Hatékony Leszek!

Lehet-e hatékonynak lenni abban, amit nem szeretünk csinálni?

May 18, 2023 Showcast Media Season 1 Episode 16
Hatékony Leszek!
Lehet-e hatékonynak lenni abban, amit nem szeretünk csinálni?
Show Notes Transcript

Nem szerethetünk mindig mindent, de van, hogy még ilyenkor is produktívak akarunk lenni.
Sőt! Ilyenkor akarunk a leginkább azok lenni, mert hamarabb jó túl lenni ezeken a feladatokon!

Az a hatékony, aki minden feladatának úgy megy neki, mintha csak annyit kellene eldönteni, hogy milyen fagyit egyen ma?
Mi van azokkal a feladatokkal, amiket nem szeretünk csinálni?

Támogatónk:
NEXT Academy
www.nextacademy.hu

------

🎙 Itt éred el még a műsort🎙
https://project-blue.hu/podcast

🔵 Project Blue 🔵
Csatlakozz Te is a Project Blue klub-hoz és legyél hatékonyabb!
https://project-blue.hu/klub

Lépj be a Discord szerverre és beszélgessünk:
https://project-blue.hu/discord-login

✉️ Iratkozz fel a Hírlevélre ✉️
https://project-blue.hu/hirlevel

📌 Találkozzunk máshol is 📌
Discord: https://project-blue.hu/discord-login
TikTok: https://tiktok.com/@hatekonysag
Instagram: https://instagram.com/hatekonysag
Facebook: https://facebook.com/projectbluetraining

Üzennél nekünk?
https://project-blue.hu/kapcsolat

A műsor készítői:
Mikos Ákos & Tóth-Czere Péter

Ha adok egy választ arra, hogy miért akarok csinálni valamit, akkor a válaszra felteszem megint a kérdést, hogy jó és azt mért. Jó és azt mért és azt mért és azt miért. És hogyha ezt olyan 3-4-5-ször felteszed magadnak a kérdést, akkor egy egészen mély motivációig fogsz eljutni saját magadban. Nagyon szoktam megfogalmazni, hogy minden nap lemegyek az erdőbe, ugyanúgy, mint bárki más, és vágom a fát egyiket a másik után. De hetente egyszer mindig szánok arra egy fél órát egy órát, hogy egy pár lépéssel hátrébb megyek, és megnézem, hogy még egyáltalán jó erdőben vagyok-e.

- Szerintem lehetne egy átívelő poénszál a mi műsorunkban, a hatékony leszekben, hogy a műsor, amit mindig megígérünk, de soha nem valósul meg, az a Halogatás című műsor lesz, hogy egyszer majd készítünk egy halogatásról. Az lesz az igazán nagy csúcsa a hatékony leszek podcastnek, amikor nem tudom, a századik résznél, vagy egy 10 éves jubileumra véletlenül összehozzuk a halogatást epizódosokkal.

- Sőt, az a saját vékony leszek.

- Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.

- A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.

- Ez a cél. A többi pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.

- Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.

- Helló, és adj Isten, nagy szeretettel köszöntünk, ez a Hatékony leszek. Podcast, itt Mikos Ákos,

- És Tóth-Czere Péter. 

- Ma számomra egyébként nagyon kedvező módon ez tök érdekes lesz. Arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan lehetünk hatékonyak akkor, vagy egyáltalán lehet-e hatékonynak lenni abban, amit nem szeretünk csinálni.


Lehetünk-e hatékonyak abban, ha súrolni kell a zuhanyfülkét? A válasz igen, hiszen hétről hétre megélem. Mondjuk ez nem igaz már, mióta van segítségünk, de ettől függetlenül tudok hatékony lenni.

- Amit nagyra becsülök, hogy nem nekem kell csinálni.

- Hát, igen.

- Komolyan.

- Mármint én most nem a feleségemre gondoltam, hanem hogyha mondjuk például tudunk segítséget hívni, akkor én például szívesen megteszem mind a kettőnket. Felment Vénusz alól, és nem tudom, hogy van például a takarításról lesz-e szó, vagy csak a munkahelyi hatékonyságról lesz-e szó?

- Nem és nem. Nem szeretnék lemenni ilyen zuhanyfülke takarítás szintre, mert azt gondolom, hogy az nem pont az, amin nagyon sokat tudunk segíteni azokkal a tippekkel, amivel készültem, de hogy viszont amivel készültem a mai témára, az kifejezetten olyan, hogy bármilyen olyan feladat egyébként, amit úgy csinálsz, mintha a fogadat húznák, abban tudunk most segíteni.

- Szerződések írása?

- Hát például.

- Akkor meg is vagyunk.

- Ó, de jó!

- Hát például ez a kép.

- Úgyhogy én a számlázást hoznám ide. Ezt nem szereted, de már menet közben megszereted, mikor így látod a számok alakulását, hogy akkor mit állítasz ki?

- Annak örül az ember, de én most már elég sok éve vagyok vállalkozó, és a mai napig utálom a számlázást. Tehát, hogy nem, ezt nem lehet megszeretni énáltalam.

- Főleg, ha elrontod.

- Bocs, mert nem te, hanem bármelyikünk. Tehát én azt utálom, hogyha véletlenül elütök valamit, és utána megy ez a felesleges kör, hogy akkor lerontod, módosító számla, nem tudom micsoda, úristen.

- Persze.

- Nem is azért.

- Egyetlen egy szám miatt.

- Tehát, hogy hozzáállás kérdése, tehát aki itt tanul, aki pénzügyes, aki könyvelő, meg ilyesmi, azt szereti, valószínűleg reméljük az ilyen adminisztratívabb, számolósabb, pepecselősebb jellegű feladatokat. Reméljük ezért választott olyan szakmát, amiben viszonylag sokat kell ilyen típusú feladatokkal dolgozni, vagy aki asszisztensi munkát vállal, az remélhetőleg szereti az ilyen típusú feladatokat. Ha nem, akkor az az epizód neked szól.


Ugyanis, ha olyan feladatot kell csinálni, amit nem szeretsz, akkor az tényleg időben és érzetben is tovább tart, minőségben, hatékonyságban sokkal kevesebb tud lenni érzésre és a konkrét végeredményre, tehát hogy ez egy ilyen végtelen szélmalomharc. Ezért gondoltam, hogy beszéljünk róla, mert szerintem nincs olyan ember, aki ezzel ne küzdene. Minden egyes nap.

- Aha, most nagyon előre fogok szaladni, csak lehet, hogy valamennyire aktuális, hogy mi van akkor, ha egyébként szeretsz valamit, de megutálod. Az is ide tartozik?

- Hát onnantól kezdve vagyok.

- Sokat csinálsz belőle, mondjuk egy kicsit kiégsz benne, és most, jelen esetben ebben az életednek ezen szakaszában utálod ezt csinálni, de tudod, hogy alapvetően szereted, de ebben a szakaszban egyébként utálod csinálni, akkor olyankor is idevehetjük a majd később kidolgozható stratégiánkat?

- Maga a stratégia, meg a megoldások, azok egyébként ebben a fázisban is működnek, de hogyha tényleg ilyen kiégésszerű dolgokról, vagy konkrétan erről a lelkiállapotról beszélünk, az eggyel komolyabb, mint amit ilyen tippekkel meg lehetne oldani. Orvosolni, tompítani szerintem ugyanúgy jók ezek is, de nem merném azt mondani, nem érezném, hogy is mondjam, nem merném fölvállalni azt a felelősséget, hogy most azt mondjam, aki ezt meghallgatja, azt kihozzuk a kiégés fázisból. Szeretnénk inkább adni egy-két járólapot az útra, amivel könnyebben tud majd haladni a kifelé vezető ösvényen, de az egy komolyabb meló. Hasonló, inkább azt mondom.

- Akkor ez a mi mentális, mert lakitunk. Te járólapod. Helyezd magad elé, lépd el rajta bátran. Az érdekelne, hogy akkor jó a mán megoldások felé kanyarodva, hogy egyáltalán akkor hogyan lehet ezzel a helyzettel mit kezdeni, és akkor én azt javasolnám magunknak, hogy akkor mi jól el tudjuk kettőnknek, jól el tudjuk ezt képzelni, akkor nyilvánvalóan a finn adminisztrációra gondoljunk mindig, nem démonizálva az adminisztrációt, mert azt Péter is nagyon helyesen rámutatott, hogy van olyan, és lehet, hogy te is olyan vagy, aki ezt imádja adminisztrálni, és akkor mondjuk lehet, hogy a kreatív feladatoktól van hányingere, mert egész egyszerűen megrémiszti, meg utálja, meg nem szereti. Szóval, hogy nekünk az adminisztráció ilyen, amit nem szeretünk, de hát kell, vagy ez már egy megoldás, hogy akkor gondoljunk rá így, hogy kell?

- Hát egyébként az segít, hogyha valahol megoldjuk azt, hogy megmagyarázom magamnak, hogy miért csinálom, és többek között a kell, az egy ilyen nagyon könnyű megoldása a dolognak. Ilyenkor azt szoktam olvasni, hogy menjünk azért mélyebbre, de az egy fontos megoldás. Egyébként, aki megteheti, akinek van rá lehetősége, most csak a saját munkahelyi életemből hozok példát az adminisztrációra, mert tényleg az az a rész, amit nem szeretek csinálni. Nem azért, mert fölösleges, és nem azért, mert imádom a tökéletesen rendben tartott kis kék személyiségemnek passzoló rendet a céges dolgokon belül, de egyszerűen nem abban tudok kiteljesedni, viszont van nálunk a csapatban egy Zsófi, Köszi Zsófi, hogy vagy, aki rendben tartja az életemet ilyen szempontból. Úgyhogy ez is egy megoldás, hogyha van arra lehetőség csapatszinten, hogy mindenki megkapja azt a típusú feladatot, amiben jó, és amiben szeret lenni, amivel szeret foglalkozni, az sokat hozzá tud tenni, de ha nincs, akkor viszont kell csinálni, nagyon-nagyon tágan értelmezve, az egy tökéletesen jó eszköz tud lenni, de ezt azért bőven alá kell polcolni. Tehát önmagában az, hogy kell, az nem elég.

- Aha. Tehát akkor mit tudom én, adjunk ennek egy magasztosabb célt, vagy lássuk meg benne a magasztosabb célt, és akkor onnantól az nem a kell, hanem a.

- Például, ez fontos.

- Például, én azt szoktam mondani tréningeken, amikor mondjuk egy GTD tréning van, ott van a GTD, ugye öt lépésből áll, és majd fogunk egyébként erről csinálni dedikált epizódot, hogy mi ezekről a lépésekről, mert szerintem nagyon fontos és hasznos dolog az, hogyha ezt ki tudjuk tárgyalni, de csak egy gondolatot idecitálva a négyes lépésből, ami a reflektálásnak a lépése, ami abból áll, hogy hetente egyszer én mindent átnézek, ami van nekem így a saját hatékonyság alapon fölépített feladatrendszeremben. A saját GTD-rendszeremet én hetente egyszer átnézem, és akkor azt mondom, hogy egy-két lépéssel hátrébb állok, ahogy azt úgy szoktam megfogalmazni, hogy minden nap lemegyek az erdőbe, ugyanúgy, mint bárki más, és vágom a fát egyiket a másik után. De hetente egyszer mindig szánok arra egy fél órát egy órát, hogy egy pár lépéssel hátrébb megyek, és megnézem, hogy még egyáltalán jó erdőben vagyok-e. És ez a fajta rálátás egyébként nagyon-nagyon sokat tud hozzátenni ahhoz, hogy tudom, hogy ezt a fát, meg azt a fát, meg amazt a fát miért kell kivágni. És hogyha a miérteket tudom meg, tehát hogy a kell mögé, ha oda tudom tenni, a miért kell kérdésre a választ is, az segít már. Tehát az nagyon-nagyon sokat fog hozzátenni ehhez az egészhez, ezt a magasztosabb célt, ahogy te fogalmaztál. Innen üdvözöljük az erdőjáró és a zöld környezetért tenni akaró hallgatóinknak.

- Igen, igen. Egyébként veletek vagyunk ezek mind olyan fák, ezek mind olyan fák, amiket ki lehet vágni.


- Vagy csak ilyennel fogalmazok, úgyhogy fát ültetünk, és akkor ki kell mennünk az erdőbe, még több fát ültetni. Ez nem jó.

- De, de biztos, hogy lesz olyan tréningcsokor, ahol így fogom mondani, pont ezért.

- Jó, jó. És ezen a greenpeace-nél ne ess az példának például. Úgyhogy kérlek. Na jó, oké, ezt értem, hogy akkor legyen egy ilyen térképünk, mondjuk az erdőben, és akkor legalább jobban.

- Egyébként igen, tehát hogyha maradunk az Erdős vasalatnál, az, hogy legyen egy térképed, az meg megint egy jó dolog, mert a napi heti szintű rátekintés arra, hogy jó irányba haladok, az egy nagyon fontos dolog, hogy látom, hogy az az irány, ami felé szeretnék haladni. És hogyha ennél tudsz egy picit beljebb menni fejben, hogy egyébként ami felé haladsz, az tulajdonképpen miért az az irány, ami felé akarsz haladni, mert megvan a térképed, hogy innen akarok konkrétan ide eljutni. Tehát hogyha meg van fogalmazva az, amit el akarok érni ezekkel a tevékenységekkel, akkor az mérhetetlenül sokat segít. Mondok rá egy példát. Hogyha maradjunk az adminisztrációnál, mert szerintem azzal nagyon-nagyon sokan tudunk azonosulni. Van nekünk egy ügynökségünk, podcasteket gyártunk, ügyfelekkel beszélgetünk, műsorvezetőkkel beszélgetünk, vendégekkel beszélgetünk, vágunk, publikálunk, marketingelünk, nagyon-nagyon sok mindent csinálunk, amit szeretünk csinálni. És amikor adminisztrálnom kell, akkor azért azt én pontosan tudom, hogyha nem adminisztrálom le, akkor nincsenek szerződéseink, akkor nincsenek megbízásaink, nem tudjuk csinálni azokat a feladatokat, amiket élvezünk. Tehát az adminisztratív része nem kevésbé fontos feladat az életemben, mint az a rész, amit tényleg szeretek is csinálni. Ha ez megvan, akkor olyan érzelmi töltetet kap egyébként egy nem szeretem feladat is, ami bőven kárpótol bármiért, ami szívás, ami szenvedés. És egyébként már nem szenvedsz tőle annyira.


- Tök érdekes, nekem behoz egy olyat, hogy én régen például az ügyfélkapcsolattartást nem szerettem, mármint, hogy ezt rossz így kimondani, ez még a jóval lassú, kesztyűs idő előtt, mert nem voltam jó benne. Értem, hogy tudom azt, hogy nem tudtam jól fókuszálni. És minekután pont valami hasonló, amit itt mondasz, észrevettem, hogy nyilvánvalóan ez kell ahhoz, hogy a jövőben együtt dolgozhassunk, és én csinálhassam azt, amit szeretek, ezért elkezdtem fejleszteni azt, és elkezdtem élvezni azt, hogy annak az emberi oldalát meglátni. Ez most persze csak egy másik példa, és még lehet nem is a legjobb példa, csak azt akarom ebből kihozni, hogy egyébként meg hogyha nemcsak az van, hogy nekidurálom magam, mert ez kell a jó cél érdekében, hanem foglalkozok vele, tanulom, keresgetek olyat, amitől ez sokkal az enyém lehet, sokkal inkább az enyém lehet. Bár egy szerződés írásnál nyilvánvalóan nem tudsz kreatív szerződéseket írni, hiszen.

- Vagy inkább ne akarjon.

- Tehát hogy lehet benne nagyon szuper szófordulatokat elcsempészni, belecsempészni, de ezt ne.

- Teljesen egyszerű.

- Teljesen egyértelmű.

- De például csak mondok valamit, bocsánat, egy kreatív embernek, szerintem például egy szerződésírásnál lehet az akár, hogy mondjuk azt mondja, hogy megpróbálja a formáját, a szerkesztettségét.

- Egyébként tompítja a fájdalmat, hogyha legalább jól néz ki, tehát hogy igen.

- Nem?

- Na, legalább. Úgyhogy talán ez biztos még eszembe jut.

- Erre van egy jó tippem, ez megint csak a GTD-s tréningekből bocs, de hogy ez a téma ott nagyon-nagyon fontosan van kezelve, pontosan azért, mert a hatékonyságot, drasztikusan befolyásolja a jelentés nélküli favágásnak az effektusa. És minden, amit csinálunk, az, hogyha csak annyi van, hogy kell, az kevés. És ugye erről beszéltünk az elmúlt pár percben, de hogy adjunk mindenkinek egy kézzelfogható megoldást arra, hogy hogyan lehet ez ellen tenni, az megint csak a GTD módszertannak az egyik ilyen tök jó tippje, azt úgy hívják, hogy miért teszt.


Bármi, bármi, amit meg kell csináljál, és főleg azoknál igaz, amelyiknél azt mondod, hogy ezt csak azért kell megcsinálnom, mert meg kell csinálnom, és nem tudom, hogy miért, ezen felül, azoknál különösen hasznos az, hogyha leülsz és megkérdezed, hogy miért kell azt megcsinálni. Egy választ tudsz rá adni, egy valamilyen választ tudsz rá adni. A legrosszabb esetben azt a választ tudod adni, hogy azért, hogy ne csesztessen a főnököm, az is egy válasz erre és egy motiváció. De a miért tesznek az ereje, az innentől kezdve jön el. Ha adok egy választ arra, hogy miért akarok csinálni valamit, akkor a válaszra felteszem megint a kérdést, hogy jó és azt mért. Jó és azt mért, és azt mért, és azt mért. És hogyha aztán három-négy-ötször felteszed magadnak a kérdést, akkor egy egészen mély motivációig fogsz eljutni saját magadban. És egy egészen mély és egészen fontos motivációs szintre tudod ezt az egészet elvinni. Ha ma csak egyet mondok tényleg, ami valószínűleg mindannyiunk életében egy nagyon-nagyon kiemelt helyen szerepel, mint motivációs forrás a mindennapokhoz, az például a család. A családnak a.

- Utána, az a családnak.


- A csokihoz kell a család, mert egyébként, ha csak magamnak veszem, akkor az olyan l'art pour l'art pour l'art egyébként meg az van, hogy megveszem a gyereknek, nem eszi meg, megeszem, és akkor igazándiból ugyanúgy csokinál vagyok, de tiszta a lelkiismeretem. Na de komolyra fordítva.

- A gyereknek is segítettél.

- És egyébként ő meg nem hízik el, mert nem eszik csokit, hanem én eszek helyette, és igazándiból ez egy áldozat. Tehát, hogy igazándiból nem rosszat teszek azzal, hogy felhizlalom magam csokival, hanem jót. Tessék.

- Igen, megvan.

- Igen.

- Miért tesznek a lényege, hogy eljuthatsz egy olyan motivációs szintig, én a tréningeknél szoktam azt megkérdezni, és ott mondjuk így ezt könnyebb levezetni, mert ezt egyszer már eljátszottuk egy tréningcsoporttal, hogy eljön a tréningre azért, hogy fejlessze a softskilljeit azért, hogy a saját szakmájában az életében nyugodtabb, stresszmentesebb, hatékonyabb legyen. Azért, mert szeretne családot alapítani, azért, mert szeretne karriert építeni, azért, mert szeretne a szakmájában valaki lenni adott esetben, ha a karriert visszük tovább. Azért, mert szeretne nyomot hagyni az életben és olyan dolgokkal foglalkozni, amik tényleg fontosak, tényleg számítanak, és ezt az egészet azért, mert szeretne tényleg úgy nyomot hagyni az emberiség történelmében, hogy beszélnek róla őutána is, mint a szakmában egy olyan valaki, aki nagyon-nagyon sokat tett le az asztalra. Ez egy konkrét tréning résztvevőnek volt a közös felismerése, ahol együtt végigmentünk ezen a méret teszten, és ez szinte mindenre igaz. És az adminisztráció ugyanúgy igaz, tehát meg tudom magyarázni, hogy azt az adminisztrációt miért imádom csinálni, végül is mégis azért, mert egy olyan nagyon messze levő célig fog minket elvezetni, amit viszont tényleg imádni fogok, ami nem jöhet létre, hogyha most ezt nem csinálom meg.


És oké. Ezzel egy olyan más szintre tudom elvinni magamat fejben, motiváltságban, energiában a nem akarom megcsinálni feladatoknál is, ami tökéletesen más. Tehát, hogy hihetetlenül más töltete lesz az egésznek.

- Jó, a miérteket értem, valahogy úgy jutok most el gondolatban ehhez az egész nem szeretem csinálni, de mégis kell és ebben hatékonynak lenni, hogy ezt nem tudom kikerülni, hogy ne jusson eszembe a halogatás szó, vagy az, hogy nyilvánvalóan ezzel azt szoktuk tenni, hogy akkor elkezdjük halogatni, ez talán az első megküzdési stratégia.

- Az egy nagyon-nagyon jó megoldás, ha nem szeretem feladatoknak, igen. Rövid távon, egy darabig. Utána hordában támadnak vissza, de egyébként az az egyik leggyakoribb megoldás, igen, mert szeretjük ezeket elkerülni, szeretjük ezeket elodázni. Én is, tehát hogy hiába magyarázom meg, hogy miért fontos az, hogyha priorizálnom kell a nap elején, akkor azért prioritás szempontjából előkelőbb helyet kapnak szinte mindig azok a feladatok, amiket tényleg szeretek csinálni, és akkor egy idő után az időnyomás ezt a prioritást nyilván fölülírja. Tehát itt az a klasszikus projektmenedzsment szemlélet, hogy egy három hónapos projektnél igazándiból elég, hogyha az utolsó két hétre tervezek, mert előtte úgyse fog dolgozni senki.


Az ugyanígy igaz a nem szeretem feladatoknál is.

- Ez szakdolgozatra is igaz, ez mindenre igaz.

- Így van.

- Így van.

- De kitölti a rászánt időt.

- Igen. De hogy a halogatásnak egyébként én is szerettem volna úgy utánamenni, hogy egy picit nyúljunk bele. Ennek biztos vagyok benne, hogy lesz erről egy önálló epizódunk, mert ez egy hatalmas, és egy nagyon-nagyon mély verem, mert vannak jó oldalai a halogatásnak és vannak rossz oldalai.

- Vicces még.

- Az jutott eszembe, hogy erről biztos lesz majd egy remek adás, hiszen ez egy mély verem, de majd később, majd megcsináljuk.

- Igen, a halogatás az egy fotós téma, majd. Majd beszélünk.

- Igen, ez szerintem egy lehetne egy átívelő poénszál a mi műsorunkban a hatékony leszekben, hogy a műsor, amit mindig megígérünk, de soha nem valósul meg, az a Halogatás című műsorban, hogy egyszer majd készítünk egy halogatásról, és az lesz az igazán nagy csúcsa a Hatékony leszek Podcastnek, amikor nem tudom, a 100. résznél, vagy egy tízéves jubileumra véletlenül összehozzuk a halogatás epizódot. Sőt, az lesz a csúcs.

- Sőt, tudod mit? Csináljuk azt, hogy amikor ez aznap, amikor ez az epizód élesbe kerül, én kipublikálok egy szavazást a discord szerveren a csoportnak, hogy tippeljék meg, hogy ha jól emlékszem, akkor ez az epizódunk lesz a tizenhatos.

- Hatodik?

- Igen.

- Hogy a tizenhét, és mondjuk az adjunk neki egy limitet, ahhoz azért projektnek is van vége, mondjuk a 17 és 30. epizód között.


Melyik epizódunkban fogunk a halogatásról beszélni, a nyertesek között én kisorsolok majd három darab GTD könyvet például.

- Én, ha nem haragszol, annyiban kiszélesíteném, hogy ez túl szűk 17 és 50 között.

- Jó.

- Azért mégiscsak adjunk magunknak időt a halogatásra.

- Jó.

- Jó.

- De azért ígérd meg, hogy a nyereményt, elküldését azt nem halogatod majd.

- Nem, nem, azt azonnali hatállyal delegálom persze.

- Jó, jó.

- Na, mi van a halogatással?

- Tehát, hogy ezzel korábban rajtunk kívül még nagyobb koponyák is foglalkoztak szerencsére. Úgyhogy Timothy Pickhill volt az egyik ezek közül a csíp, vagy pici, aki foglalkozott ezzel egy jó húszéves perióduson keresztül, és az ő munkásságának az egyik végeredménye lett a Solving the Procrestination Paso című könyv, amiben ő úgy fogalmazta meg, hogy a halogatásnak hét fő oka, illetve típusa van, hogy miért halogatunk. És ez tök érdekes volt, mert elkezdtem a saját halogatott dolgaimon gondolkozni, míg készültem a mai beszélgetésre, és nagyjából stimmel amúgy. Most felolvasnám neked, hogy mi az a hét ok és típus, ami miatt mi szoktunk halogatni. Egy. A feladat, amit meg akarsz csinálni, az mérhetetlenül unalmas, és egyszerűen ezért nem akarod megcsinálni, vagy frusztrál maga a feladat. Tehát, hogy ebben a feszültséget hoz az életedbe, frusztrál és nem akarod megcsinálni, mert nem akarod megcsinálni. Maga a feladat, amit meg kell csinálni, az tök nehéz, és egyszerűen próbáljuk ezeket kerülni, könnyebb feladatokat jobban szeretjük. A feladat, amit meg akarsz csinálni, vagy amit meg kell csinálnod, az kétértelmű és emiatt nem vagy magabiztos, hogy vajon hogyan kell ezt az egészet megoldani, és ez okozza a feszültséget. Strukturálatlan, nem látod át, nem vagy benne biztos, hogy hogyan kell, milyen sorrendben, milyen végkimenetellel megoldani, és ez megint csak bizonytalanságot okoz, ami miatt halogatjuk a feladatot, illetve két nagyon egyszerű okkal zárjuk a sort. Az egyik az az, hogy nincs benne semmilyen jutalmazás, semmilyen kielégítő végkifejlet a számodra, ami miatt te bele akarnál vágni. Ez egyébként igen, tehát bőven elég az, hogyha anyagi vonzata van a dolognak, az már egy motiváció. De egyébként az, hogyha elkészíted, és azt hiszem, a könyvben pont egy ilyesmire tér még ki pluszban, hogy az anyagi mellett az is egy nagyon erős motiváció, hogyha a munkahelyeden elkészítesz egy 50 oldalas prezentációt, mindenre kitérve. Tök tökéletes, majd egy válasz nélkül elrakja a főnököd a fiókban és nem kapsz róla semmilyen visszajelzést. Tehát egy szóbeli, egy verbális, egy nonverbális megerősítés az bőségesen elegendő ennek a problémának a megoldására, az már jutalom.

- Minden, minden konferencia beszámoló ever. Tehát, hogy az útiköltségért gyártott konferenciabeszámolók, valaha, tényleg ez a megírod, a kutya nem fogja elolvasni senki, de még a légy is, aki rászáll, inkább félreszáll.


Ez a beszámoló a konferencián, ahol jártam. Köszönöm. Igen, ez így van. Egyben hetes pont, egyben hetes pont.

- Így van, a 7-es pont pedig az pusztán úgy van megfogalmazva, hogy a feladat, amit el kell végezned, szerinted egy jelentéktelen semmi. Tehát, hogy a legminimálisabban sem vagy motiválva.

- Ezt a kettőt így tudnám összefűzni, ebben az esetben, bár a megerősítés hiánya is a jelentéktelenség, az nemhogy halogatás, azonnali ignorálás. Never. Addig halogatom, amíg meghalok.

- Igen, igen. Ezek azok a feladatok, amikor már rád szól a főnököd, hogy figyelj, ezt most már várom, meg kéne csinálni.

- És akkor se hallom meg. Akkor véletlenül elromlik a telefon.

- Jó, jó, máris. És utána három hónap múlva megint előveszitek a vonalon, hogy miért nincs kész.

- Igen.

- Miért, még nem küldtem el?

- Ne hülyéskedj, ez a legjobb. Várj, nézd már meg a spamben.

- Már félig készen van, bele se kezdtél, már félig készen van, de még az a kérdésem vele kapcsolatosan, hogy ez kell, vagy még mindig kell? Igen, ez a bíróságon az elévülési idővel játszás. Tehát, hogy ez a nem évült még ez el esetleg?

- Igen.

- Na jó, azért ennyire szélsőséges nem, de szerintem a jelentéktelen dolgokat megcsinálni.

- Nagyon sok van, tehát tényleg nagyon-nagyon sok van, ami. Ez a tipikusan az, amit hogyha tehetsz, akkor azonnal delegálj egy olyan valakire, akinek nem jelentéktelen.

- Tehát a tökéletes.

- Vagy jobban kell a pénz.

- Úgyhogy ez azért fontos, mert hogyha ezekbe bele tudsz áskálódni, és amúgy tegnap óta én ezzel nagyon sokat agyaltam, amikor újraolvastam ezt a jegyzetet, hogy Bakker egy csomó olyan feladat van nálam, és azért amit így még a legtökéletesebb rendszer mellett is, amit tényleg fel tudok építeni magamnak. Is vannak olyanok, amik régóta benne vannak. Mert jön be újabb, fontosabb, jobban meg akarom csinálni. És ennek a hét szempontnak a mentén biztos, hogy lesz olyan, amit ki fogok húzni, mert már nem fontos, vagy delegálni fogok olyanra, amire azt gondolom, hogy valaki más motiváltabb, és vagy jobban meg tudja csinálni, vagy belemászok, és miért ezt ellássuk az aljára, és akkor megpróbálom a jelentéktelenségből egy jelentéssel bíróba felhúzni. Úgyhogy ez egy jó önelemző lista, amúgy ez a hetes. Ezt berakom a sónócba a hét szempontot.

- Ne halogasd, kérlek, rakd fel.

- Majd meglátjuk.

- Úgy fordulok hozzád, mint egy közismerten és bevallottan maximalista és a maximalizmus felé hajló emberhez - nek, - nek.

- Én, mint aki Paretoul egyik legnagyobb rajongója vagyok.

- Értem. Szóval, hogy ez a halogatás dolog, ez összefér a maximalizmussal? Tehát, hogy ez így oké? Vagy mi van ilyenkor? Tehát mit él meg egyáltalán?

- Nem. Ezen a ponton például egy maximalistának a halogatása, az már elnézést a kifejezésért, de kurvára fáj. Tehát hogy az pont egy olyan dolog, ami nagyon-nagyon szembemegy azzal a fajta életmóddal.

- És te finom voltál?

- Igen. Igen, tehát az például egy fájó pont, hogy a halogatás egy maximalista típusú embernél az pontosan az, amikor meghasonlasz önmagaddal. Nekem itt saját magam felé is, meg hozzátok a hozzád hallgatókhoz is inkább az a tanácsom, hogyha ilyen maximalizmus felé hajoltok, és azt érzitek, hogy még emellett is van egyébként olyan része az életeteknek, amikor halogatjátok a dolgokat, hogy annak van valami oka. Ebben az esetben legyetek megbocsájtóbbak saját magatokkal, és álljatok hozzá úgy, hogy találjátok meg az okot inkább, és nem az önemésztés, meg az önostorozás a megoldás, hanem legyetek megbocsájtóbbak, hogy valami komoly oka van ennek a halogatásnak még egy maximalistánál is. Az okot kell megtalálni.

- És hát akkor mégis hogyan lehet akkor ezekkel mit kezdeni? Tehát egy-két ilyen tippet, ha megosztom.

- Marci barátomnak van egy olyan nagyon-nagyon jó mondása, amit én tőle hallottam, és valószínűleg a világ többi része is tőle hallotta, hogy az a kérdésre ugye mit tudsz válaszolni, hogy hogyan fogyaszt, hogyan eszel meg egy elefántot?

- Borsosan kirántva.

- Így van, és falatonként.

- Ja.

- Tehát, hogy nem egyben.


- A világ bármely részén esznek még elefántot, tehát ez egy nagyon fontos pont, de azt hiszem, bizonyos kultúrkörnyezetekben ez simán lefordítható, nem tudom, egy A20 marhára.

- Vagy ha már így is magunk ellen hangoltuk a teljes Greenpeace-t, akkor legyen kék bálnát, és akkor kimaxoltuk a napot.

- Két óceánból. Ha már nagyon business podcast jellegűt akarsz csinálni, akkor kék bálnát a kék óceánból. Úgyhogy, és ennek igazándiból a mi mai beszélgetésünkre nem akarom megcsinálni feladatokat, mégis hogyan csináljam meg kérdésre, ez úgy tud válasz lenni, hogyha feldarabolom azt a feladatot, amit nem akarok megcsinálni olyanokra, amik sokkal emészthetőbbek és sokkal könnyebben elfogadhatóak, hogy jó ezt a feladatot meg is meg tudom csinálni, mert ez nem egy olyan hatalmas valami, akkor már-már csökkentem a halogatásnak a lehetőségét, mert sokat. Tehát hogyha van egy egyórás feladatom, azt mondom, azért nem vagyok hajlandó egy órát rászánni, mert ez egy 60 perces szenvedés lesz, hogyha azt földarabolom ilyen kis 5-10 perces etapokra, amikor készítsd elő az e-mailt, utána csináld meg a képet hozzá. Utána készítsd elő a prezit, utána csináld meg a prezit, utána küldd el a prezit, és utána külön feladatként azt mondom, hogy utána hívjam föl a partnert, és ezt győztessünk róla. Ha ezt egyben utáltam volna megcsinálni, a kis pici darabokat viszont már sokkal beláthatóbb időtávba tudom besűríteni és kevésbé fáj. Úgyhogy ez nagyon-nagyon sokat segített nekem például abban, hogy olyan feladatokat tudjak megcsinálni, amit nem szeretnék. Ha találtam bennük olyan pici feladatrészt, ami úgy önmagában nem volt olyan rossz.

- Nekem az jut eszembe, hogy mint megoldás, azt nem tudom, aztán nyugodtan lődd le, hogyha nem jó, hogy esetleg így mit tudom én, két feladat közé, vagy két feladat közben megcsinálom ezt, amit úgy nem szeretek. Szóval hogyha nem fókuszálok rá teljesen, akkor végül is lehet, hogy könnyebben túlesek rajta, mármint érzelmileg.

- Igen, a szendvicsmodellben meg lehet oldani egyébként, hogyha két jó közé beraksz egy rosszat, akkor végül is az átlag az még mindig jó. Ez így ebben a formában működik.

- Meg a multitaskingra gondoltam én itt, hogy hát míg az a vágandó anyagot.

- Na, az a vágandó anyagot.

- Nem, tehát hogy az a rész, az nem működik, tehát hogyha egymás után csinálod, hogy megcsinálsz egy olyat, amit szeretsz, utána beiktatsz egy olyat, amit kevésbé, és utána, és itt akkor átkacsintok egy következő pontra, hogy utána megjutalmazod magadat egy olyan valamivel, amit viszont szeretsz csinálni, az szuperül működik. Tehát ez a jutalmazási rendszer amúgy tökéletesen jól motivált. Nem véletlenül használják a nevelésben is a jutalmazást például, hogyha gyereknevelésről van szó, vagy menjünk távolabb a gyerekneveléstől, és nem akarok párhuzamot vonni, de amikor mondjuk egy kutyát idomítasz, és feladatokra tanítasz, akkor ugye mindenki, aki hatékonyan tanít például egy kutyát őrzésvédésre, mentésre, vakvezetésre, bármire az eszköz, amivel te megtanítod, az a jutalmazás. Ez mindenkinél, a felnőtteknél éppúgy működik, mint gyerekeknél, a kutyáknál, macskáknál. Ha megjutalmazod magadat a nehéz feladat után, az elveszi az élét. Kicsit megédesíti azt a keserű ízt, amit közben érzel a szádban.

- Szuper!

- A multislasking azért nem működik viszont ezek mellett, merthogy olyankor egyszerre csinálsz, vagy egyszerre figyelsz több feladatra, és amikor van egy tízperces fúj feladatod, meg kétszer tíz perc jó feladatod, akkor van harminc perced akkor gyakorlatilag, ami alatt majdnem végig ott lesz a fujj feladat is a fejedben. Tehát gyakorlatilag triplázod a rossz időt, amit azzal töltesz. Tehát a multitasking az nem, az csak nyújtja a szenvedést, hogyha olyan feladatról van szó, amit nem szeretsz csinálni, azt mindenképpen. Nem csak emiatt, de a multitaskingot azt mindenképpen kerülni javallott.

- Aha. Most eszembe jut egy olyan, nem tudom, most csak nyilván magamból kiindulva, hogy mondjuk van egy ilyen fúj feladatom, és akkor azt mondom, hogy na jó, akkor ezen akárhogy nézem, már most már nem lehet tolni, nincs halogatás, ezt meg kell csinálni, de hogy mégis akkor hatékonynak kellene lennem, akkor mondjuk előkapok egy stoppert, nagyjából belövöm az időt, és akkor azt mondom, hogy na, akkor erre tíz percem van, tíz perc alatt. Utolsó olajcseppet is kisajtolom belőle, de többet nem vagyok hajlandó rászánni, vagy 10 percem van, vagy semmim. Ez egy jó megfontolás.

- Pontosan így egyébként, ahogy mondod te is, hogy az egy motiváló erő, ha azt mondom, hogy belátható időn belül vége lesz. Tehát megadom magamnak azt az időpontot, ameddig én ezzel hajlandó vagyok foglalkozni, azt egészen pontosan tudom, hogy utána tényleg nem akarok vele foglalkozni, amit csak abban az esetben tudok megtenni, hogyha az adott időn belül végzek vele.

- Ezt jó, hogy mondod, én most még a tanulmányaimra tudom visszavezetni, hogy valahogy akkoriban megtaláltam azt a mentális hacket, hogyha így fogalmazhatok, és azóta is egyébként még néha előjön, bár mostanában ugye folyamatosabbak, hogy tanulni sem sokan szeretnek, meg unalmas anyagokat elolvasni, meg rémnyomorék vizsgákon részt venni, és én mindig úgy álltam hozzá, hogy hát nem az érdekel, hogy most ez vizsga, és hogy mikor jön, hanem hogy utána ezzel már nem kell vele foglalkoznom, vagy alig, vagy hogy valami jó vár rám. És akkor úgy voltam vele, hogy na, akkor ezt most letoljuk, ez csütörtökig tart, csütörtökön túlesünk rajta, lesz, ami lesz, tök mindegy. Most nem is ez a lényeg, hanem hogy utána, és arra koncentráltam, hogy utána mi lesz. És abban nagyon sokat segített, motiváltabb is volt.

- Itt igazándiból ötvöződik is a határozott időtartamnak a megadása, meg a jutalmazás is, tehát hogy utána milyen jó lesz. Meg hogyha ezt húsz perc alatt megcsinálom, akkor huszonegy perctől már jól érzem magam. Tehát ez a kettő itt össze is folyik. Itt, hogyha nagyon-nagyon pragmatikusan a praktikus részét akarod megfogalmazni vagy megadni magadnak, akkor az, hogy te ne halogassál, és motiváltabb legyél a nem tetsző feladatok elvégzésében, arra az is egy tökéletes megoldás, hogyha használsz mondjuk egy pomodorót, és akkor tényleg beállítasz magadnak konkrétan egy timert, hogy most 20 percig megemberelem magamat és megcsinálom ez alatt az idő alatt azt a feladatot, amit három hete tolok magam előtt.

- Ja, de nem többet, tehát hogy nem az van, hogy akkor ott hagyom szétfolyni, meg nem tudom.

- Nem, nem, ez tényleg olyan, mint a szemétkivitele, hetente egyszer nálunk, hogy minél hamarabb túl vagy rajta, annál hamarabb vagy túl rajta.

- Nem tudom, mindenkinek van ettől a szemétkiviteltől. Mi a durva ebben? Most már bocs, hogy témát váltok. Tehát, hogy kimész, bedobod, bejössz.

- Mennyit?

- Targoncával kell vinni.

- Bármi, amit csinálnék, az hasznosabb lenne annál. Tehát, hogy így pont az a feladat, amit utálok csinálni. És ott még jutalmazni sem tudom magamat, hogy mi lesz, ha kész vagyok? Hát valószínűleg büdös lesz a kezem, és egyébként semmi más plusz nem lesz, tehát még azt tudom hozzátenni, hogyha kivittem a szemetet, akkor legalább megadom a lehetőséget magamnak arra, hogy rakjak, be kelljen raknom egy új zsákot is a kukába.

- Na, pont ez jutott eszembe. Hát az milyen jó lesz azt az újat berakni.

- Igen.

- Nem?

- Friss tisztaság.

- De egyébként, hogyha kimenetelnél vagyunk, akkor még egyet ide szúrnék a végére, hogy mi az, ami segíthet. Például pont a helyszínváltoztatás az egy olyan eszköz tud lenni, ami segít kizökkenteni ebből az agóniából, amibe belekerülünk ilyenkor. Hogyha van valami, amit nem vagyok hajlandó megcsinálni, és hiába rendezem be az íróasztalomat tökéletesre, hogy neki tudjak vágni. Az íróasztalom, az nagyon sok minden másra is tökéletesen be van rendezve, és hajlamos vagyok a rutinok miatt egyszerűen átbillenni a megszokott kerékvágásba, amiben nincs benne ez a nem szeretem feladat. Úgyhogy ilyenkor például tök sokat tud segíteni az, hogyha csak lokációt váltasz. Ezt lehet kicsiben játszani, és lehet ilyen drasztikusabb mértékben is, tehát mondok két példát. Nekem itt az íróasztalom tényleg úgy van berakva, hogy itt bármit tudok csinálni, amit szoktam. De hogyha ezen változtatni akarok, akkor az önmagában elég, hogyha csak gépelnem kell egy szöveget, akkor megfogom a tabletet, kis klaviatúrája van, és átmegyek egy másik szobába, vagy kimegyek a kertbe, akkor az már egy új munkakörnyezet, és ott kicsit máshogy állok az egészhez, és akkor már tudok könnyebben változtatni a megszokottakon, de ez lehet egy olyan drasztikusabb lépés is, hogy azt mondom, hogy jó, akkor ma elmegyek itthonról, én itthonról dolgozom. Tehát, hogy nekem ez azért egy jó példa. Ma elmegyek itthonról, és ma egy kávézóban fogok dolgozni, ami egy teljesen más környezet. És igen, hogyha meg extrém esetben, akkor pedig oda megyek, ahol pörkölik. Igen. A munkát. Hát ez elég szuperül hangzik. Egyébként ilyen szempontból ezzel tökre tudok azonosulni. Én még azzal szoktam megspékelni, most hogyha így lefordíthatom, hogy amikor nagyon írós melóm volt, akár van is. Tehát, hogy tényleg kifejezetten az írásra kell mélyen fókuszálni, esetleg a vágásra is, akkor olyan helyre megyek, ahol tudom, hogy nincs wifi-kódom. Tényleg az van, hogy akkor ott semmi más nem marad, csak a munkával tudok törődni, és akkor ez akkor egy hatékony helyzetté tesz, mert hát hót unalom. Egyébként ilyen például a vonat. Tehát hogyha sikerül néha letennem az autót, és mondjuk Budapestre el kell mennem, akkor ha a vonatot tudom választani, akkor ott nem is érdekel a wifi-kód, mert felmásolgatom a gépre, amit meg kell vágni esetleg az írás szempontjából, és akkor van egy két-három óra, attól függ, hogy milyen jól dolgoznak a MÁV-nál. Szóval két-három óra és máris ott vagyok.

- De az egyébként egy zseniális példa. Mert ráadásul ez egy olyan passzív időtöltés, ahol nagyon mást nem fogsz tudni csinálni. Tehát, hogy még az sincsen, hogy például a kávézóban az van, hogy akkor jó, akkor nekiállok, kávézgatok, sütizgetek, nekiállok beszélgetni. Attól a kávézótól elmegyek már a boltba, és ott tudok más zavaró tényezőt berakni, nem a napi rutint, ami nekem hasznos, de hogy ott van kísértés. Egy vonaton azért mondjuk a klasszikus westernes vonatrabláson kívül azért mást nagyon nem fog tudni csinálni.

- Hát mondjuk Magyarországon ezt azért nem tudom mondani, lehet, hogy te mást nem, de a környezet biztos, hogy fog tudni mást csinálni. Mondjuk tudtok együtt szotyi-magot köpködni, rántott húsos szendvicset enni.

- Na jó, nekem van egy elrettentő példám, azért anno, mikor még ilyen kiscsikó koromban az egyik haverunkat egy buli után ilyen illuminált állapotban felraktuk a vonatra, hogy menjen haza Debrecenbe, és az átszállásnál az történt, hogy mire elért az átszállásig, addigra már a nadrágja, cipője, kabátja, táskája, az már nem volt meg.


Mindez december közepén, tehát az átszállást ő alsónadrágban, ha kellett, hogy abszolválja, és késett a másik vonat, úgyhogy ez nekem egy ilyen intő példa volt, hogy mást nem csinálok, csak amit muszáj.

- Jogos. Még esetleg tolhatod a vonatot. Tehát van egy olyan pont, amikor te magad a vonatra teszed majd.

- Én is egy csomószor láttam a Száguldó erőd című filmet, tehát tudom, hogy lehet alatta, körülötte meg rajta is közlekedni, és ez egészen szórakoztató egy bizonyos szintig.


Nem erre gondoltam.

- Ezt majd kifejtjük a Hatékonyság és a MÁV című epizódunkban.

- Annak az epizódnak az lesz a címe, hogy Száguldó erőd. Ezt már most tudom.

- Erőd?

- Oké.

- Hát, ha már filmes.

- Mondjuk, ha magyar oldallal akarod megközelíteni a száguldó részt, ezt talán el is felejthetjük, a zötyögő erőt. Talán ez egy jó kifejezés, de hagyjuk is. Szóval valószínűleg a cégek, akik soha nem fognak minket támogatni sorába, feliratkozott a MÁV, de ettől függetlenül nagyon köszönjük, hogy te támogattál minket a meghallgatásoddal, és sok erőt kívánunk a halogatott és nem kedvelt feladatok végrehajtásához. Reméljük tudtunk adni néhány morzsát, akár tippet is, találkozunk a következő epizódban is, és hát addig pedig látogasd meg kérlek a discord szervünket, amit megtalálsz, A.

- Project-blue.hu/discord-login URL-en. Ezt ne halogasd! Utána már lehet minden mást.

- És hát végtelenül hálásak vagyunk minden meghallgatott percre, de főleg a továbbajánlásokért, úgyhogy mesélj erről a műsornak, annak és neki, akinek szerinted szüksége van rá. Addig is akkor a Jóisten megáldjon téged! Szevasz!

- Helló!

- Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.