Hatékony Leszek!

Hogyan találd meg a motivációd?

June 08, 2023 Showcast Media Season 1 Episode 18
Hatékony Leszek!
Hogyan találd meg a motivációd?
Show Notes Transcript

Miért fontos, hogy motiváltak legyünk abban, ami csinálunk? 
Nagyon egyszerű. Mert, ha motivált vagy, akkor jobb a kedved. Akkor jobb lesz a minősége annak is, amit épp csinálsz. Sőt! Ha motivált vagy, a minőségtől teljesen függetlenül is, hatékonyabbnak fogod magad majd érezni!

Ebben az adásban segítünk, hogy megtaláld a saját motivációdat, tippeket adunk, hogy ha szeretnél hatékonyabb lenni, akkor hogyan tudsz leásni egy dolog mélyére és megtalálni azt, amiért fontos számodra. 

Sok mindent lehet csinálni, de semmit nem éri meg úgy, hogy nem vagy motivált!

Támogatónk:
NEXT Academy
www.nextacademy.hu

------

🎙 Itt éred el még a műsort🎙
https://project-blue.hu/podcast

🔵 Project Blue 🔵
Csatlakozz Te is a Project Blue klub-hoz és legyél hatékonyabb!
https://project-blue.hu/klub

Lépj be a Discord szerverre és beszélgessünk:
https://project-blue.hu/discord-login

✉️ Iratkozz fel a Hírlevélre ✉️
https://project-blue.hu/hirlevel

📌 Találkozzunk máshol is 📌
Discord: https://project-blue.hu/discord-login
TikTok: https://tiktok.com/@hatekonysag
Instagram: https://instagram.com/hatekonysag
Facebook: https://facebook.com/projectbluetraining

Üzennél nekünk?
https://project-blue.hu/kapcsolat

A műsor készítői:
Mikos Ákos & Tóth-Czere Péter

Az az érdekesebb számomra, hogy amikor egyébként tudod, hogy alapvetően motiváltabb szoktál lenni és most nem, akkor hogyan rángatod elő a béka segge alól vagy a már emlegetett pincéből az 5 literes dunsztos üvegből, mert tudod, hogy ott van. Egy jó motiváció, amikor felépíted magadban azt az egészet, hogy mit miért csinálsz, és miért akarsz csinálni, és hogy érzelmileg bele tudod lovalni magadat ezekbe, az szerintem nagyon-nagyon sokat segít abban, hogy ne égjünk ki.
 - Talán a cél szót hoznám ide, bár te okokat mondogattál, de hogyha egyébként tudom, hogy ennek mi célja van, amit csinálok, és hogyha esetleg ez még kiegészül azzal is, akkor másoknak is valamiféle jó célt szolgál vagy jót hoz, amit csinálok, akkor az rendkívül motiválttá tud tenni.
 - Hatékony leszek.
 - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak. A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral. Veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
 - Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
 - Ne is adj Isten, nagy szeretettel köszöntünk, ez a hatékony leszek. Podcast, ölelünk, karolunk és motiválunk, legalábbis remélem, ez most nem egy célkitűzés, bár egyébként, amikor elhatároztuk, hogy csinálni fogjuk ezt a műsort, akkor volt bennünk ilyen is, azonban ma a motivációról fogunk beszélni. Helló, itt Mikos Ákos.
 - És Tóth-Czere Péter.
 - És miközben a motivációról beszélgetünk, azért tényleg egyfajta cél is lehet, hogy megmotiválódj, vagy ha más nem, akkor előkapard valahonnan a pincéből, amíg korábbról elrakott öt literes dunsztosüvegbe a motivációdat, és majd nekem egy ponton ez is kérdésem lesz, remélem nem felejtem el, mert aztán mindig vannak ilyen asztalon hagyott kérdéseim. Szóval, hogy lehet-e egyébként motivációt elrakni későbbre, vagy esetleg befűzni. Ez majd fontos kérdés lesz Péter irányába, azonban beszéljünk arról, hogy Péter mennyire vagy motivált a mai adást tekintve?
 - Abszolút. Nekem az idei évem az nagyon-nagyon sok minden szempontból a motiváció, meg a motiválás körül kering. Saját magamra szűkítve is, tehát hogy most az idei év az ilyen szempontból nagyon-nagyon érdekes nekem, és sokat gondolkoztam tényleg így magamról, hogy én mivel akarom, meg milyen irányba akarom magam motiválni, úgyhogy többek között ezt hozta a téma.
 - Aztán szívesen behoznám azt az elemi másodikos kérdést, ami egyébként lehet, hogy degradáló, mert ők ettől értelmesebb kérdéseket tennének fel, hogyha ez a hatékony leszek podcast, akkor ennek mi köze a motivációhoz?
 - Hát alapvetően a motiváció az bőven sokkal több szerintem, de kíváncsi vagyok, hogy te hogy éled meg ezt, mielőtt beleásunk így nagyon a mélyére, de hogy ami bennem kicsapódott így az elmúlt. Nem is hónapok azért, mert most már 6 vagy hét éve oktatom is a hatékonyságot, és azóta kíséri ez a dolog az életemet, és ezért ami kicsapódott bennem, az az, hogy a motiváció, az gyakorlatilag az alapja az egésznek. Mindennek, amit akarunk csinálni hobbiból, amit akarunk csinálni muszájból, amit akarunk csinálni otthon, amit akarunk csinálni a munkában. Ha nincs motiváció, tök mindegy, hogy melyik témáról beszélünk, akkor az fájni fog, úgyhogy a hatékony leszeknek szerintem az egyik legalapvetőbb kérdés például az, hogy hogyan tudjuk magunkat motiválni, motiválttá tenni vagy ott tartani.
 - És akkor mondjuk ezen a szinten a motiváció az növeli a hatékonyságot? Ki lehet mondani ezt az alaptételt?
 - Igen, nekem három dolog van, amire én gondolok ilyen szempontból, hogy a motiváció miért fontos? Az egyik az, hogy kezdjük a kályhánál, tehát jobb kedvem van, hogyha motivált vagyok. Ez szerintem egyébként tök fontos. De ha motivált vagyok valamivel kapcsolatban, és hogyha filmre teszem a kezem, akkor azért én is tudom, hogyha motivált vagyok valamivel kapcsolatban, akkor jobb munkát végzek, tehát sokkal jobban érdekel az eredmény, sokkal jobban odafigyelek rá, igényesebb vagyok vele kapcsolatban. Még úgy is, hogyha azt mondom, hogy alapvetően munkában perfekcionista vagyok, és hogy ne adjunk ki rossz munkát a kezünkből soha, és ebben lehet, hogy néha túllihegem a dolgot, de ha a saját dolgaimat nézem, én jobban meg vagyok elégedve azokkal a leadott anyagaimmal, amikor úgy be tudok vonódni érzelmileg is abba, amit csinálok, de harmadik szempontként szerintem még ugyanúgy fontos, mint az első kettő, sőt az elmúlt években azt gondolom, hogy így folyamatosan emelkedik a prioritása ennek. Akár veheti felhívásnak keringőre Bán Andris, hogy küldjön erre egy audió választ, hogy mennyiben ért ezzel egyet, hogy egy jó motiváció, amikor felépíted magadban azt az egészet, hogy mit miért csinálsz, és miért akarsz csinálni, és hogy érzelmileg bele tudod lovalni magadat ezekbe, az szerintem nagyon-nagyon sokat segít abban, hogy ne égjünk ki a mindennapokban.
 - Na de akkor a motiváció, az egy kiégés protektor?
 - Nekem is. Én inkább azt mondom, hogy ez nem egy tudományos ténymegállapítás kategória, de én abban egészen biztos vagyok, hogy az én világomban saját magamnak ez abszolút az.
 - És mi van akkor, hogyha szétmotivált vagy, teljesen felülmotivált, hajtod, mint a güzü, és akkor egyszer csak hopp, kiégtem. Akkor nem veszélyes a motiváció? Akkor csinálni fogunk a kiégésről egy epizódot, az biztos, mert akkor lesz egy felismerésem, de egyelőre még nagyon messze vagyunk ettől. Mondjuk teszem azt, amióta vállalkozó vagyok az elmúlt években. Azóta az folyamatosan egy inkább mankó volt nekem, hogy mindig tudtam motivációt találni abban, amit csinálok, és az hajtott előre.
 - Hú, ebbe a két szóba most szívesen belekapaszkodok, tehát motivációt találni, akkor tulajdonképpen ez egy kincskeresés, vagy kutatás? Mennyire aprólékos keresgetés ez? Olyan, mint amikor sétálsz a VIII. kerületben, és így is úgy is kutyaszarba lépsz, vagy mondjuk keresel egy biliárd és koncert után mobiltelefonokat a szemét között. Ott akkor ugye fémdetektorral szoktak menni.
 - Hát nem tudom, hogy te hogyan motiválod egyébként magad, úgyhogy most megválaszolom ezt a kérdést én is, utána kíváncsi vagyok, hogy te hogy érzed, mert már önmagában szeretném azt, hogyha ki most hallgatja ezt, érezné ezt a kontrasztot, hogy ez tényleg nem egy ilyen tök egyenes kikövezett út, hogy csak ezen lehet haladni. Én ezt háromfelé bontom magamnak, és az egyik az, amit szeretek tényleg csinálni, mert olyan dologról van szó, ami önmagában, mint tevékenység élvezetet okoz, ott nem nehéz motivációt találni, az úgy hozza magával a dolgot. Vannak azok a dolgok, amiket meg kell csinálnom, és alapvetően nem azért csinálom, mert szeretem, amik viszont sokkal nagyobb mértékben hoznak az életembe fáradtságot, sokkal inkább érzem azt, hogy monoton, adott esetben az a feladat, hogyha ez egy visszatérő, amibe bele tud fáradni az ember. Vagy tényleg egy csomó minden ilyen egyéb torzító tényező lehet még mellette, ami megnehezíti azt, hogy én motivált tudjak lenni ezekkel a feladattal kapcsolatban. Itt keresni kell, meg nyilván itt én is érzem, hogy aktívabban állok neki megkeresni azt az okot, ami miatt én motivált tudok lenni. És akkor van a teljesen másik vége a szeretem dolgoknak, mégpedig az, amikor az a nagyon határozottan nem akarom megcsinálni, amit a legutóbbi epizódban a dokk egyikében talán a legutolsóban mondtad te azt, hogyha már rád szól a főnök, hogy most már muszáj megcsinálni, és akkor is, ha nagyon határozottan nem hallom meg és addig halogatom, amíg meg nem halok kategória. De hogy még ezek a feladatok is vannak, hogyha muszáj megcsinálni, akkor muszáj megcsinálni, de úgy állok hozzá magamnál, hogy miért akarjam azt úgy megcsinálni, hogy bennem legyen az a teljes bibliai világfájdalom, hogy márpedig én most ezt csak szenvedve vagyok hajlandó megcsinálni. Olyankor viszont nagyon-nagyon sok idő megy el azzal, hogy megtaláljam azt, hogy jó, akkor nekem ebben az az ok, amiért én ezt tényleg meg akarom csinálni, amit én nem akarok megcsinálni, mert hosszú távon vissza tudom hozni a saját életembe és motivációs rendszerembe azt, hogy végül is ez miért fontos nekem. Úgyhogy én így bontottam szét, de mondom, tök kíváncsi vagyok rá, hogy neked hogyan csapódik le ez a motiváltság?
 - Nyilván igen, amikor így elgondolkodtam rajta, akkor én is odáig jutottam, hogy munkában is, egyebekben meg tudom találni, és talán mindenhol máshol. Talán a cél szót hoznám ide, bár te okokat mondogattál, de hogyha egyébként tudom, hogy ennek mi célja van, amit csinálok, és hogyha esetleg ez még kiegészül azzal is, hogy másoknak is valamiféle jó célt szolgál vagy jót hoz, amit csinálok, akkor az rendkívül motiválttá tud tenni. Úgyhogy talán ez, bár nagyon nehéz ezt különválasztanom, mert az eddigi munkáséveim nagy részét olyannal töltöttem, ami egyáltalán nem volt munka, és nem is kellett motiválni magam. Mármint úgy értem, hogy rádióműsort vezetni, az a világ legkirályabb dolga volt számomra, és hogy ebben milyen motivációt keressek. Még ha fáradt is vagy, akkor is szökkelve mész munkába, hogy húha, király, hát akkor ma is ezt csináljuk, akkor csináljuk. Szóval ez mondjuk lehet, hogy összefügg, az bocsánat, mondd.
 - Nem, nem, csak hogy egyetértettem abban, hogy azért van feladat és feladat között különbség, hogy van, ahol nem kell, mert jön magától.
 - Igen. Aztán az életemben a könnyítést azzal találtam meg, hogy ami meg nem szerethető, hogy igazából mindig csak arra koncentrál, hogy jó, akkor ezen legyünk túl, aztán utána vár rám valami jó. Ezt már múltkor a tanulásnál azt hiszem elmondogattam, hogy rendszerint, miközben egyébként senki nem szeret vizsgára tanulni, vagy csak nem valamilyen nagyon érdekes anyag, de ott is az ismétlések és a magolás jellege miatt azért az nem a legélvezetesebb dolog, akkor mindig arra koncentráltam, hogyha most ezt csütörtökön lenyomom ezt a vizsgát, akkor én utána sorozatozhatok, vagy utána szabadon lehet ezt-azt-amazt csinálni, úgyhogy ez volt a legkirályabb motiváció. Aztán talán ennyi. Az az érdekesebb számomra, hogy amikor egyébként tudod, hogy alapvetően motiváltabb szoktál lenni, és most nem, akkor hogyan rángatod elő a béka segge alól vagy a már emlegetett pincéből az ötliteres dunsztos üvegből, mert tudod, hogy ott van, csak most valamilyen teljesen más tényező, lelki, testi környezeti tényező miatt ez most nem lehetséges. Na, akkor egyébként hogyan csalogatod elő, birizgálod fel, csikized meg a motiváció talpát, hogy egy kicsivel élénkebb legyen. Na, az a nagy tudomány szerintem. Hát ha erről is beszélünk, mik vannak?
 - Egyébként igen, mert most gondolkoztam, hogy amikor készültem most a mai beszélgetésre, akkor elkezdtem összeírni dolgokat, meg nyilván utána nyomoztam, hogy nálam sokkal okosabbak mit gondolnak erről. Csak a kettőből összeraktam egy olyat, ami megfelel az én értékrendemnek, vagy amivel egyetértek, és abban például egy nagyon-nagyon fontos része a motivációnak, amit te mondtál. És itt van egyébként egy tök érdekes inkonzisztencia, nem is szembenállás, hanem hogy tényleg a megközelítésből fakadó inkonzisztencia, hogy neked az utána levő jutalmazás volt az, ami motivált, és egyébként ez nekem is benne van az anyagban, hogy mivel lehet segíteni ezen a dolgon, mert az egy nagyon-nagyon fontos szempont, hogy ha valami nehezet megcsinálok, akkor kapjak valamit cserébe az univerzumtól. Tökéletes megoldás, és én meg elmentem inkább abba az irányba, hogy ne az legyen, hogy most lenyelem ezt a békát, és utána majd jó lesz, hanem hogy ne békának próbáljam meg felfogni, tehát hogy én meg inkább a rövidtávra fókuszálok rá, de mind a kettő valid, és tudományosan egyébként meg van erősítve mind a két szempont. Tehát, hogy mind a kettőre találtam nagyon-nagyon okosoktól tanácsokat, hogy ez a kettő tényleg működik. Aki viszont süsd, hallgatja, az csinálja mind a kettőt, és azon tuti.
 - Próbálja ki mind a kettőt, az talán remekebb. Én még azt hoznám be, hogy talán ilyen trigger dolgok segíthetnek még itt, hogy bocsánat, a saját gondolatomat folytatom, csak így elmagyaráztam még ezen a pluszban, hogy ugye hogy lehet újra felcsíkizni a motivációdat, akkor az eszembe jutott egyébként az a pillanat, amikor sétálgattam a hajnali műsorban, vagy a reggeli műsorban, az ugye kábé hajnalban történik öt órakor, és hát ilyenkor azért tényleg van, hogy nem motivált az ember, és mindig arra gondoltam, és azt tudtam, hogy ez beindítja azt a - nem is tudom - majdnem Pavlovi reflexet, hogy arra gondoltam, hogy amúgy szeretem a reggelt, jó illat van, nem tudom, szuper dolog, hogy most emberek ébredeznek, és akkor nemsokára majd lehet nekik segíteni ezzel, amit én most fogok csinálni, és akkor ez mindig egy ilyen érzéssel töltött fel, és akkor egy ilyen hirtelen nagyon lelkes lettem, lehet akár motiváltnak is nevezni. Kicsit ez van egyébként a podcastekkel is, csak itt nem tudom napszakhoz kötni, hanem ez van, hogy akkor, ha hasznos dolgot csinálsz, és hogy hasznos és szórakoztató tartalmat hozol össze, akkor van egy ilyen, ha ezt meghallgatják, akkor biztos, hogy tetszeni fog nekik, és ez így feltölt. Na, ez például egy ilyen motiváló dolog tud lenni mondjuk egy nehezebb pillanatban is.
 - Műsorok szívvel-lélekkel?
 - Hát, nem hiába találtuk ki.
 - Vagy legalábbis.
 - Nem adom.
 - Ezt abszolút.
 - Azon túl, hogy jól hangzik, és egy jégkrém márkának is lehetne egy szlogenje, jégkrémek szívvel-lélekkel, amúgy tényleg ez volt, hát amúgy meg így értelmes, hogy így jó csinálni, hogyha mondjuk van benned ez az érzés, még akkor is, hogyha ez nem minden másodpercben, és mondjuk lehet, hogy a 14 órás vágás közepette nem mindig érzed, de ha végeredményre gondolsz, akkor az nem lehet rossz.
 - De nem is kell. A legfontosabb az egészben, hogy szerintem ezen el tudnak amúgy csúszni az emberek, hogy a motiváció nem azt jelenti, hogy reggel 8-kor én nekiülök, leülök a gép elé, majdnem azt mondtam, hogy reggel 8-kor felkelek, hát reggel 8-ig én már.
 - Bocsáss meg!
 - Két gyereket hallottam, mérhetetlen dolgokat megcsináltam. Amikor mondjuk 8-kor leülök dolgozni, mert addigra már mindenkit elvittünk a munkahelyére, és nem az van, hogy akkor délután ötig, vagy este tízig, hogyha arról van szó, akkor rögtön este nyolcig ilyen vigyorral ül az ember az arcán, hogy mennyire motivált vagyok már tizenkét órája. Nem, nem, nem. Amikor kialakítom a napi rutinomat, én reggel mindig megpróbálom megtervezni az adott napot, hogy körülbelül mi az a top pár dolog, amiről majd szeretnék ma döntést hozni, amivel ma szeretnék foglalkozni, amit ma szeretnék mindenképpen megoldani, és ugye azzal motiváltam magamat arra a napra, mert a feladatok önmagukban is tartalmazzák azt, hogy nekem miért fontosak már, és utána elveszek a napi dolgokban. Utána elfáradok, utána megunom, utána elálmosodom, elfáradok, elmegyek sétálni, iszok egy kávét, és amikor visszajövök, akkor nem kell megint végiggondolnom, de hogy adott esetben a feladat már úgy kerül be az életembe, hogy tudom, hogy az a feladat engem miért motivál. Tehát, hogy tök jó lehet egyébként így vigyorogva végigdolgozni az egész napot, de szerintem az is fárasztó.
 - Most én vagyok éppen autóvásárlás előtt, külön világhatékonyságot nem is érintheti.
 - Szóval, hogy.
 - De a motiváltságot igen.
 - De hát főleg úgy, hogyha sokat kellene sétálnom szegedi Debrecenből, akkor elég motivált vagyok, hogy szerezzek autót, úgyhogy igen, és közben némileg azért bele kellett mártóznom az autók világába, ami eddig nem volt rám jellemző, és most az jutott eszembe, hogy a motiváció, akkor mondjuk ebben az autós hasonlatban, amit most próbálok ide nagyon erőltetetten idehozni, az a gyújtásnak felel meg számomra, tehát hogy ez begyújtja a motort, de hogy semmiféleképpen, hát hogy mondjam, nem hajtja, mert már menet közben, amikor gurulsz, akkor erre nincs szükség, vagy nem mindig kerül elő. Nem biztos, hogy a legjobb hasonlat, de talán számomra így jó értelmezni, és akkor a motivációt azt néha akár el is lehet felejteni menet közben, hogyha már jól halad a gépezet, hiszen akkor a gépezet.
 - Nem teszem azt, hogyha behozunk egy másik ilyen nagyon-nagyon fejleszti kifejezést, akkor hogyha flow-ba kerül szépen munka közben, akkor hatul nem motivációval dolgozol, hanem egyszerűen akkor elvisz a lendület és a munka is önmagában élvezetet okoz, nem motivált, hanem hogy akkor olyan jó hangulatban, lendületben tudsz csinálni bármit, az már nem az.
 - Ez viszont a pozitív megerősítésnek, vagy nem is tudom, minek az eredménye, hogyha meg későbbiekben éppen nem érzed magad motiváltnak, akkor elég erre a jóleső flow állapotra gondolni, és arra, hogy egyébként ezt már egyszer elérted, vagy már ez egyszer működött, és hogy azt akkor szeretted. És számomra ez is egy motiváció.
 - És ez egy historikus megerősítés amúgy saját magad felé, hogy egyszer már képes voltam rá. Ja, az fontos, mert akkor ahhoz, ha kiveszed a kételyt a rendszerből, hogy vajon meg tudom-e csinálni. De ugye önmagában amúgy a motivációra rákanyarodva úgy, hogy honnan tud fakadni is sokat gondolkoztam ezen, és igazándiból egy ilyen nagyon-nagyon világújító gondolatom támadt, hogy két helyről is fakadhat motiváció. Figyelj, erre nem számítasz, belőled és nem belőled.
 - Nem. Ugye?
 - Nem csak lenne egy köztes állapot is. Még a mikrofonom is eldőlt majdnem, úgyhogy teljesen nagyot mondtál.
 - Igen, mert ezen gondolkoztam nagyon-nagyon sokat, hogy amikor én motiválni akarom magamat, akkor azt tudom mondani, hogy nekem az miért fontos, én miért akarom elérni. Ha nem megy, és nem vagyok ebben még rutinos, mert nekem mondjuk annyi szerencsém van, hogy a GTD-ben van erre egy nagyon jó gyakorlat, erre most mindjárt ki fogunk majd azért térni, de ha nem vagyok ebben gyakorlat és nem vagyok ebben rutinos, akkor ugyanúgy meg tudom azt tenni, hogy elgondolom azt, hogyha valamit megcsinálok, akkor annak nagyjából hogy fog kinézni az eredménye, és akkor ez inkább a célorientált, amit te mondtál, és akkor tudom magamat belülről motiválni, hogyha elérem ezt a dolgot, akkor az lesz, hogy. De hogyha nem, akkor meg még mindig ott vannak azok a fajta külső motivációk, amikre egyébként tényleg mindenféle kutatók, kutatások már rámutattak, hogy az ugyanannyira fontos tud lenni, hogy például a mások megelégedettsége, megelégedése velünk, a másoknak a tisztelete, másoknak a boldogsága, hogyha örömet okozunk azzal, amit csinálunk másoknak, az ugyanúgy tud motiválni. Vagy ha egy kicsit a spiri vonalról kicsit lejjebb vesszük a dolgot, akkor azt mondom, hogy az anyagi célok elérése, vagy bizonyos dolgok, bizonyos tárgyak, státuszoknak a megszerzése, ami lehet egy oklevél is, tehát nem kell feltétlenül ilyen nagyon-nagyon fizikai, ha már akkor autóvonalon gondolkozni, de az is egyébként egy motiváció, hogyha megcsinálom, akkor lesz egy kocsim, de önmagában egy vizsga oklevél, egy papír, egy elismerés, egy kézfogás, egy példaképpel, bármi. Ezek mind külső tényezők, és ugyanúgy tudnak engem motiválni. Tehát a külső belső, ugyanúgy fontos, csak helyén kell tudni kezelni, hogy mi az, amikor más motivál engem, és nem biztos, hogy az egy. Én ott kellő kritikával érek hozzá, hogy tényleg annyira fontos-e nekem az, hogy sem, vagy valami belülről fakad, ott meg, ott meg az anyagi részével nyilván egy kicsit úgy kell állni hozzá, hogy én nagyon motivált vagyok, hogy szerezzünk a PS-hez egy VR headsetet, mert az egy nagyon motivált dolog, és akkor ilyenkor mindig tudom, hogy igazándiból nem.
 - Biztos csak egy légből kapott példa, ez szerintem nem fordulhatott elő, mint gondolatmenet.
 - Igen, igen, igen. Úgyhogy, de mindig visszakanyarodok arra, hogy ez például nem egy motiváció, hanem ez csak egy ilyen impulzusvásárlós nyomás belülről, hogy igazándiból nem kell, mert tök jól elvagyunk anélkül is.
 - Ilyenkor mindig gondolj arra, és szerintem most rúgjuk el a szonizmunktól, mint lehetséges támogató, hogy a VR headsetek egyik nagyon jellegzetes mellékhatása a hányás. És hogy vajon a kérdés talán csak az, hogy motivált vagyok-e abban, hogy sugárban hányjak az otthonomban. Igen, nem. Ha igen, akkor természetesen lehet a VR headsetet, ha nem, akkor végül is nincs erre szükség.
 - Úgy segítgetem a szolit azzal, hogy én nagyon szívesen teszek egy próbát.
 - Hányásra?
 - Kibírom-e a név?
 - Ez veszélyes. Ezt ne próbáljuk ki! Akkor visszanézzük meg, hogy mi az, ami segíthet, mármint, hogy mit tehetünk, ami segít, gondolom a motivációnk visszaszerzésében.
 - Azt gondolom, hogy induljunk neki kicsiben, mert azokat sokkal könnyebb megfogni, mint a nagyon elvontabb gondolatokat, és hogyha nagyon-nagyon kicsiben akarom elkezdeni önmagam motiválását, akkor a legegyszerűbb eszközökhöz érdemes hozzányúlni, amiket már amúgy is használunk nap mint nap. Tehát, hogy ne akarjunk valami újat bevezetni az életünkbe, hanem amit már amúgy is használunk, azt próbáljuk meg egy picit máshogy használni és másra is. És a legklasszikusabb példa erre még mindig a naptár, digitális fizikai, teljesen mindegy. Hogyha van valami, amit szeretnék vagy meg kell csinálnom, akkor abban egy motivációt fog jelenteni nekem az, hogy ha adok neki egy határidőt. És egy picit ebbe ha beleásom magam, mert nyilván mindenki úgy dolgozik, hogyha van valaminek egy határideje, mint amin két hét, akkor az utolsó két napban fog vele dolgozni.
 - Természetesen.
 - Ez az univerzumnak a törvénye, tehát hogy ez nem a mi hibánk, de hogyha én ezt egy picit tovább bontom, és azt mondom, hogy van két hét múlva egy leadási határidő annak a valaminek, akkor a naptáramban adott esetben megtehetem azt, vagy a feladatmenedzsment programomban megtehetem azt, hogy úgy viszem föl, hogy ott a határideje, de fölviszek még két-három ilyen csatlakozási pontot, amikor mindenképpen foglalkoznak vele az odavezető úton, még az elkövetkezendő két héten belül valamikor, és akkor nem az van, hogy tíz perccel a határidő előtti automata meeting értesítő lesz az, amiből rájövök, hogy valamit nem csináltam meg. Mondjuk itt most eszembe jutott egy spin-off műsor lehetősége, hogy annak a hallgatónknak, azaz lehet, hogy neked, akinek esetleg olykor túlságosan spiri vagy nem kézzelfogható, a hatékony leszek hatékonyságról szóló részei. Érdemes lenne elindítani ezen a ponton a Készen leszek című műsort, amely tulajdonképpen ebben nyújtana hatható segítséget, hogy a tíz napos határidővel meghatározott feladatok utolsó egy napján, hogyan lehet ezt a tíz napot bepótolni, készen leszek. Ez egyben egy e-mail sablon és egy műsor cím is.
 - Igen, és hogyha ez az évad kifutott, akkor én már látom, hogy a következő évad a határidő után lesz már, és az a Jól van, az úgy nevű évadunk lesz.
 - Ilyen már van. Mármint hogy van egy ilyen nevű műsor, hogy jól van ez így egészen pontosan, úgyhogy talán nem ezt kellene emlegetni.
 - Viszont az ötlet a miénk, akkor is már ők csinálták meg, de abszolút, hogyha arról van szó, akkor letesz nálunk valamit.
 - Kollektív tudatból együtt hívtuk le.
 - Igen.
 - Viszont a jövőbe tekintés az egyébként ugyanúgy működik naptár nélkül is, mert olvastam egy kutatást, miközben készültem, és abban két dolgot néztek és teszteltek így paralel, és nem mondom, hogy meglepődtem, de úgy kicsit fura volt olvasni tényként, mint sejtelemként gondolni rá, hogy kétféleképpen tudod még magadat egyébként motiválni, az, hogyha megpróbálod egy picit materializálni ezt az egészet, és elképzeled a jövőt, hogy milyen lesz az, amikor megcsináltad. Ennek a határmezsgyéjén vonul valahol az, amit te mondtál magadnak is, hogy van egy jutalom a végén.
 - Te vagy az Excel indulni?
 - Te beszélsz éppen materializálni és elképzelni a jövőt?
 - Igen, igen. Hűha! Úgyhogy elképzelem azt, hogy hogyan fog kinézni az, amikor kész vagyok, és ez milyen jó lesz. Ez volt az egyik tesztcsoport. A másik tesztcsoport pedig az volt, akinek azt mondták, hogy képzelje el azt, hogy milyen rossz az, amikor nem lesz kész. És a teszt azt hozta ki, hogy az sokkal-sokkal motiválóbb volt az embereknek, hogy mi lesz az a rossz dolog, ami történni fog, ha nem készül el.
 - Ettől csak egy rosszabb van, hogyha el sem kell képzelni, mert megvalósul, hogy nem lesz kész. Ebben az esetben ez a legmotiválóbb.
 - Igen, de hogy ilyen hihetetlen mértékben megdobta a tenni akarási vágyat az, hogy mi az, amit el lehet vele kerülni. Én azt mondom, hogy ez egy általános emberi jellem kategória. Én nem szeretem magam ezzel motiválni, de ez egyfajta hozzáállás a dolgokhoz, tehát ilyen szempontból szerintem messzebb vagyok az átlagtól, és az átlag inkább az, hogyha el tudunk kerülni valami rossz dolgot, akkor azért hajlandóak vagyunk tenni, mint valamit azért tenni, hogy jobb legyen majd.
 - Célokat emlegettük itt. Itt segíthetnek-e a célok ebben az esetben.
 - Mindenképpen. Azért mondtam, hogy mind a két megoldás, amivel kezdtük a mai beszélgetést, az azért fontos, mert abban is kell motiváltnak lenni, hogy most ezt én csinálom, és abban is motiválni kell, hogy mi az, amit el tudok vele érni. És pont az a lényeg, hogy ebből lehet szokást építeni, ebből lehet egészen pragmatikus megerősítési rendszert is fölépíteni, mert azt mondom, hogyha kitűzök egy célt, akkor megpróbálom azt azért valamilyen szinten nyomon követni, vagy akár elemezni is utána, és most még mielőtt mindenki, aki nem a kék személyiségtípusba tartozik, a diszken belül lelövi az epizódot, nem arról van szó, hogy táblázatba kell vezetni a dolgokat, hanem a motiváció megszerzéséhez előre tudom lebontani magamnak ezt az egészet, és úgy tudom magam motiválni, hogyha azt mondom, hogy miből épül fel az a cél, amit szeretnék elérni. És lehet, hogy van egy hatalmas nagy feladat, ami egyáltalán nem motivál, ami rohadtul taszít. Viszont ha le tudom bontani azt 5-10 kisebb feladatra, amik önmagukban már egyébként tudnak motiválni, mert rövidebb, beláthatóbb, megvalósíthatóbb, tehát nincs bennem az az érzés, hogy ehhez kicsi vagyok, kevés vagyok, az már önmagában növeli a motivációs szintemet. És hogyha ezt lebontom, akkor menet közben egyébként tudom magamnak mutatni, hogy akkor ez is kész, az is kész, ezzel is készülünk, és így megvan az a növekszik a százaléka a kézhez érzés, hogy azért haladok, még nem értem oda, de már haladok és látom a számokat. És pont az az érdekes benne, hogy minél kézzelfoghatóbbá tudom ezt az egészet tenni, annál könnyebb követni, annál könnyebb motiváltnak maradni, és minél inkább illeszkedik az én igényeimhez. Én szeretem azért adminisztrálni a feladataimat, tehát hogy ez a része, ez nem tényleg igaz, és nem biztos, hogy biztos, hogy ebben megint csak nem az átlagot képviselem, de sokkal könnyebben alakítok ki szokásokat az ilyenfajta átgondolásra, ha sokkal jobban ott van előttem az összes kis apró pici elem. Tehát hogyha nehezen motiválod a magadat, akkor annál eggyel jobb az, hogyha meghatározok egy célt, hogy ennél eggyel jobb az, hogyha meghatározok egy célt, és ezt fölbontom két-három-négy rész feladatra. És ez egy jó szokás, amit hogyha kialakítok magamban, hogy minden nagyobb feladatot azonnal úgy gondolom át, hogy vajon milyen elemekből tudom fölépíteni magamnak, mert ezzel folyamatosan tudom, nem egy nagy motivációval kell mennem három hónapig, hanem ezzel folyamatosan tudom magamnak adagolni.
 
 És ez szerintem nagyon-nagyon fontos.
 - A szokásokba mennyire tartozik bele mondjuk a rutin, vagy hogy hogyan lehet ezt a rutinhoz kapcsolni, mert most a kézzelfoghatóságot emlegetted, nekem rögtön ilyen alapdolgok jutottak eszembe, hogy kávéfőzés, vagy egyebek idején.
 - Nem lehet valahová illeszteni?
 - Mindenképpen, és ráadásul ebben most vannak ilyen frissebb élményeim is olvasott könyvek terén, a Pongor Juhász Attilának az időmilliomos vállalkozóját olvastam most pont el a napokban. Ezer hála érte neki külön, mert egy zseniális könyv, és tényleg őszintén ajánlom mindenkinek, és abban van például az, amivel mindenki egyetért, akitől olvastam ilyet, hogy a rutinok alapvetően fontosak, de nem a motiváció miatt. A motivációban az egész rendszerben az az, hogyha megvannak azok a rutinjaim, amiket én követek, akkor sokkal jobban tudom magam motiválttá tenni az olyan feladatokkal kapcsolatban, amikre nincs meg a rutin. A rutin az a folyamat, ami önmagában nekem motivációt ad, hogy erre nem is kell odafigyeljek, ez tök jó motiváló. Ez megtörténik magától úgy, hogyha oda se figyelek rá, és például, hogyha maradunk a kávénál, az ilyen reggeli rutinok, azok szerintem nagyon-nagyon fontosak nekem, hogy úgy belökjem a napot. Tehát, hogyha az úgy minden úgy megy el, ahogy én azt szeretem, akkor sokkal pozitívabban fogok elindulni itthonról, sokkal pozitívabban fogok nekiállni az adott napomnak. Nekem mindig van egy ilyen 10-20 perc, attól függ, hogyha esetleg egyik reggel nehezebben kelek ki az ágyból, akkor kevesebb. De van egy ilyen 10-20 perc, amikor még úgy majdnem mindenki alszik itthon, és akkor úgy meg tudom tervezni a napomat, hogy körülbelül mi az, amire számíthatok, vagy van, aki fölkel és az első 20 percben azt mondja, hogy pörgeti a Tiktokot.
 
 Szokás nézőpont és motiváció kérdése, de én reggel készítek egy kávét, amíg azt megiszom, addig megnézem a naptáramat, elolvasok két-három e-mailt, de még nem vetem bele magamat a munkába, vagy adott esetben megnézek egy Ted videót, tehát hogy valamilyen hasznosan eltöltött időnek próbálom kialakítani a szokását.
 - Eltartott kisujjal megnézel egy Ted videót kávét szürcsölve.
 - Igen, ez szörnyen hangzik, de egyébként megtanultam élvezni, mert én is egyébként úgy voltam, hogy fölkeltem, kávéztam, és tényleg pörgettem, én nem tiktokot, hanem instagramot pörgettem. Én még ilyen retard retróba nyúlok, de hogy ebből például ki tudtam alakítani azt a szokást, hogy ebből elindultam, és egy számomra nagyobb megelégedettséget okozó tevékenységre át tudtam szoktatni magamat, és tök motivált lettem így a reggelekkel kapcsolatban, hogy már az is egy olyan dolog, aminél nem veszem észre, de hogy épülök.
 - Arról már beszélgettünk, hogy ugye jó, hogyha kicsire szedjük. Itt most ki nem mondjuk azt a szót, hogy elefánt, tehát, hogy itt nem fogunk megint gasztroműsorban hajlani és elefánt receptet megosztani. Szóval, hogy ezek jó, hogyha apránként haladunk, mert motiválóbb is tud lenni, és rögtön az jut eszembe, hogy összekötvén egy másikkal, hogy például nekem is, meg szerintem másnak is kéjes érzést okoz kipipálni egy feladatot, és hogy az a konkrét kérdésem, hogy ha ezeket kis feladatokra bontjuk, nem az elefántot, akkor lehet egy ilyen nagyon szép hosszú listám, ahol tulajdonképpen már minden levegővételnél tudok pipálni egyet, és akkor ezzel így folyamatosan fenntartani a motivációt?
 - Hát, az attól függ, hogy milyen típus vagy, mert vannak a maratonisták, meg vannak a sprinterek, hogy ne gasztro legyen, akkor legyen sport. És egy maratonista, én ebbe sorolom magamat, az leül és dolgozik két órát, és utána elég egyet pipálni. Kell a pipálás, tehát a válasz a kérdés az, hogy kell a pipálandó dolog, mert az a mentális munkának a megerősítése, a fizikai megerősítése, hogy valamit ki tudok pipálni. Tehát, hogy kell a végén, az adja meg, hogy a király vagyok érzést az egésznek a végén, de hogy aki maratonista típus, annak elég két óránként, másfél óránként, két és fél óránként egy nagy feladatot kipipálni, mert úgy működik jól, és akkor vannak a sprinterek, akik meg a klasszikus ilyen pomodórós módszerrel tudnak jól dolgozni, ilyen 20-25 perceket nagyon intenzíven, és utána egy kis szünet. És ott meg náluk kell az, hogy akkor minden egyes ilyen szünet előtt akkor tudjanak adni maguknak egy kis megerősítést. Nekem ez tök fájna. Én leülök, két órát dolgozok, és utána akkor hat pipát kell beraknom egyszerre. Nem fogom megcsinálni külön-külön. Tehát nekem az nem hatékony. A sprinternek meg az nem lesz hatékony, hogy csinálnia kell 6 etapot, és utána össze kell venni akkor végül is, akkor mindenki, és akkor egyet rak a végén, neki meg az nem működik. De kell, kell, mert ezzel megerősítem azt, hogy haladok, és egyébként meg ad egy látképet nekem arra, hogy mi az a feladat, ami előttem van, egy akkora látképet, amire nekem van szükségem. A sprinter az inkább maga elé néz, hogy mindig a következő lépés legyen jó helyen, a maratonista meg eltervezi azt, hogy a túróba fog beérni olyan messzire is.
 - És a sprinter maratonista, az mit csinál? Tehát, hogy az ilyen 2-3 órákig nyomja, mint az állat, pihen egy fél percet, majd két-három óránkig megint sprintel.
 
 Van-e ilyen életállapot?
 - Van, persze, csak valószínűleg belehal az ember a végén.
 
 Volt egy olyan időszak, aminél szerintem én is ezt csináltam, de ez amikor nem kettő, hanem hat végén égeted a gyertyát típusú dolog. Az már a pörköltnek tartható.
 - Tulajdonképpen nem a gyertyái. Én tartom a gyertyát, de én lángolok.
 - De tőlem lángol.
 - Igen. Tehát tulajdonképpen azért ég a gyertya a két végén, mert én egy fáklyaként tartom.
 - Igen, biztos, hogy van egyébként az, hogy lesprintelek egy maratont, de nagyjából olyan hatása lesz rám tényleg, minthogyha lesprintelnék, fizikailag egy maratont.
 - Most az jut eszembe, a legutóbbi adásunkban itt Time is task managementről is beszéltünk, és hát, hogy ezen a ponton fontos lehet-e, vagy egyáltalán a motivációt be lehet-e hozni ezt a témát? Ez most csak egy ilyen találgatás a részemről, meg ki tudja.
 - Olyan szempontból kell, hogyha meg akarom tervezni az időmet, és szeretném ezt hatékonyan tenni, meg hatékonyan eltölteni az egész napomat, akkor az, hogyha én leülök és azt mondom, hogy a mai napom, a holnapi napom, a következő hetem, akármilyen időintervallumra akarok tervezni, és ott szeretném úgy maximalizálni a kihasználtságát az időmnek, hogy közben hatékony tudok maradni. Abban a time management nagyon-nagyon sokat tud segíteni. Pont azért, mert hogyha csak így a taszkokkal foglalkozok, akkor át tud csapni az egész egy morálisan, mentálisan és fizikálisan is fenntarthatatlan állapotban, amikor csak a feladatokat darálom, és minden mást kiírtok az életemből, ami igazándiból okot ad arra, hogy éljünk, tehát hogy önmagában a feladatok nem adnak rá okot, de a time managementtel megnyerem magamnak azt az időt, hogy mikor akarok pihenni, és akkor fogom hatékonynak érezni magamat, hogyha ezt az időt pihenéssel tudom tölteni. Akkor leszek hatékony, hogyha a taszkmenedzsmentet úgy rakom össze, hogy az nem csúszik rá a pihenőidőmre, és akkor az egyébként egy motiváló tényező is nekem a napomban, hogyha azt mondom, hogy nekem négytől be van rakva a naptáramba, hogy szeretnék relaxálni, elmenni sétálni állatkertbe, moziba, bárhova, az egy tök nagy a motiváció, hogy négyig tényleg végezzek mindennel, amit a taszkmenedzsmentben elterveztem, és akkor itt össze is ér a kettő.
 - Meg a jutalmazás is még előkerül.
 - És ez a jutalom egyébként, igen. Tehát, hogy persze.
 - Egy másik adásunk jut eszembe. Nyilván egyébként most már az életemet így élem majd bármiről, az egyik adásunk jut eszembe, tehát már postára sem vagyok képes.
 - Ez egy jó szokás.
 - Bízom benne, hogy te is, aki ezt hallod, ugyanígy van, hogy egyszer csak egy ilyen anekdota, vagy konkrétan a rész száma és címe ugrik be számodra. Nekem a mérés jut még eszembe, hogy egyébként a motivációt lehet-e mérni, vagy annak eredményeit, vagy mi a helyzet a mérés és motiváció Mátrixában?
 - Hát én szeretem a számokat, meg adatokat, úgyhogy én mindenképpen a mérés mellett állok.
 
 Nem túltolva a dolgot, bár hozzáteszem, hogy a túltolás témakörében majd lesz hamarosan egy adásunk, amikor majd mutatok olyan eszközöket, amivel tényleg mindent lehet mérni így magunkon, mert most ebbe egy kicsit elkezdtem elmerülni, csak hogy lássam, kipróbáljam, átéljem, hogy mi az, amikor tényleg minden mérv van majdhogynem. Ez a nagyon háttér része, és majd még beszámolok, hogy mennyire verem, és mennyire inkább egy hegycsúcs ez, hogyha ilyeneket is tudunk mérni. De a lényeg az, hogy nagyon sok mindent lehet mérni, és ilyen különböző nagyon komoly eszközök nélkül is azt tudom mérni, hogy egy nap hány órát dolgozok, azt tudom mérni, hogy egy feladattípussal mennyi időt töltök el, azt tudom mérni, hogy egy nap hány darab feladatot tudok elvégezni, néhány projekttel tudok haladni a cél felé. Ezek mind olyan dolgok, amik rövid távon egyébként adnak nekem két dolgot. Megerősítést arra vonatkozóan, hogy amit csinálok, azt tényleg csinálom, mert haladok vele, ez nagyon fontos. A másik pedig az, hogy jobb rálátást ad nekem a saját életemre, a saját képességeimre, hogy mennyire tudom magamat úgy terhelni, hogy attól hatékonynak érezzem magamat és nem kizsigerelve és nem alulmotiválva. Nekem van most egyébként a Master Mind csoportunkban egy olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy ő most azért rossz, mert eladott két céget a négyből, amiben benne van, és egyszerűen azért van most padlón, mert nem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Tehát ez meg az alulmotiváltság állapota. Tehát az sem jó. És viszont, hogyha én tudom, hogy egy nap mennyire vagyok kapacitálva kényelmesen, és ez egy szórástól ég. Hogyha ezen a sávon belül tudok maradni, és így mérem a feladataimat, akkor mindig hatékonynak fogom érezni magamat. Tehát a mérés az nagyon-nagyon fontos. Ez a rövid távú. De a szokás kialakításhoz például elkezdtem beleásni magamat olyanokba, hogy hogyan lehet ezt segíteni vizualizálni egy kicsit és úgy megerősítést kapni, hogy a szokáskialakításokkal hogy állok, és arra gondoltam, hogy erre viszont majd a diszkont szerveren be is rakok egy sablont, amit majd kialakítok magamnak erre most. Hogyan lehet az ilyen szokás megerősítéseket nyomon követni, hogyha szeretnék bevezetni valamit az életembe, akkor azt mondom, hogy a következő 90 napban minden nap megcsinálom ezt és ezt, amit kitaláltam magamnak. És abban segít meg motivál, hogyha van egy olyan kis oldalam, aminél be tudom pipálni ezeket a dolgokat, és ezt hívják egyébként heavy trackernek, egy ilyen szokáskövetőnek, és akkor erre majd egy sablont megosztok discordon, amit így összerakok magamnak, de a lényeg az az, hogy fejben össze tudom ezt rakni és fejben ezzel tudom motiválni magamat, de nagyon-nagyon fontos és sokat segít, főleg eleinte, amíg még bizonytalan vagyok abban, hogy ilyeneket én meg tudok-e tenni magamnak, és egyébként ezzel semmi gond nincs. Tök sok helyről kaptam már visszajelzést oktatásokon, hogy azért volt valaki az oktatásnak az elején passzív, mert nem hitte el, hogy képes rá.
 
 Nyilván igyekeztem ezt az oktatás közben eljuttatni oda, hogy az oktatás végére ilyen szupermotivált legyen, hogy márpedig de, de hogyha még van benned valami kétely, akkor egy ilyen vizualizált verzió, az rettenetesen sokat fog segíteni, és bármire lehet, sportra, olvasásra, főzésre, beszélgetésre, munkára, hobbira, bármire tudsz magadnak ilyen heavy trackert nézni.
 - És hát gondolom, mivel beszéltünk a Task és a Time managementről, ugye ezeket is lehet egész jól trekkelni, akkor ezek is bejöhetnek még.
 - Bőven.
 - Minden, amit tudsz időben vagy darabszámban mérni, abból tudsz egy statisztikai jellegű adatot kinyerni, ami segít. Egyébként a programoknak egy nagy része ezt a fajta matek részét, azt kiveszi, és megcsinálja helyette, tehát hogy nekünk már nem kell itt osztani, szorozni, hanem adnak egy szép diagramot, egy táblázatot, bármit. És hogyha van egy kis motivációm arra, hogy szeretnék objektíven rálátni magamra, akkor ezek abban egyébként segítenek, attól függetlenül, hogy most én szeretem az adatbázisokat, meg a táblázatokat. Egy jó kis pitchert, az meg tudja erősíteni, hogy amit csinálok, az most jó nekem, vagy rossz nekem. És ez totál objektív.
 - Hát bízom benne, hogy egyszer majd valamiféle metódus folytán, vagy Amerikából, vagy bárhonnan kiindulva egy előadó, aki utána nagyon sok TED előadást tarthat. A motiváció mérését is bevezeti, hogy nem tudom, a faroktól a szájig 14 centi, ez még egy kis motiváció, ezt ereszd vissza, ez már egy 44 centis motiváció, nyugodtan lepikkelyezheted, megtarthatod. De egyébként nem mondasz butaságot olyan szempontból, hogy pont, ha már szóba került, akkor pont a Bán Andrissal beszélgettem még tavaly. Az egyik epizódjában volt, és azért beszélgettünk volna, erre már nem emlékszem, de hogy a kiégés felé vezető úton, az egy nagyon fontos mérföldkő, amikor azt érzed, hogy így nagyon pezsegsz és nagyon csinálsz mindent és nagyon akarsz minden újat, és nagyon beleveted magad. Ez az ilyen túlzott motiváltság, az az egyik ismérve annak, hogy rossz irányba mész, mert annak egy idő után vége lesz. Ez a maraton sprintelés gyakorlatilag.
 - Tehát, hogy a kommativáció sem jó.
 - Ha van az a gond, ha nincs az a gond, dönts már el, mi legyen. Úgyhogy arra is nyilván figyelni kell. Próbálok objektív lenni magammal. Vannak pillanatok, vannak napok, hetek, akár hónapok, amikor azt érzem, hogy most pidde ezt nagyon akarom, és akkor mindig megkérdezem magamtól, hogy jó, de hogy ezt így vajon fenn tudom-e tartani ezt az állapotot, ami bennem buzog most éppen, nagyon-nagyon sokáig, vagy éppen emésztem a tartalékaimat.
 - Mivel lassan véget ér ez az epizódunk, már csak néhány kérdésem maradt például, hogy mivel jutalmazzam magam adj néhány tippet, ha túl vagyunk ezen a felvételen.
 - Hát igazándiból az, amit szeretsz csinálni, hogyha visszakanyarodunk csak a PSS vonalra, az lehet egy jutalom, hogy akkor játszok fél órát. Ha szeretném egy kicsit kiszellőztetni a fejem, akkor eggyel jobb javaslat a részemről, hogy akkor elmegyek egyet sétálni. Vagy ha ezzel kész vagyok, akkor iszom egy kávét. Vagy ha ezzel kész vagyok, akkor elmegyek sétálni egy kávéval, és akkor kávézok egy sétával.
 - Így van. Teljesen mindegy. Akkor ha ezt megcsinálom, veszek magamnak egy új könyvet.
 - Ezt megcsinálom, akkor olvasok fél órát. Tehát attól függ, hogy neked mi okozza azt a jutalomérzést.
 - Vagy vagy, vagy, ha ezt megcsinálom, belekezdek a másik feladatba. Megjutalmazom magam ezzel.
 - Igen, igen. Figyelj, ha meggyőzés technika szempontból vagy annyira jó, hogy magadat ebbe így be tudd húzni, az is jó.
 - De jó, hogy befejeztem ezt a 44 oldalas jelentést, mindjárt átnyergelhetek erre az Excelre.
 - Szuper!
 - Úgyhogy ami téged motivál, azt válaszd ki célnak. Nem kell egyébként, hogy ebben sem szabad átesni a ló másik oldalára, tehát nem kell mindig valami jutalmat kitűzni, mert egy idő után már az van, hogy akkor nem leszek hajlandó csinálni semmit, hacsak nem kapok érte valamit. Tehát az is legyél komolyabb motiváció, tehát a csak célalapú, meg a csak jutalomalapú megoldás sem fenntartható, de segít a nehezebb akadályok átugrásában.
 - Most rögtön az jut eszembe, hogyha motivációról beszélgetünk, akkor nyilván van egy ilyen fölső állapot a motivációs előadókkal vagy motiváló emberekkel kapcsolatosan, mert hát ez is létezhet, és nem muszáj ahhoz csak előadónak lenni. Szóval, hogy van-e olyan, hogy a környezetünkben motiváció híján valakihez fordulunk, aki tudjuk, hogy belemotivál minket a végtelenbe.
 - Én is kritikus vagyok a motivációs előadós vonalon, mert egy időben én is szükséget éreztem, hogy kell valami külső, de hogy igazándiból nagyon-nagyon kevés volt köztük, de tényleg ilyen tíz százalék, hogyha meg akarom becsülni, akik úgy tényleg el tudtak vinni magukkal, és tényleg tudtak adni motivációt. Legyen ez könyv vagy egy Tedd vagy egy bármilyen más előadás. Mondjuk, hogy én vagyok a válogatós, teljesen mindegy. De hogy az kevés volt, viszont erre, ha vissza akarunk nyúlni a hagyományainkhoz, hűen egy, a korábbi epizódunkhoz.
 - Természetesen.
 - Akkor tök jó példa tud lenni a Productivity Pell fogalomaköre, úgyhogy a produktív pajtáshoz mindig tudok fordulni, hogyha azt érzem, hogy egy kicsit kicsúszott a lábam alól a talaj, és nem tudom, hogy most miért akarom ezt az egészet csinálni, akkor ez pont egy olyan kérdés, amit a pszichológus mellett a produktív pajtásomnak tudok feltenni.
 - Nagyszerű!
 - Mert őneki van egy rálátása, tehát hogy ennek pont az a lényege, hogy neki többet mutatok magamból, mint egyébként a külvilágnak. Ő eggyel közelebb van ahhoz, hogy jó választ tudjon nekem majd adni.
 - És ha a motiváció hiányában jutalmazáshoz elérkezve még valamire szükség lehet, akkor viszont a Paypal lehet egy remek társ, aki motivációt tud nyújtani, vagy az ürességével, vagy a teljességével és abból jutalmazás vételezésével.
 - Igen.
 - Jól kinyögtem.
 - Nem tudom megúszni utolsó előtti kérdésként, hogy mond-e erről valamit, de hát én nevetem ki saját magam, szinte kacagok belőle. Mond-e erről valamit a motivációval kapcsolatosan a GTD.
 - Jaj, ne haragudj!
 - Bocsánat, kicsúszott.
 - Igen, igen, de hogy akkor árnyaljam, hogy ne mindig ehhez nyúljunk vissza. Kicsit ilyen szájban, színekes vonalon menjünk, mert itt van egy átfedés a GTD-vel, az ő általános mondanivalójában legtöbbször. Ő is azt mondja, hogy a miért elkezd, és ne a mivel, és a GTD-ben is van egy ilyen módszer. Én is ezt használom egyébként. Ez volt az, amire a mostani beszélgetésnek az elején is utaltam, és szerintem már egészen sok epizódban szóba került, mert tényleg egy csodafegyver, az a miért teszt. Hogyha valamit nem akarok megcsinálni, de kell, akkor nekem a motivációszerzéshez az a kedvenc megoldásom, hogy elkezdem megkérdezni, hogy jó, meg kell csinálnom, tehát az nem kérdés, de hogy miért, és azt miért, és ezt miért, és ezt miért? És akkor le tudok ásni egy olyan indokig, ami viszont már motivál.
 - Ja, hogy ezért kell. Na, mondjuk az számít, akkor már motiváltabb vagyok azzal kapcsolatban is, amit amúgy nem akarok megcsinálni. Ez egy ilyen lehetetlenül egyszerű és lehetetlenül szuper megoldása ennek a problémának?
 - Nagyon jó, nagyon jó.
 
 És hát azt gondolom, én ezt a saját részemről egy kicsit zárszónak, de inkább annak a továbbgördítésének szánnám, hogy te hogyan összegeznéd a végére még ilyen megmaradt gondolatokkal, de hogy igazából néha az is jelenthet motivációt, hogyha az ember csak belekezd, mármint bármennyire is, hagyjál már békén ezzel a válasszal, a hangulatod lehet ettől a mondattól, de azért mégiscsak ez van, hogy evés közben is megjön az étvágy.
 - Evés közben megjön az étvágy, de hogy ne az legyen, hogy ezt mi találtuk ki, hogy csak kezdd el, meg ilyen Jackstuit.
 - Köszönöm. Őket várjuk támogatónak mindenféleképpen szoli helyére.
 - De hogy akkor nézzünk egy olyat, aki abszolút hiteles motiváció szempontjából, és abszolút bárki, főleg a mi korosztályunkból bárki elfogadja motivációs trénernek. A Száguldó erőd című filmeposzban hangzott el az az aranyérvényű mondat, hogy a tett halála a tökölődés, és sokkal-sokkal jobb elkezdeni valamit, mint tökölődni. Úgyhogy egyébként tényleg, de ha kell, akkor is jól tudsz.
 - Akitől mi elfogadunk, mit?
 - Jaj, ne csússzál már be a csőbe! Így már csak az idézetre emlékszem. Ő a terrorista.
 - Nem, nem tudom, majd utánanézünk.
 - Ja, akkor jó, hát azt hittem, a Steven Sagaltól fogadunk el bármilyen tanácsot.
 - Nem, nem, nem.
 - Tőle Putyin fogad el tanácsot.
 - Nem, ők a másik oldalán vannak ennek a sztorinak. Viszont hogyha én tök őszintén azt mondom, hogyha még nem vagy abban a fázisban, hogy belekezdjél egy olyan valamibe, amivel egy új dolgot viszel az életedbe és a rutint és a szokásokat és az új dolgokat akarod kialakítani, akkor még mindig a legjobb eszközök egyike, ha már szó volt róla, hogy keresel olyan szakembert, olyan motivációs előadót vagy bárkit, akit úgy örömmel hallgatsz, örömmel olvasol tőle, akár tényleg videós előadást, akár podcastet, akár egy könyvet, ami segít felkészülni az egészre. Mielőtt beleugrasz ebbe az új dologba, az nagyon sokat fog segíteni, de lebegjen tényleg mindig a szemed előtt az, hogy a tedd halállal tökölődés.
 - Illetve, hogy minden problémára van egy hatékony leszek, podcast epizód.
 - Így van.
 - Amelynek most például jelen pillanatban szinte vége, de csak azért nem teljesen, mert ha mást nem, akkor ajánlanánk neked még néhány epizódot. Nem tudom, emlegettük-e, hogy van még néhány, és hát ezeket érdemes elmenteni futáshoz, mosogatáshoz, falvakaráshoz, esetleg halpikkelyezéshez természetesen csak etikus módon kifogott halakról beszélünk. Emellé pedig van egy másik nagy tó, ahol úszkálnak. Gyönyörű, hatékony halak, ez pedig a tízkort szerverünk.
 - Így van. Az pedig, hogyha szeretnétek, akkor ez tényleg egy olyan nyitott közösség, ahol olyanokkal tudtok beszélgetni chat formájában, videó formájában, akik ugyanúgy függői a hatékonyságnak, úgyhogy gyertek és találkozzunk a project-blue.hu/discord oldalon, ahonnan eléritek a discord szerverünket.
 - Majd találkozzunk élőben a különböző konferenciákon, fesztiválokon, merthogy fel-feltűnünk azért ilyesmiken. Péter előadóként, én takarítóként, esetleg felszolgálóként. Ha látsz, akkor nyugodtan kérj tőlem egy ananászos brióst, adom. Úgyhogy beszélgessünk akár ott is, megbeszélgessünk a következő epizódban, amire nagyon várunk majd vissza téged, addig is szervusz pajtás, hatékony napokat.
 - Helló!
 - Helló!
 - Hatékony leszek podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.