Time Management vs Task Management, mit csinálsz rosszul?

Ezt nagyjából úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy ha jó a time managementünk, de nem jó a task management a mögötte, akkor csak elfoglaltak leszünk és nem hatékonyak. Time management lesz a stratégia, ami mentén meg tudom határozni, hogy mikor milyen blokkal akarok foglalkozni az életemben, de az, hogy ez hatékony legyen, azt fogja megadni nekem a task management. A task managementnek meg igazándiból a lényege az, hogy megtanítson téged arra, hogy hogyan válasszál a feladataid közül. Egy jó taszkmenedzsment módszertan, egy jó taszkmenedzsment akár rendszer, ami ott van a telódban, egy applikációban, az segít és támogat abban, hogy jobban tudjál priorizálni.
 - Hát végül is fontos, kinek? Mert hogyha a külső tényezőknek valóban, merthogy az az intézmény.
 - Az nem, az nulla, annak az értéke nulla. Nulla. A külső szempontok nulla. Az, hogy van egy külső szempont, ami rád hat, és neked emiatt fontos, akkor is neked lesz.
 - Hatékony Leszek.
 - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
 - A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
 - Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
 - Helló, és adj Isten, nagy szeretettel köszöntünk. Ez a Hatékony Leszek Podcast, itt Mikos Ákos.
 - És Tóth-Czere Péter.
 - Valamint te, aki szeretnél remélhetőleg még hatékonyabb lenni. Nem feltételezzük, hogy ne lennél eddig hatékonytalan, de mindig lehet tenni az ő érdekében, és hát alkalomról, alkalomra, epizódról epizódra, mi is ebben próbálunk segíteni neked. Bízunk benne, hogy sikerrel, de ne szontyolodj el, ha egyébként nem így van. Ma is például szerintem egy nagy lépcsőfokút fogunk lépni, legalábbis mentalitásban, már izgatott is vagyok ez hallani a hangomon. Egyrészt például azért is, merthogy szerintem bennem is sikerül végre eldönteni egy olyan tabut, ami itt ágaskodik most már monolit szoborként az életemben. Nevesül, hogy akkor most time managementtel vagy task managementtel kellene foglalkozni, merthogy nekem sem tiszta, hogy egyébként melyik a fontosabb, melyik a jobb, vagy egyáltalán van-e sorrendezve, ebben majd lehet, hogy Péter fog nekünk mindjárt segíteni, de lehet, hogy úgy érdemes kezdeni Kedves Péter, hogy segíts már mind a kettőt meghatározni, hogy ugye time managementről és task managementről beszélünk, és hát annyit már azért sejtek, hogy a kettő azért mégsem ugyanaz, vagy ugyanaz, és akkor hát valahogy így nevesítsük már mind a kettőt. Melyik melyik és mi micsoda?
 - Igen, nagyon-nagyon más a kettős. Egyébként pont a legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban az, hogy nem tudjuk, hogy ez ma kettő más, és iszonyatosan nagy fogalomzavar van a fejekben ezzel kapcsolatban, mert mindenki time managementről beszél. Hogyha most belegondolsz, az, hogy taszkmenedzsment vagy feladatmenedzsment, azért azt úgy nem sokszor hallod ezt a kifejezést. Pedig egyébként 80 százalékban erre gondolnak az emberek, amikor Time Managementről beszélnek. A kettő között, hogyha csak így nagyon alapszinten a különbséget, akkor most megfogalmazzuk, hogy honnan indulunk most, akkor az az, hogy a time managementnél be tudom osztani adott napomat, hetemet, hónapomat, hogy adott időszakon belül milyen témakörökkel akarok foglalkozni. Az adott napomból, ha csak szűken nézzük, mennyi időt szeretnék milyen típusú dolgokra szánni. De az, hogy ezen a blokkon belül mit csinálok?
 
 Azt meghatározzák?
 - Azt megmenedzsment kérdése.
 - Igen.
 - Ez ilyen rovarbogár dolog egy kicsit? Tehát, hogy kell ahhoz rovar nekünk, ami a time management, hogy meghatározzuk a bogarat, ami a task management.
 - Körülbelül igen, nem működhet az egyik a másik nélkül, mert a Task Managementnél meg ugye az van, hogyha tudom, hogy van rendelkezésre álló ekkora időablakom, ez a time management része az életemnek, akkor el tudom dönteni, hogy abból az ekkora hatalmas mennyiségű feladatból, amim van, mi lesz az az ekkora mennyiségű kis pici adag, amit el fogok végezni.
 - Akkor robotporszívó módjára visszaszívom ezt a rovarbogár dolgot, mert nem erről van szó, mert nem az van, hogy időt kell keríteni, amin belül akkor már könnyű feladatokat keríteni vagy választani, hanem az van, hogy igazából a feladatválasztás is. Szóval egyik függ a másiktól. Ezt próbálom itt kinyögni.
 - Nagyon-nagyon szorosan kapcsolódnak.
 - Bocsánat.
 - Én még eggyel visszalépnék, mert ugye azt mondjuk, hogy akkor rögtön már ilyen nagyon fontos terminus technikusokkal kezdtünk, minthogy time management, meg task management, vagy feladat management, de hogy igazából én annyiban lépnék vissza, és mondtad, hogy sokszor azt tapasztaltad, hogy baj van a fejekben, vagy hogy nem feltétlenül tiszta, hogy én még azt is gondolom, hogy talán többször találkozom azzal, vagy kevesebbszer találkozom azzal a kifejezéssel, hogy time management és tas management, miközben többször találkozom azzal a kifejezéssel, hogy nincs időm. És hát hogyha nincs időm, az nyilván az egyenesen arányos azzal, hogy akkor általában onnantól, ha valaki még egy kicsivel jobban belemártja a nagy lábujjának a végét, azt a kicsit bütykösebb végét ebbe az egész hatékonyság tóba, akkor eljut odáig, hogy nincs időm, akkor lehet, hogy time managementtel kellene foglalkoznom. Na, de itt van az a kráken, ami lehúz a bütykös tábujjadnál fogva, és máris ott vagy a Task Management víz alatti barlangjában.
 - Gyakorlatilag igen, mert én ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogyha nagyon jó vagy time managementből, akkor iszonyatosan sok feladatot tudsz magadra pakolni, mert nagyon tökéletesen kihasználod a rendelkezésedre álló időt, de hogyha jól használod ki az időt, attól még nem a feladatokat oldod meg, csak egyre több teret tudsz teremteni arra, hogy sok feladatod legyen. De ha nincs mögötte egy jól kidolgozott feladatmegoldó rendszer, vagy legalábbis nekem volt olyan kollégám, és szerintem mindannyian, ha szívünkre tesszük a kezünket. Volt ilyen kollégánk, aki mindig elfoglalt volt a munkahelyen. Aki nagyon-nagyon sok mindennel kellett, hogy foglalkozzon, de feladat.
 - Az nem jött ki tőle, csak látszott, hogy így nagyon benne van mindig mindenben, és soha nem jön ki output. Nagyon jól menedzselte, hogy minden meetingen ott van, minden megbeszélésen ott van és beszél, de hogy amikor feladatokat kell csinálni, akkor viszont nem jön vissza tőle időben, halljon vissza egyáltalán. Ezt nagyjából úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy ha jó a time managementünk, de nem jó a task management a mögötte, akkor csak elfoglaltak leszünk és nem hatékonyak.
 - Úristen, most ez ilyen nagy heuréka pillanat nekem. Még a Bifor showcast időszámításom előtt showcastben, azaz hátha még téged is ismertelek. Én szent meggyőződésem volt és ezek alapján például, amit elmondasz, akkor igaz is, hogy jó a time managementem. Annyira szuperül, akkor én dedikált napokkal dolgoztam, a kedd volt a. Nem tudom, milyen projektnek az ideje, a szerda, az eszé, a szerda délután már ott bele lehetett kezdeni egy teljesen más projektbe, mert akkor ott csak arra fókuszáltam, de valójában egyébként, nem mintha ez most jobb lenne, hozzáteszem, csakhogy valamivel talán jobb érzésem van ezzel kapcsolatosan, hogy most például feladatokkal dolgozunk többször, vagy konkrét feladatokkal, ott viszont mikor magamnak kellett ezt az egészet szervezni, és nem volt például társam, aki rámutathat dolgokra, vagy nem volt olyan ember, akivel konkrétan egy az egyben dolgozhattam volna, vagy párban dolgozhattam volna, akkor ez teljesen szétcsúszott. Tehát voltak dedikált idejeim, amiben tudtam, hogy abban a projektben ülök, csináltam is dolgokat, de valahogy így nem nagyon értem mindig a végére, vagy csak éppen hogy. És hát ez nem okozott boldogságot nekem, miközben egyébként szentül hittem, hogy már azért ez is fejlődés ahhoz képest, hogy mindent csinálnék egyszerre mindenkor.
 - De kell ez, ha ez nincs meg, akkor az egész olyan cél olyan fejetlenül fog lebegni a semmiben, mert az időmenedzsment, hogyha nagyon másképp akarom megfogalmazni, hogy mindenkinek tényleg könnyen emészthető legyen, mert ez nekem is nehéz téma, tehát olyan megfoghatatlan az egész. Én most erre a beszélgetésre, ami most itt zajlik, én nem tudom, tehát nagyjából másfél hónapja edzem magam és gondolkodok rajta, és egyébként azért, merthogy már az elmúlt másfél évben ez egy nagyon hosszú, ilyen mentális camino vagyok ebben a témában, és így érzem, hogy lassan kezdek odaérni. A time management lesz a stratégia, ami mentén meg tudom határozni, hogy mikor milyen blokkal akarok foglalkozni az életemben, de az, hogy ez hatékony legyen, azt fogja megadni nekem a task menedzsment.
 - Á, értem! Na, ez így már sokkal jobb. Egy kicsit annyiban azért mégiscsak segíts már szétszálazni a dolgot, hogy mondjuk mi mire való. Tehát, hogy mondjuk megnézhetnénk, hogy a time management, azt bár most mondtad, hogy stratégia, ezt értem, vagy legalábbis jól emlékszem, ugye, hogy ezt mondtad, de hogy mégis mire való a Time management a te olvasatodban?
 - A time managementnek alapvetően két nagyon fontos funkciója van számomra. Az egyik az az, hogy látom, hogy adott héten mennyi időm van arra, hogy dolgozzak például, mennyi időt kell szánnom nem munkahelyi dolgokra. Mondok egy példát, amely most ilyen aktuálisan ma reggel derült ki. Jövő hónap végén például lesz nekem egy háromnapos munkahetem, mert két napig majd dolgozni fognak a házban. És olyankor nem fogok tudni csinálni nagyon semmit, tehát a Time Management rendszer azt fogja majd követelni tőlem, hogy arra a hétre, három napra allokáljam a munkaidőmet, és a task management fogja majd megoldani azt, hogy mit fogok megcsinálni öt nap helyett három nap alatt, és nem az a cél, hogy 12 órázzak három napot, hanem hogy a taszkmenedzsmentnek itt ebben a példában az lesz majd a feladata, hogy priorizál. A taszkmenedzsmentnek az a legnagyobb ereje, hogy amikor azt mondom, hogy van egy megadott időtáv, időmenedzsment, amikor én tudok valamivel foglalkozni, a Task Management lesz az, aki megmondja azt, hogy milyen típusú feladataim vannak, milyen időtartamot igénylő feladataim vannak, milyen prioritású feladataim vannak. Én alapvetően GTD-vel dolgozom, tehát nekem a taxmanagement rendszer azt is mutatja, hogy melyik típusú feladat az, ami nekem fontosabb, mint más feladatok, és ez tényleg a legtisztábban, hogy nekem melyik okoz több örömet, ha csak csinálom, és tudom, hogy lesz mondjuk erre három napom öt helyett, akkor ki kell választanom, hogy mi lesz az a negyven százalék, ami azon a héten nem fog beleférni, vagy ha túlórázok egy picit, mert nagyon lelkes vagyok, akkor mi lesz az a 30 százalék, vagy 25 százalék, ami nem fér bele azon a héten, mert három napot fogok dolgozni.
 - Most egy pillanatra meghallgattam magunkat kívülről, vagy hát leginkább ugye téged könnyű volt kívülről hallgatni. Magammal kapcsolatosan már legalább egy ilyen, nem is tudom, vígban most életélmény kell ahhoz, hogy kívülről hallgassam magam. Mindenesetre sokszor volt ebben rendszerstratégia és nem tudom, mi olyan pont, amiről lehet, hogy még én is lepattannék úgy, hogy már azért jó néhány adás óta beszélgetünk erről, és hát hogy már azért egy picivel bentebb próbálok kerülgetni ebben a témában, de hogy esetleg azt a feloldozást meg tudod adni, hogyha én még csak most ismerkedem a hatékonysággal és szeretnék hatékonyabb lenni, tételezzük fel, ugye nem te, aki ezt hallgatod, mert már biztos már nagyon ügyes vagy, de hogy csak tételezzük fel, hogy van olyan közöttünk, akkor lehet az, hogy még itt nem rendszerekben, meg stratégiákban gondolkodunk, hanem egészen egyszerűen csak az van, hogy be kéne osztani az időmet, és azon időablakokon belül meg akkor valamit ki kéne találni, hogy mit csináljak, ami tényleg javamra is, meg az ügy javára szolgál. És itt mondjuk megállunk így elsőre. Aztán jöhetnek a rendszerek, meg stratégiák.
 - Hogyha az időmenedzsmentet nézzük ilyen szempontból, akkor két dologgal kell szerintem foglalkozni, és azt kiegészíteném majd plusz eggyel, ami már eggyel egy picit komplexebb, de nagyon-nagyon egyszerű a maga nemében és hasznos. Az egyik az az, hogy a Time Management-tel azt tudom elérni, hogy sokkal jobban érzem és látom akár, mert le tudom ezeket a dolgokat írni, hogy mikor mire van mennyi idő, mert vannak olyan feladatok, amiket kötelezően el kell végezzek egy nap, és arra nekem kell allokálnom, például a munkaidő 8 és fél óra, akkor a fűnyírás valószínűleg nem ebbe az időszakba fog beleférni, de viszont meg kell csinálnom, tehát akkor nekem a napi tervezésemben az időmenedzsment abban segít, hogy tudom, hogy ma mennyi időt tudok beosztani, és azt hogyan akarom beosztani, milyen témákra akarom beosztani. Ezt bárki meg tudja csinálni, alapvetően itt jön be egy nagyon nagy adag stressz az életünkbe, mert azt mondom, hogy van most nekem 12 órám, amit el tudok tölteni valamilyen tevékenységgel, és utána elkezdek gondolkodni, hogy mit csináljak ezen. És az a fajta káosz, ami ezt követően jön, azt kellene, hogy feloldja majd a taszkmenedzsment, mert most még az időmenedzsmentet csak a keretrendszert építem föl, és nem magát azt, hogy hogyan akarok dolgozni. Ez az egyik nagyon-nagyon fontos része, és az időmenedzsmentnek viszont megvan az a nagyon erős visszajelző funkciója, hogy mérhetővé teszi azt, amit csinálok. Ha azt mondom, hogy ma 6 órát ezzel akarok foglalkozni, kettőt pedig azzal, holnap meg így és holnapután amúgy, akkor mondjuk jövő hét hétfőn visszanézem a hetemet, és megnézem azt, hogy mivel mennyire haladtam. Ez lehet egyébként tényleg konkrétan Excel táblában vezetett szinten, és érzésre is, hogy ezzel többet szerettem volna, azzal kevesebbet szerettem volna, és mégis fordítva lett, pedig időben többet allokáltam arra, amivel haladni szerettem volna, akkor ez egy jó visszajelzés nekem, hogy jól osztom be az időmet vagy sem. És akkor ez befolyásolni tudja, hogy lesz egy tudatosabb rálátásom a saját igényeimre. Teszem azt a hat órát mondok egy extrémet, ez nem fog megtörténni, mert tériszonya van, mint az állat. Most dolgozok két órát ma itt digitálisan, és utána hat órát meg a tetőn fogok dolgozni, mert szigetelni akarok, és jövő héten is ezt csinálom egész héten, és jövő héten ott fogunk állni, hogy a szigetelés rohadtul nem lesz kész. Az biztos, hogy nem lenne kész, de legalább a munkám se, akkor én az időmenedzsmentem szempontjából abszolút rosszul mértem fel a rendelkezésemre álló teret és időt, mert erre a kettőre az én - hogy is mondjam - vertikális képességeimmel nem elég napi 6 óra, mert nekem 4 azzal fog elmenni, hogy győzködöm magam, hogy mozdulj meg.
 - Time managementnél mennyire jöhet be a mérés kérdése? Vagy hát, hogy amikor arról beszélünk, hogy mire való a time management, akkor kell-e, hogy behozzuk azon belül valahol a mérést, amit például egy epizódon belül kitaglaltunk, vagy átbeszéltünk.
 - Az az epizód is egyébként, amikor ott erről beszéltünk, hogy hogyan lehet mérni a hatékonyságot, az inkább a time management része volt. Az pontosabban, leginkább az idő az a faktor, ami mentén tudjuk, hogy is mondjam, pragmatikus szempontok mentén követni, hogy mennyire vagyunk hatékonyak, az egy teljesen szubjektív verziója az, hogy én hogyan érzem magamat, most hatékony voltam, most nem voltam hatékony. Ez az, ami nem mérhető, hanem ezt meg kell adnom magamnak a lehetőséget, hogy lehessen őszinte véleményem a saját teljesítményemről. Nyilván ez önkritika kérdése, és van, akinek semmi nem jó, van, aki meg mindent tökéletesen csinál saját maga szerint. Tehát hogy ez egy ilyen szempontból szubjektív, de a Time management az, amit papíron szépen lehet mérni, hogy melyik feladattal mennyi időt töltöttem el. Ez azért jó, mert ha ezt csinálom egy hétig, két hétig, egy hónapig, akkor hogyha később tejmenedzsment szempontból én össze akarom rakni a napomat, és csak a blokkokat összeszervezni, akkor sokkal jobban tudom azt, hogy mire mennyi időt kell majd szánjak. Ezért fontos az, hogy visszamérjem.
 - Erre most van egy olyan gondolat, hogy mondjuk elkezdem jól menedzselni az időmet, úgy érzem, hogy valahol felszabadulnak blokkok, vagy hagyok rá blokkok, ez olyan, minthogyha egy kicsit ilyen új feladatokat is generálna, vagy nem tudom.
 - Igen.
 - Hirtelen így.
 - Minthogyha így kitölteném a megmaradó időt. Ez biztos nem saját tapasztalat.
 
 - Nekem van egy-két olyan ismerősöm, ami alapján azt ki merem jelenteni, hogy az nem egyedi eset nálam sem, hogy vannak azok a típusú emberek, akik szeretnek csinálni dolgokat, és amikor megcsinálom végre azt, hogy valamivel végzek, hogy valamivel hatékonyabban tudok haladni és nyerek időt magamnak, akkor azt a felszabaduló időt azonnal valami új projektre kezdem el használni, hogy na, akkor végre, most van egy fél órakor elkezdem ezt csinálni, meg akkor még azt is elkezdem csinálni. Ezt nekem így nagyon-nagyon erővel kell lenyomni mindig, ezen nekem uralkodnom kell, mert én pontosan ilyen típus vagyok, hogy szeretném megcsinálni azokat az ötleteket, amik bennem feltanulnak folyamatosan, és még nagyon-nagyon sok olyan van, amin azért ülök, mert tudom, hogy nem tudnám befejezni, vagy nagyon nagy áldozatot kellene hoznom valahol máshol, amit viszont nem akarok. És ezt adja meg az időmenedzsment. Tehát teret teremt arra, hogy elárasszam magamat feladatokkal.
 - Jó, ez viszont mondjuk egy remek ajánlója annak a műsorunknak, ahol egyszer beszélhetnénk arról, hogy lehet-e hatékonyan nem csinálni semmit. Mert már ebbe ugyan egyszer már belekaptunk, de hogy nyilvánvalóan, aki esetleg tettre készebb figura, bízván abban, hogy te nem vagy ilyen, aki ezt hallod, bár mi nem a tettrekészséggel van a gond, hanem az állandó tettrekészséggel, hogy akkor van itt fél óra, amit elvileg arra hagytam, hogy pihenjek, akkor ne azon kattogjak már, hogy még nem csinálok valamit, vagy oda kéne találni valami új projektet. Szerintem ez egy ilyen problémát is megszül, amit most nem most fogunk ki és átbeszélni. Viszont eszembe jut valami.
 
 Ha őket összeereszteném, mármint nem is annyira tájmenedzsmentet meg a task menedzsmentet, hanem a feladatot az idővel, egy Mortal Combat egymenetes verzióban, akkor vajon melyik győzne akkor, hogyha feltételezem, hogy ide én allokáltam magamnak két órát a munkára, de egy óra 57 perc elteltével úgy látom, hogy passz, még kellene 15 perc. Jaj, pont be tudnám fejezni.
 - Attól függ.
 - És nem tudom, nem. Akkor mi van ilyenkor? Ki győz a két óra allokált idő, vagy a feladat, amit meg kell csinálni.
 - Sok változós a kérdés, mert azt mondom, hogyha két óra leteltével olyan felsőbb hatalmakkal kell találkozzak itt házon belül, akiket nem szeretnék cserbenhagyni, akkor nyilván a két óra győz. Ha igazándiból csak rajtam múlik, hogy most váltok-e egy feladatot egy másikra vagy sem, akkor pedig azt mondom, hogy győzzön a Task Management, mert egyébként hogyha csak benne vagy valaminek a közepén, és azt mondod, hogy most lejárt az idő és elteszem, és elkezdek valami tök mást, hát az egészen biztos, hogy a következő 15 percben még az előzőn fogsz pörögni fejben, hogy de jó lett volna azt megcsinálni, annak semmi értelme. Nyilván vannak azok a típusú emberek, akik azt mondják, hogy nagyon strickt-en tudnak igazodni, és akkor fejben is letelt az idő, akkor azt most elengedtem, huss, akkor ő tud time management alapon dolgozni, de szerintem ez messze nagyon-nagyon ritka képesség.
 - Volt bennem egy ilyen, hogy amikor eljátszottam a gondolattal, hogy valójában tényleg az lenne, mármint, hogy be kell fejezni, csak rögtön az van bennem, hogy hát jó, hát akkor még most akkor hagytam erre még 15 percet, de ha még hagyok még huszonötöt, akkor egyébként az van, hogy. Ha ez például pont a munkaidő végeztével járna együtt, mert az allokált időm a munkára szánt, és utána lenne az, hogy hímezni fogok, akkor elég hamar van az, hogy felzabálja a munka a magánéletemet, tehát, hogy óvatosan gondolom ezzel, teszem ide ezt a nagyszerű Bulsit különdíjas tanácsot.
 - Nem, de olyan szempontból egyébként fontos, hogy van, van, van, én időd, van, van, családod, vannak barátaid, vannak hobbijaid, és hogyha a teammenedzsment nem ad egy viszonylag stricht keretet az életednek, akkor igen, a taszkmenedzsment az fölzabálja a kevésbé agresszív részeit ennek a felosztásnak, és valamelyik nagyon károsulni fog a többiek mellett.
 - Ez úgy hangzott, mintha David Attenborough narrált volna egy szavalófilmet.
 - De majd bevágunk valami állatos videót.
 - Nem, de tényleg.
 - A bokorból támad a life managementre.
 - Ha jól szervezed a feladataidat, mert a taszkmenedzsmentnek meg az a legfontosabb feladata az életünkben, hogy priorizáljon. Mert az a jó taszkmenedzsment-rendszer, és ez egy kicsit ilyen GTD-s megközelítés, hogy az a jó taszkmenedzsment rendszer, amit nem tudok kiüríteni, mert olyan nincs, hogy nincs feladatod. Olyan van, hogy nem rögzíted őket, az nem jó, de egy jó taszkmenedzsment rendszer, az mindig több feladatot mutat neked, mint amennyit meg tudsz csinálni, pontosan azért, hogy priorizáljál közöttük és eldöntsd, hogy neked mi a fontos, mi a sürgős, mi az, amit le kell zárni, mi az, amit majd csak később kell elindítani, ez meg a time managementnek a hatása a task management részére, és azt mondtam, hogy mondok plusz egyet majd a Time Managementnél, és itt van egy plusz egy, aminél szerintem látszik egy ilyen szép átmenet a kettő között. Szerintem már volt is róla korábban szó, az Eisenhower Mátrixnak nevezett ilyen fontos sürgős mátrix. Az egy time management stratégiai eszköz, hogy amikor én föl akarom osztani az időmet, akkor jobban lássam azt, hogy mi az, amit most és azonnal és kötelezően nagyon fontos megcsinálnom. Látom azt, hogy mikre kell allokáljak időt. Így jobban tudom kialakítani azt, hogy mire kell mennyi időt szánnom, és egyébként ebben már valamilyen szinten megjelennek valahol a feladatok, de hogy ez még mindig egy ilyen stratégiai szint, tehát hogy azért az, hogy valami fontos, sürgős mátrixon hol helyezkedik el, az nem fogja még mindig meghatározni, hogy pontosan melyik feladatot kell elvégezzem, mert nem négy feladatot kell szétosztanod. Ez a fontos, sürgős, ez a fontos, de nem sürgős ez a nem sürgős, de fontos, de nem fontos, és nem sürgős, berakom a negyediket, hanem ha csak ez alapján dolgoznék, és dolgoztam, akkor egy viszonylag rövid időn belül az van, hogy ami nem a fontos és sürgős oszlopban, az elkezd így három dimenzióba gyűlni, már egy idő után a post-itek számát tekintve a falon, mert nem férnek ki egymás mellé, mert mindig csak a fontos és sürgőssel akarok majd foglalkozni, tehát azzal kell, hogy foglalkozzak, a nem fontos és nem sürgős, az pedig gyakorlatilag egy temetővé változik. Viszont hogyha máshogy nézek ehhez, time management szempontból összerakom az életemet, hogy melyik milyen típusú feladat, ami nálam van ebből a négy kimenetelből, akkor utána átlépek a taszkmenedzsmentre, és ezért egy nagyon jó átmenet ez a kétszer kettes mátrix, hogy átlépek a taszkmenedzsmentre, és csavarok az egészen egyet, azt mondom, hogy ami fontos és sürgős, azt megcsinálom, ami nem sürgős, de fontos, azt ütemezem, hogy amikor majd sürgős lesz és meg kell csinálni, akkor az lesz a fontos, amivel akarok foglalkozni. És itt fontos az, hogy ezzel akarok majd foglalkozni tényleg. Ami nem sürgős és nem is fontos, azt tök őszintén törölni kéne, azt úgyse fogom, de tényleg, azt úgyse fogom soha megcsinálni.
 - Soha?
 - Nem.
 - Úgy értem, hogy nem válik egy idő után semmi.
 - Semmi idő.
 - Nem, mert nem fontos.
 - Fontos, hogyha fontos, akkor visszajön az életembe. Tehát, hogy igazándiból, ami nem fontos és nem sürgős, azok ilyen valamikor talán esetleg hat, tehát hogy ezek nem feltétlenül kellenek nekem a napi taskjaim közé. És van a sürgős, de nem fontos, akkor arra meg lehetőség szerint nem a saját időmet szeretném allokálni, mert lehet, hogy van a kollégáim között, beosztottjaim között, feletteseim között egy olyan valaki, akinek viszont fontos is, és nem sürgős, vagyis fontos is és sürgős is, akkor itt ebben a mátrixban a sürgős, de nem fontos, mert oszlopba, vagy kockába azt szoktam beírni, hogy az delegáld annak, akinek fontos is.
 - Na most valószínűleg a Youtube-on ez lesz az a részünk, ez lesz, amit majd így a kis grafikon fog mutatni.
 - Igen.
 - Itt kiugróan sokan hallgattak vissza, hogy akkor mi a sürgős, nem sürgős?
 - Ehhez videóba bevágok egy kicsit, de egyébként majd a diszkó szerverre is föltöltök egy ilyen egyszerű mátrixot, hogyha meg akarjátok nézni majd, akkor azért ez egy ilyen kis mini itinernek jó lesz. Oktatáson egyébként nem nagyon szokott az egyszerű mátrix, az bocsánat, csak a filmre utalva az a negyedik rész volt, ami egy ilyen egyszerűbb, Mátrix.
 - Igen.
 - Többé az egész jó volt, összeszedett, meg hasonló, de na mindegy.
 - Tartunk már ott, hogy beszélgessünk a task managementről?
 - Igazándiból egy ilyen bújtatott átvezető mondattal szerintem már tartunk. Mert igazándiból, hogyha nem beszélünk ezen a ponton a taszkmenedzsmentről, akkor csak gondold el tényleg, hogy van egy ilyen kétszer kettes mátrixod, meg van egy időbeosztásod, de fogalmad sincs, hogy konkrétan melyik feladatot kéne megcsináljad. Csak érzed a nyomást, hogy most két órán keresztül ezzel kell foglalkozzál, de nem tudod, hogy pontosan mivel. Ez mit fog benned generálni?
 
 - Irgalmatlan mennyiségben. Tehát ezért kell a priorizált taszkmenedzsmentrendszer, és ezért kell az emberek nagy többségének priorizált taszkmenedzsment-rendszere, és nem time management-rendszer, mert a napunknak a beosztását, hogy mikor mire van időnk, azt körülbelül csináljuk, az a napi rutin. Azt, hogyha tudatosabban generáljuk, amiről eddig beszéltünk, hogy lehet mérni, lehet tervezni, az nagyon sokat hozzá fog adni, de a stresszt még mindig nem fogja csökkenteni, hogy mit kéne csinálnunk. Erre van a taszkmenedzsment.
 
 - És amíg nem lépünk tovább a task managementre, még arra szeretnélek kérni téged, hogy azt mesélnéd el az életedből, hogy mióta egyébként meg van time managemented, megéled-e valaha a spontaneitást? Mert nekem kicsit az a gondolatom, hogyha egyébként úgy áll a napom az egész hetem, hónapom éve, hogy be van osztva, hogy 9 30-tól 11-ig ez, hétvégén majd 11-től délután kettőig, meg amaz, akkor tulajdonképpen csak határidők között létezek, és akkor a spontaneitásra vagy, akkor betervezed-e a spontaneitást, ami már egy nettó hülyeség, hogy majd kilenc és dél között spontán leszek.
 - Igen, igen.
 - Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés, erre megmondom őszintén, most nem is számítottam, viszont az egyik kedvencem, úgyhogy tudok rá válaszolni, mert a GTD tréningeken ez konkrétan elő szokott kerülni, hogy annyira le szoktuk szervezni az egészet, hogy felmerül a kérdés, hogy most jó, de miért kell ennyire rommá szervezni mindent, ami megöli a spontaneitást az egészben. De akkor azt mondom neked, hogy két dolog az egyik, amit mindig szoktam mondani az oktatásokon is, hogyha spontán szeretnél valamivel kapcsolatban döntést hozni, és két lehetőség áll előtted. Van egy viszonylag jól megszervezett alap, ami mentén éled az életed, és van egy teljesen spontán, minden szempontból szervezetlen valami, akkor a kettő közül melyik esetben tudsz magabiztosabban dönteni egy spontán döntés mellett. Mondok egy példát. Most hogyha annyira jól sikerül itt a beszélgetés, hogy azt mondjuk, hogy gyerekek, akik itt vannak, élőben hallgatnak minket, meg mi ketten is. Annyira szuper volt, hogy megyünk át hozzátok, tartunk egy afterpartit itt most a podcast felvétel után, akkor erre te spontán azt mondod, hogy hát persze, gyertek, és akkor ebben a pillanatban mikor lesz megbízhatóbb a spontán döntés, hogyha tudod, hogy nem fog átjönni hozzád ma a család éppen délutáni teára, van mondjuk Ütsi meg Nasi, amivel meg tudod kínálni az embereket, és nem éppen egy építkezés közepére fognak betoppanni, vagy abban az esetben, hogyha ezek közül bármelyik előfordulhat, mert fogalmad sincs. Egy jó time management igazándiból azt a magabiztos nyugodt alapot tudja, hogy erre merek spontán dönteni.
 - Nem feltétlenül kerültem közelebb a megoldáshoz, inkább azt érzem, hogy még továbbra is ez valamiféle keretrendszer, de megértem, hogy ez a keret, meg kell a jó döntések meghozatalához, amit itt például itt végigvezettél, ha jól értettem.
 - Igen, de most hogyha nézd úgy, hogyha te szeretnél valamit hirtelen most változtatni, akkor hogyha van egy megtervezett heted, akkor tudod, hogy megvan-e rá a lehetőséged, hogy át tudod mozgatni a dolgokat benne. Ha fogalmad sincs, hogy mit fogsz csinálni holnap, holnapután azután, akkor most így hirtelen nem tudod megmondani azt, hogy ha ezt most mégsem csinálom meg, akkor lesz-e rá alkalmam épeszű időben, vagy akkor ma fönt kell legyek hajnali háromig. Aha. Tehát a spontán döntések felrúgják ezt a megtervezett rendszert, de ha jól karban van tartva, akkor tudom magabiztosan felrúgni, mert tudom, hogy át tudom rendezni.
 - Mindezek függvényében, ami eddig elhangzott.
 - Várjál, most tudnál-e mondani?
 - Jó, hagyjuk.
 - Jó, jó, jó, jó, tiszta.
 - Jó, hagyjuk. Ez az én részemről. Én csak bízom benne, hogy te, aki ezt hallgatod, azért tisztább. Én feltétlenül most még talán annyit hoznék ide, hogy ez a személyiségtípusok alapján vagy érettség alapján, mármint hogy mennyire tartom érettnek az én személyiségtípusomat, hogy a kettőt egybevonhatom. Ez még nekem túltervezett, de ha már tervezettke tud lenni, vagy is, akkor már az király nekem legalábbis. Ugye itt a kreatív elme, vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt, szóval szabadon szárnyaló és vágtató gondolatok embere, az nem biztos, hogy ez egy ilyen járható út, vagy elsőre járható út. Most megvett?
 - Nem, nem gondolkodok. Igazándiból jó úton haladsz, tehát hogy nem ezzel van a gond, hanem mint kifejezetten kreatív alkotó, talán ettől a fajta személyiségtípustól áll a legtávolabb az, hogy csak úgy megtervez egy hetet előre. Neked, mondjuk, a te szempontodból fogalmazzunk úgy, hogy l'art pour l'art.
 - Azt nem mondanám, mert azért nem ez a francia, micisapkás ember vagyok, aki, tehát, hogy felébred, amikor felébred, meg elalszik, amikor elalszik, meg tehát, hogy azért mondom, olyan tervezgetés van benne, de hogy közben meg azért tényleg előfordul, hogy hú, hát most akkor elragadott ez az ötlet, és akkor tényleg igen. Fél órát, egy órát most ebben a flow-ban voltam. Hasznos, amit csináltam, de nem nevezném sürgősnek például. Sőt, még a fontos sem tudnám behozni, hanem valahova.
 - Mondom, hogyha valahova elfogyasztanánk.
 - Na, ezt tartsd meg ezt a gondolatot, és egészítsd ki azzal, hogyha mégis ezt csináltad valami más helyett, akkor igenis ez volt a fontosabb. Azért csináltad, mert fontos volt. Az, hogy most fontos, mert különben egyest kapsz az iskolában, vagy fontos, mert rohadtul ezt akarom csinálni, az itt most tök mindegy. Mind a kettő egyenrangú.
 - Amúgy ez egy jó megközelítés, mert szerintem lehet, hogy igen, ezt is a fontos szempontjából tisztába kellett rakni, hogy hát végül is fontos kinek? Mert hogyha a külső tényezőknek valóban, merthogy az az intézmény.
 - Az nulla, annak az értéke nulla. A külső szempontok nulla. Az, hogy van egy külső szempont, ami rád hat, és neked emiatt fontos, akkor is neked lesz fontos.
 - Értelek, jó. Akkor úgy mondom, hogy ha vannak külső erők, amelyek befolyásolnak ezzel kapcsolatosan, és valóban, igen, az én jobb létemet befolyásolja, lásd munkahely, tehát megköveteli a főnök, hogy, akkor valóban az fontos.
 - Tök jó példa. Az fontos. Igen, de nem feltétlenül a főnök miatt, hogy ő elégedett legyen, hanem azért, hogy szálljon le rólad.
 
 - Jaj!
 - De legyen elégedett a főnök, mert az fontos nekem, mert a karrierem építése szempontjából egy elégedett főnök, az jó. Vagy kedvelem a csávót vagy a hölgyet, és fontos, hogy nekem fontos, hogy ő elégedett legyen. Tehát, hogy mindenhol nekem fontos.
 
 - De van olyan, amikor meg csak saját belső indíttatásból.
 - Így van.
 - Tehát elragad az, hogy akkor most van a regény ötlet, és akkor kidolgozom az első nagy vázlatát. Merthogy húha, most ember, most teljesen, semmi mást nem tudok gondolni, csak erre ki kell írnom magam.
 - Így van. És ezek a dolgok fociznak a fejedben egymással, hogy ki legyen elől. Ez a time managementnek a lehetősége.
 - Kellemes meccset.
 
 Jó kommentárkodást kívánok hozzá Méhes úrnak, Méhes Gábornak, az egyik legjobb kommentátornak Magyarországon. Na, tasmanagement, mondj már nekem akkor erre is kérlek valamiféle definíciót, vagy így kicsit pisiljük már körbe ezt a területet.
 - A Tuscanagementnek meg igazándiból a lényege az, hogy megtanuljad, megtanítson téged arra, hogy hogyan válasszál a feladataid közül. Egy jó taszkmenedzsment módszertan, egy jó taszkmenedzsment, akár rendszer, ami ott van a telódban, egy applikációban, az segít és támogat abban, hogy jobban tudjál priorizálni. És igazándiból az van, hogy mindig van adott időintervallumnyi időd, amit az időmenedzsmenttel megteremtett, és van két időintervallumnyi feladatod ugyanarra az időintervallumra. A taszkmenedzsmentnek lesz a dolga az, hogy felépüljön.
 - Állnak a képleteket.
 - Neked azt a rendszert, hogy ezek közül hogyan és miért fogsz választani. Segít a tervezésben egy jó taszkmenedzsment rendszer, mert sokkal jobban fogod a projektjeidet átlátni, hogyha tudod, hogy mit kell megcsináljak, akkor taszkmenedzsment módszertan vagy szemléletmóddal a fejedben. Jobban tudod összeépíteni azt, hogy mire van most szükséged először, mire lesz majd menet közben, hogyan kell lezárni a dolgokat, tehát hogyan épül fel egy bármilyen projekt az életedben, és ezt a taszkmenedzsment sorrendbe fogja neked rakni, vagy te fogod sorrendbe rakni a taszmenedzsment rendszeredben, és igazándiból ez az a fajta priorizálás, ami iszonyatosan fontos, amit beszéltünk, hogy ha van időm dolgozni, de nem tudom, mit csinálok, akkor mit termelek? Stresszt, és a taszkmenedzsmentnek a feladata az, hogy ezt a stresszt feloldja.
 - Na, a vége felé kanyarodván tippeket Kedves Péter nem várt fordulattal, mint minden műsorban egy kis tippet, tanácsot, ötletet, jó szót, hogyha mondjuk.
 - Szerintem a legeslegesleges legfontosabb, hogyha már van valami rendszer, amit használsz, ami tényleg lehet. Menjünk az applikációk felé, és akkor látod te is, hogy látjátok, tényleg halljátok mindannyian, hogy nem attól függ, hogy mit használsz. Most én mondok néhány példát. Én a feladataim kezelésére a Tudo East nevű programot használom, évek óta. Nem azért, mert.
 - Micsoda meglepetés!
 - Igen, mert nem azért, mert mindennél jobb, hanem azért, mert olyan kis extra dolgok vannak benne, amivel engem, mint embert megvettek kilóra, és egyébként nagyon a kezem alá dolgozik a rendszer. Vége van, akinek más tetszik jobban. Parallel működik mellette egy jó asszona, egyébként nagyon sokan használják az elmúlt években már és nem véletlenül és nem véletlenül a Clickup nevű programot, ami feladatmenedzsmentnél még jóval több is tud lenni. Ez az egyik része. Mi projektmenedzsmentre, ami egy nagyobb tervezési blokk, tehát hogy nem a konkrét pici feladatok, hanem a nagyobb projekteknek a kibontására van arra, amit mondjuk Notion-t használunk. De régen használtam rá Evernote-ot, egy Google Drive is tökéletesen jó arra, hogy ebben föl lehessen egy ilyet építeni. Az, hogy milyen rendszert használsz belső kommunikációra, vagy az ügyfelekkel, kollégákkal, lehet slack-kelt, lehet messengelt, whatsappot, mi a Twist nevű applikációt használjuk, mert ez a Tudo Easthez tartozik, tehát hogy ennyi volt nálunk a függés, de mondjuk, akkor ideteszem a Project Blue-nak a saját discord szerverét is, ami pontosan egy ilyen hatékony kommunikációt hivatott fenntartani, hogy tematizáltan lehet beszélgetni a megbukott tippekről, a számítógép automatizáláson a Todoistről, GTD-ről, amiről akarunk productivity-n belül nem keveredik össze, az egy nagyon hatékony felületre, és nagyon jól tudja rendszerezni ezt az egészet. Tök fontos az, hogy milyen programot használsz. A válaszkés ahhoz ragaszkodj, ez a legfontosabb ezzel kapcsolatban. De legyen egy listád, hogy milyen eszközöket használsz. Tehát a kontroll érzésnek a megteremtéséhez az egy tök fontos eszköz, hogy van egy listám, hogy ha van egy ötletem, amit le akarok írni, akkor nem gondolkodom, hogy hova akarom leírni, hanem pontosan tudom, hogy azt én a Notionben fogom leírni. Az azért fontos, mert később ott fogom keresni. Ez az egyik, és akkor ebből fakadóan kanyarodjunk csak a Tuduis-re, mint feladatmenedzsmentre. Nagyon-nagyon fontos, hogy minden taszkmenedzsment rendszer azért most marad lehetőséget arra, hogy adjál valamilyen prioritást a feladatnak. És amikor berögzítem a feladataimat, akkor egyre-másra jönnek a szuperfontos feladatok, és itt lehet az egyik egyes. Így van! Ez a leg, de tényleg, ez a legklasszikusabb hiba, és ez egy ilyen akkora ilyen, nem tudom, lábon lövése saját magunknak, hogyha minden a legfontosabb, akkor konkrétan egyik sem fontosabb, mint a többi. Tehát, hogy a priorizálást, azt nagyon-nagyon ésszel kell használni. Tényleg csak az legyen kiemelve pirításként, amit tényleg sokkal előbb kell megcsinálni, mint az összes többi feladatot.
 - Na most a hadd legyen egy ördög ügyvédje kérdésem, és nem azért, mert Chiano Rives rendkívül jóképű abban a filmben, hanem azért, mert ahogy ez ide kívánkozik. Te, aki ezt régóta csinálod, ezzel a priorizmussal.
 
 Rio Rio Rio.
 
 Szóval, miközben a fontossági sorrendeket felállítasz, és hát hogy a rengeteg feladat közül ezeket a fontossági sorrendeket mégiscsak itt szanálással, kisebb körmérkőzésekkel, gombfoci meccsekkel, nem tudom, valahogy eldől, nem megy-e el több idő, mint amennyit egyébként azon idő alatt már megoldanál esetleg két feladatot?
 - Már nem. Én GTD alapon csinálom ezt is, ugyanis ott a priorizálásnak a támogatására van egy nagyon jó kis kiegészítő, amiről én most csak annyit mondok, hogy az a neve, hogy miért teszt, és akkor ennek, hogyha utánakerestek, akkor lehet erről viszonylag sokat találni. A lényeg a szó itt is.
 - Igen, a lényege csak annyi, hogy ha van valami, amit meg kell csinálni, és nem tudod, hogy mi a túróért, akkor tedd föl a mért kérdést, miért akarom ezt most megcsinálni? Akkor azt kapsz, hogy választ, arra is kérdezz rá, hogy jó és azt mért és azt mért, és azt mért, és akkor így viszonylag gyorsan le tudsz ásni magadban, hogy egy-egy feladat neked miért fontos. És a fontosság fogja beállítani a prioritását a feladatnak. És azért mondom, hogy már nem, mert ez a fajta ilyen miért kérdezgetés, ez eleinte egy ilyen tök nagy időpazarlónak tűnik, viszont pár hét alatt olyan mélyen bele tudok látni a saját motivációimba, mint még igazándiból előtte tényleg soha, és sokkal jobban megbízom az ösztöneimben, meg a spontán döntéseimben, pont emiatt, mert sokkal jobban ismerem már magamat és a saját motivációimat, pont a miért tesztek miatt, és amikor bejön egy feladat, akkor ez a Miért, miért, miért, miért, ez konkrétan egy pillanat alatt végigfut, és így ránézésre tudom, hogy hova akarom bekötni az életemben ezt az apró pici feladatot, melyik nagy egészhez akarom ezt felhasználni.
 - Mikor melyiket használjuk? Mármint Time és Tusk között.
 - Igen, igen, igen, ez meg egy másik nagyon-nagyon fontos üzenetem lenne nekem a mai nap, hogy ez nem vagy vagy, hanem a kettőt tényleg együtt kell használni. Time Managementre akkor lehet inkább jól fókuszálni, hogyha valakinek úgy fejben tényleg jól megy ez az ugrálás a feladatok között, ami alapvetően egy erőforrás égető megoldás az emberek nagyon nagy többségénél, hogy állandóan ugrálunk a feladatok között és át kell fókuszálni, de van, akinek jól megy. Akkor neki a time-menedzsment az egy nagyon jó alapvezérszál lesz, és arra kell fölépíteni a feladatait, aki pedig olyan, mint az átlag, mint én is, hogyha belekezdek egy feladatba, akkor szeretem azt befejezni, vagy legalábbis fejben elengedni, tehát hogyha nem is fejezem be, de azt érzem, hogy jó, most nagyot haladtam vele, most már el tudom engedni, és akkor megyek tovább a következő feladatra, akkor jobb a task management. Mert amíg nem tudom fejben elengedni, addig az a feladat ugyanúgy fontos lesz, hiába arra járt le a rászánt idő. Talán ez lenne akkor a záró gondolatom is a mára, hogyha sorrendezni kell a kettőt, akkor én azt javaslom, hogy a taxi menedzsmenttel kezdjünk. Mert akkor tudunk hatékonyan, akarunk okosan dolgozni, hogyha tudjuk, hogy mik azok a feladatok, amiket nekünk el kell végezni. Mert hogyha csak time managementtel foglalkozunk, akkor nem okosan dolgozol, hanem nagyon.
 
 És az nem elég. De ha tudom, hogy miket akarok megcsinálni, akkor arra megteremtem magamnak az időt majd az időmenedzsment-folyamatok mentén, akkor arra megteremtem azt a teret, ahol én ezt meg tudom oldani. Tehát ez az ilyen klasszikus önworks marketing, nathardter típusú gondolat, ami mentén viszont ezt tudjuk a gyakorlatba ültetni, mert önmagában ez így nem megfogható, de ha ezt átültetem a gyakorlatba, akkor ez azt jelenti, hogy először a tax managementtel foglalkozom, és utána a Time managementtel aláteszem a lehetőséget a feladatoknak.
 
 Amit mondtál egyébként, szerintem az nagyon hasznos mindenkinek. Én is alapvetően próbálok így dolgozni, hogy tervezgetted, hogy adott napon, adott napon belül milyen típusú dolgokkal akarsz foglalkozni. Ez például szerintem egy egészen remek time management módszer. Ez egy viszonylag laza hálót fog adni neked az adott napra adott hétre, és ezen belül kapsz mozgásteret, hogy válasszál a fontos feladatok közül. De hogyha úgy nagyjából tudod, hogy aznap vagy holnap mivel akarsz foglalkozni, az önmagában csökkenti a stresszt, mert tudod, hogy ezekkel biztos, hogy haladni fogsz. Te azt menedzsmentből fogsz választani, de a thai management egy ilyen nagyon jó kis keretet ad ennek az egésznek, és akkor már magabiztosabban tudod megadni magadnak az egészet, és még ez lesz az utolsó. És ami nagyon fontos, hogy ha mindig csak a munkára gondolsz ilyenkor, amikről most mi itt beszéltünk ezen a mai napon is, akkor iszonyatosan hamar kiégeted magad, és egy hatalmas nagy stresszgombóc lesz az életed, ugyanis a time managementnek van meg az a funkciója mindannyiunk számára, hogy megteremtsük a teret arra, hogy pihenjünk. Ha taszkmenedzsmenttel foglalkozok, csak akkor huszonnégy órányi feladatot nagyon-nagyon szépen és pillanatok alatt össze tudok állítani magamnak, de akkor abban se alvás, se család, se evés, se pihenés, semmi nincsen. A time management lesz az, ami megmondja, hogy mostantól eddig, viszont tényleg család van, barátok vannak, pihenés van, énidő van, akármi, amit akarok. Ez taszkmenedzsment szempontból értelmezhetetlen, hogy most időt allokálok a semmire, mert pihenni akarok, mert ki akarok feküdni a függőágyba és nézni a fákat, akármi.
 - Néhány perccel ezelőtt egy hű, hát elejtettem, akkor az még csak egy előlegezett figyelmeztető hűha volt. Most ez annyiban hűhává módosul, riasztó hűhává számomra, vagy két megnyugtató szót annak kapcsán, és legyen már kérlek inkább ez a zárszó, mondanál, hogyha mondjuk például nyilván most csak jelen pillanatban saját magamból tudok kiindulni, de hogyha a diszkó szerveren elmondod a te jelenlegi állásodat, akkor azt külön köszönjük. Mármint, hogy te hogyan állsz ezzel kapcsolatosan, de hogy én most itt ott állok, hogy oké, tudom azt, hogy vannak feladatok, itt már megénekeltük ebben a műsorban, hogy vezetem is őket szépen, jelenleg priorizálás és időablakok nélkül, az időablakok fejben vannak meg, a feladatok viszont ömlesztve egy naptári lapon, ugye írásban vezetve hagyjuk, még mindig így csinálom. Jelenleg megijeszt az, hogy akkor elkezdek priorizálni, meg időablakokat összeállítani, és az egész már egy annyira összetett valaminek tűnik, hogy inkább megrettenek tőle most így elsőre, hogy akkor erre én képes leszek-e? Képesek rá az emberek? Kedves Péter!
 - Abszolút. Abszolút. Tehát, hogy ez nem egy nehéz dolog, ez egy olyan dolog, ami ellen alapvetően nevelve vagyunk, hogy mi priorizáljunk a feladataink között. Tehát, hogy alapvetően nem ebben nőttünk föl, hogy az fontos, hogy nekünk mi fontos feladat szempontból, és hogyha viszont én ezt a kettőt ömlesztem, amiben felnőttünk, hogy Time Management szempontjából most ettől eddig dolgozok, most attól addig pihenek, ugye 8 óra munka, nyolc óra pihenés.
 
 Az a keretrendszer, ha én azt jól használom ki és jól töltöm ki, és ez a tasmenedzsmentnek a célja, akkor iszonyatosan nagy megelégedettség lesz bennem, meg a stressz szintem az tényleg bezuhan, és ebben semmi bonyolult nincsen, csak leülök, átgondolom, hogy most van 8 órám, ez van az egyik oldalon, és a lap másik felén meg az van, hogy itt van ez a 16 órányi feladatom. Most hogyha van nyolc, akkor csak átfutom és kiválasztom azt az 50 százalékot, amivel foglalkozni fogok. Ez egy nagyon-nagyon stabil, megnyugtató gondolat lesz, nem az, hogy amiket megcsinálok, az tök jó lesz, az egy dolog. A stresszt mindig az okozza, amiket nem csinálok meg. És hogyha én így csinálom azt az egészet, hogy bepriorizálom az összeset, akkor van egy nagyon határozott, nagyon pontos a válaszom, hogy amit nem csinálok meg, azt azért nem csináltam meg, mert fontosabb dolgokkal foglalkoztam, és így nem baj. Bajnak baj tud lenni, de hogy nem lesz bennem az a hiányfaktor, hogy úristen, mennyi mindent nem csináltam meg. Pontosan tudom, hogy azért nem, mert ezek viszont fontosabbak voltak.
 
 - És ami még fontos itt a végére, hogy természetesen ez a beszélgetés és tovább folytatható, méghozzá a már emlegetett discord szerverünkön, amit és egyéb más elérhetőségeinket pedig a project vagy projekt attól függően, hogy mennyire tartod nagyzolósnak és amerikainak a projekt szót, szóval ennek a weboldala, mármint Blue. Bocsánat, ezt nem mondom, Project Blue weboldalán lehet felfedezni. Erről Péter mesél neked.
 - Egyrészt a discord szervert a legegyszerűbben úgy tudjátok elérni, hogyha a project-blue.hu/discord oldalra feljöttök. Ott van egy általános leírás, hogy ez miről is szól, hogyan tudtok becsatlakozni? Gyakorlatilag egy klikkel, én utána javaslom letölteni az applikációt, hogy tényleg interaktívak, és azonnal tudjon lenni ez a dolog, de az abszolút igény szerint töltendő. Ha viszont minden más még ezen felül érdekel, akkor hogyha csak a főoldalunkra mentek rá perdiszkodni, akkor ott elérhető az összes podcast epizódnak a leirata. Csomó egyéb cikk egyéb témában, Youtube videók, oktatások, minden, amire szerintem szükség lehet prodektivity szempontból.
 - És hát nagyon várjuk a következő találkozást is, addig keress magadnak még további részeket, ha még nem tetted, ha pedig már meghallgattad ezeket, akkor csak így nosztalgia kedvéért hallgass vissza egyet-kettőt, hátha azóta újat belemondtunk, csak ilyen rejtett szavakat ki tudja.
 - Így van.
 - Utólag ezek szerkeszthetőek.
 - Ugye? Úgyhogy keresd ezeket is, mi pedig akkor majd keressük a te üzeneteidet. Addig meg hát akkor csodás hetet, hatékony hetet, és köszönjük, hogy itt voltál kedves pajtás, Isten áldjon!
 - Helló!
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.