éjtelen. Jó. Szóval igazából a HRW az a pulzusfariancia hátrébb variability-nek a rövidítése, és ugye, ha megpróbálok rajzolni két állapotot, akkor, ha jól rajzoltam, egy, kettő, három, négy, öt, egy, kettő, három, négy, öt. Ugye most ezt aki hallgatja, az csakis nem látja, azt most így nehezen tudja elképzelni, de segítek. Két pulzusgörbét rajzoltam, ami ugyanannyi idő alatt ugyanannyi dobbanást jelent, tehát a felsőben is egy, kettő, három, négy, öt és alul is öt dobbanás van, de az ábrán láthatóan, akkor elmondom, mit lehet látni, hogy van különbség a kettő között. A felső ábrán két dobbanás között szinte ugyanannyi idő telik el, az alsón pedig néha több, néha meg kevesebb idő telik el két dobbanás között. A pulzus szempontjából ez teljesen ugyanaz, mert ugyanannyi dobbanás történt ugyanannyi idő alatt, viszont a pulzus változékonysága, a variabilitása, az mégis különböző, a felső esetben nem annyira változékony, tehát alacsony a variabilitása, az alsó esetben pedig magas, tehát változékony. És ugye pont ebben különbözik, tehát ezért nem elég a pulzussal foglalkozni, mert hogyha ez egy alacsony variabilitás, tehát a felső esetről beszélünk, akkor ez egy ilyen befeszültebb állapot, ha meg az alsó, ami egy ilyen változékony, az pedig egy ellazultabb állapotot jelent a szervezet számára, ugyanis egész egyszerűen a szívünk úgy működik, hogy amikor nincs egy külső erő rajtunk, tehát nincs egy külső hatás, ami mondjuk nagyon erősen akár egy vészhelyzetre reagálnunk kellene, akkor a szívünk a saját típusában ilyen kicsit úgy mondhatnám, össze-vissza kalimpál ez az alsó állapot, és ugye ez gyakorlatilag a regeneráció állapota, tehát amikor magas a HRW-nk, akkor van igazából töltődésünk, amikor viszont alacsony a harveink, na akkor van a stressz állapot, amikor igazából a szimpatikus idegrendszerünk aktív. Hogy hol vannak ezek az értékek? Mondjuk ez egy 15 milliszekundum legyen mondjuk a felső és egy 60 milliszekundum az alsó, hogy ez hol van igazából, ebből a szempontból az egyéni csúszka, és nekünk a saját csúszkánk, na az már mindenkire egyedileg jellemző. Tehát igazából ez már innentől kezdve a mérésből derül ki, de az általában igaz, hogy egy alacsonyabb HR érték, az jellemzően nagy valószínűséggel inkább stressz, főleg egy nagyon alacsony, ez inkább stressz lehet. Egy nagyon magas, vagy jó magas érték, ez pedig mit tudom én, egy 80-as, 90-es, ez biztos, hogy mondjuk a töltődés paraszimpatikus állapot. Jó, tehát akkor ez alapvetően egy jó tipp most mindenkinek, aki ezt most itt hallgatja velünk, vagy később fogja nézni, hallgatni, hogy ezt, ha van ilyen eszköz a csuklója most óra gyanánt, akkor ezzel el tud kezdeni valamit dolgozni saját magán, már nulladik pontként. És hogyha azt látom, hogy alvás közben is alacsony ez az érték, akkor viszont az azt jelenti, hogy alvás közben sincs rendben minden, és nem regenerálódok olyan mértékben, mint amire szükségem lenne. Csakhogy maradjunk a címünknél, amivel elkezdtük a mai napot, hogy mennyire lesz ez az egész mérhető, mennyire számít a hatékonyságban az alvás. Hogyha ezt tapasztalom, akkor mi lehet az még, amit ti most tőlünk az alvás hatékonyabbá tételéhez. Mit mondanál te, hogy mivel lehet még ezen segíteni?
 - Hát hogyha az alvásunkon kell segíteni, akkor az előbb már mondtam a mozgást, ami jótékony hatással van, és úgy érzem, nem edzést mondtam, hanem mozgást. Tehát hogy nem az a lényeg, hogyha nincs időnk két órát elvinni az életünkből edzésre, akkor nem tudunk mozogni, mozogni, bármikor lépcsőn is tudunk mászni föl-le, és ilyen visszatérve, amit az előbb mondtál, hogy azért számítanak ezek a kicsi apró dolgok is, mert pont amikor az egész napot látjuk és elemezzük, akkor kiderül, hogy mik azok, amikor nagyon inaktívak vagyunk, na azokon a napokon kell változtatni, hogyha ez változik, akkor jótékony hatással bír a teljes balanszunkra, és néha az ember nem is gondolná, hogy ilyen apró dolgok segítenek, nem mindig mindenkinek elég ennyit csinálni csak, de hogy ez egy abszolút az, hogy a mozgással foglalkozunk, az biztos, hogy segít az alvásunkon, ez garantált. A másik, ami ilyen, hogy arra kell figyelni, hogy mennyire vagyunk rendszeresek, és mennyire megfelelő időben alszunk, és megfelelően mondjuk így adunk magunknak teret, meg helyezzük a megfelelő polcra az alvásunkat, hogy inkább így mondanám. Tehát, hogy ténylegesen hátrapirulizáljuk, és hogy majd májkolunk, mert kidőltünk, már nem bírjuk, akkor alszunk, vagy pedig próbálunk tényleg egy megfelelő struktúrát és tényleg így időben is, meg mondjuk minőségben megfelelően tényleg odafigyelni és az értékét megadni az alvásnak, ez egy szemléletet jelent. Aztán még a harmadik lehet mondjuk például az, hogy mi csinálunk az alvás előtt közvetlenül, tehát hogy hogy megyünk be az éjszakánkba, mert ha csak úgy megint előtte még dolgozunk például, meg nagyon aktívak vagyunk, és akkor mi becsukjuk a szemünket és megpróbálunk elaludni, még ha ez sikerül is, mert mondjuk könnyen megy az alvás, nem sikerül?
 - Nem, nem, nem. Tehát hogyha én lefekvés előtt dolgozok, akkor iszonyatosan brutálisan jó ötleteim vannak. Mindig a közelben rögtön helyet.
 - Igen.
 - Nem, én egyébként ilyen apróságokat akartam még talán én is hozzátenni a magam oldaláról, a kevésbé technikai szakértői oldalról, amiket én szoktam javasolni például, csakhogy ezzel is talán egy kicsivel kézzelfoghatóbbá tudjuk ezt az egészet hozni. Az, hogy ezt meg tudjam tenni, hogy le tudok úgy feküdni, hogy nem gondolkodok, arra nekem két nagyon-nagyon fontos tippem szokott lenni mindig, hogy a munkanapot úgy zárom, hogy írok egy listát azokról, amiket nem csináltam meg, és nagyon fontos, hogy le legyen írva. Mindegy, hogy hova, oda, amit holnap reggel megtalálok. Ha le van írva, el tudom engedni. Ez nagyon-nagyon fontos, és a másik pedig az, hogy igen, hogy lefekvés előtt a lehetőségek lehetősége. Andrew Hubbard már azt mondja, ha jól emlékszem, ilyen 80-120 perccel előtte már ne csináljál semmi olyat, ami így fölforgatja az agyadat, de én egy fél órát azért szoktam magamnak így egy szűkebbre szabottan adni, hogy az biztos, hogy nem szabad fél órával lefekvés előtt. Nekem ez a kettő, ami számít, meg a kék fény, azt megfigyeltem, hogy az sokat segített.
 - Így van, és ugye a hiánya.
 - Igen, igen. Hogy amúgy az nagyon fontos valóban, hogy ne legyünk aktívak a lefekvés előtt, de az is fontos emellett, hogy mi mit csinálunk, milyen passzív tevékenységeket rakunk bele aktívan, hogy én mondjam, hogy ezek az esti zsilipelésnek nevezett technika, hogy hogy lehet egy olyan rituálét kifejleszteni, mondjuk akkor fél órában akár, amit viszont mindennap megcsinálsz, merthogy ezzel is kicsit támogatva azt, hogy most jön az alvás ideje. Ez olyan, mint amikor gyerekkorban fürdés, mese, alvás, fürdés, mese, alvás, fürdés, mese alvás. Ez segít a gyerekeket arra, hogy rászoktatni arra, hogy most pedig most már a csendesedés már nem a pörgés ideje van, hogy ugyanez felnőttkorban is így mellette emberek, így működünk mindig, tehát nem gyerekkor, meg felnőttkor a különbség, hanem az, hogy ha van egy olyan rituáléd, amit például egy ilyen szokásokat ugyanazt megcsinálod, és egy ilyen passzív, elcsöndesítő szokások, hogy nagyon jó, amit mondasz, ugye, hogy a feladatok kivezetése mellett agyunk ugye nem a tárolásra való, mint azt tudjuk. Tehát, hogy ugye az például egy három napló, hogy miért vagyok boldog, mi az, aminek örülök, vagy könyvet olvasni, vagy zenét hallgatni, ami ilyen elcsöndesítő, vagy olyan nagyon jól kellemes környezetet teremtő gondolatok, pozitív támogató gondolatok, amik az ember ezt mindennap megcsinálja, akkor, amikor az ilyen extra nyomás van az életében, akkor is ehhez vissza tud nyúlni a szervezet, és akkor képes arra, hogy azokat is jól kompenzálja. Tehát amikor a mérésekben látjuk, hogy egy iszonyatosan erős stresszes nap után is, ha valakinek van ilyen zsilipelési technikája, és ezt tényleg használja a mindennapokban, akkor ez tud segíteni, még akkor is lehet regenerálódni. Tehát igazából nincsen beszedt fejsze nyele, csak jól kell tudni, hogy milyen eszközt és hogyan használunk. Sőt, egyébként itt is azt gondolom, hogy nekem az a tapasztalatom, hogy az alvást azt mindenki tényleg a szőnyeg alá söpri, hogy este lefekszek alszom, és utána holnap hajtok tovább. De ha ezen a vonalon elmegyünk, amit mondtál, akkor megcsavarom az egészet, és ami működik nekem reggel, hogy fölkelek és iszok egy kávét és amíg a kávé elfogy, addig megtervezem a napomat és összeírom a feladataimat. Nekem ez a reggeli rutin, amitől mindig nyugodtan tudok nekilátni az adott napnak még a legnagyobb tenderidőszak közepén is, amikor tényleg hajtás van. Ez azért van, mert az ember alapvetően törekszik arra, hogy hogy is mondjam, ilyen agyalapi mirigyből tudjon dolgozni bizonyos helyzetekben, amikor nem figyelek oda. Tehát amikor reggel viszem a gyereket iskolába, akkor már nem nézem, hogy merre megyünk, mert ott én közben minden mást csinálok fejben, mert azzal már nem kell, hogy törődjek. Ez a mese, fürdés, mese, alvás, ez is olyan, hogy nem kell vele foglalkoznom, maximum a gyerek megtanulja, hogy már fürödni se akar elmenni, mert tudja, hogy ez az, ami utána beindul. De a lényeg az az, hogy ami napközben működik nekem arra, hogy kialakítottam magamnak ezeket a szokásaimat, amiktől én napközben hatékony vagyok. Ez az elv ugyanúgy működik a lefekvés előtt is. Tehát hogyha nekem megvan az a szokásom, aminél tudom, hogyha beindítom magamban, akkor elkezdek lenyugodni és elkezdek elálmosodni már gyakorlatilag a végére. Az segít mindenkinek abban, hogy hatékonyabban tudjon aludni, és akkor ezzel csökkentse a stressz szintjét úgy általánosságban?
 
 - Pontosan. Igazából a napi rutinunk, szokásaink határozzák meg azt, hogy milyen életet élünk, és nem az extra, amit néha előfordul velünk, és hogyha ez jól van összerakva, akkor ez egy teljesen más perspektívát ad a produktivitásunknak, az egészségünknek. Talán valamit egész végig erről beszéltünk igazából, hogy nem csak a napi, tehát aki a hatékonysággal foglalkozik, általában megismert nagyon sok ember általában arra fókuszál, hogy mit tegyen mondjuk a feladataival, hogy a munkában hogyan legyen mondjuk hatékony, de hogy az életünk nem arról szól, hogy most munka, meg magánélet nincs ilyen, hanem egy életünk van, és ennek része az aktívan ébren töltött idő, meg az alvással töltött idő, és a passzív, meg az aktív tevékenység egyaránt. Itt mindegyik, minden részre kell figyelnünk akkor, hogyha ezzel jó akarunk lenni, mert hogyha csak egy részét fejlesszük, a többi meg nem jó, akkor az egész borul. És visszatérve az eredeti százalékokhoz, most ez öt vagy tíz vagy ötven vagy kettő, végül is mindegy, hogyha az a lényege az egésznek, hogyha képesek vagyunk arra, hogy ezt folyamatosan fejlesszük, és jobb irányba haladjunk, akkor ez biztos, hogy javulni fog.
 - Teljesen mindegy, és nekem ez a kedvenc ilyen statisztikám, amit az utóbbi időben, nem is tudom, hogy az a baj, hogy nem emlékszem rá, hogy kimondta, de hogy ez a mindennap egy százalékot hozzátesz-e? Tehát az alvásnál is, hogyha csak egy százalékot javítasz az alvásminőségeden, akkor az, hogy kiszámoltam azt a szakember, hogy az éves szinten 34 százalék plusz, ha csak naponta 1 százalékot adsz hozzá pluszba.
 - Igen-igen.
 - Igen.
 - Hát ez éppen tökéletes.
 - Igazából, hogyha eleve egy olyan tevékenység van, ami tized százalékukat, de fejleszt, akkor az biztos, hogy segít. És jó sok évünk van az életünkből még ahhoz hátra, hogyha jó döntéseket hozunk, akkor minőségi életet tudunk élni, tehát nem csak a mai napot tudjuk jól, meg a hónapot, hanem ugye 5-10-20-50 év múlva is még jók lehetünk. Tehát ezért fontos az, hogy a jó szokások, azok igazából megalapozzák az életünket.
 - És jó sok éjszakánk van még, amit hatékonyan kell átadnunk.
 - Így van.
 - Így van.
 - Jól van. Ez szerintem egy nagyon szép zárszó volt, míg aki most itt van velünk élőben, azoknak annyit szeretnék mondani, hogy ha még van bennetek kitartás, akkor most az élő felvétel után még a discord szerverre, ha följöttök, akkor ott egy kicsit beszélgetünk Zolival. Használjátok ki! Mindenkinek, aki itt volt velünk most és kérdeztetek, azoknak nagyon szépen köszönöm! Zoli, neked nagyon szépen köszönöm az idődet, hogy itt voltál.
 - Nagyon sokat tanultam, és még biztos vagyok benne, hogy folytatni fogjuk.
 - Az tuti, mert van egy-két dolog, amiben már beszéltünk róla, tuti, hogy még találunk olyan lehetőséget, amivel nagyon sok embernek tudunk segíteni.
 - Így van.
 - Ez még csak a kezdet.
 - Ez tény.
 - Igen.