Az olvasástól hatékonyabb leszel, vagy csak vesztegeted az időd?

Nekem egyre inkább az körvonalazódik most ebből a beszélgetésből, hogy igazából az olvasás is egy eszköz arra, hogy gondolkodj. De a te kommentárod, amit az elején hozzátettél, hogy volt kitűzve tizenkettő és hat sikerült. Az nem kudarc. Elolvastál hat könyvet, az tök jó. A hatékonyság az nem arról szól, hogy a nap 24 órájában mindig a legtökéletesebben előremutató dolgokkal foglalkozol, hanem hatékony akkor vagy, hogyha hatékonynak érzed magad és én például, hogyha minden nap csak a munkahelyi feladatokat darálnám, akkor pokolian nem éreztem hatékonynak magamat.
 - Péter, mi volt a legeslegeslegnagyobb impakttal bíró könyv az életedben, amit azt mondod, hogyha most vissza kell tekinteni egyébként nem hosszú életedre, akkor azt mondaná, a legnagyobb hatással volt rád. Jaj, várj! Ki se mondd! Rájöttem, hogy miért bírok én.
 - Na, miért?
 - Hát nyilván a Getting Things Done. Hatékony leszek.
 - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
 - A napi küzdelmeidben, az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
 - Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
 - Helló Isten, nagy szeretettel köszöntünk, ez a Hatékony leszek. Podcast, újra együtt újra veled újra a hatékonyság mezsgyéjén haladva, és hát végre belelapozunk az élet nagy könyvébe, aztán majd kiderül, hogy el is tudjuk-e olvasni, vagy nem rettenünk-e meg attól, amit a sorok között, vagy a sorokban olvashatunk. Helló, itt Mikos Ákos.
 - És Tóth-Czere Péter.
 - És a Tóth-Czere Péter egyik kedvenc témájával, vagy legalábbis mostani All Time Favorit témájával fogunk foglalkozni, meg hát remélem a tiéddel is, az olvasással. Ez most nem azt jelenti, hogy én például azt a szerepet vállaltam magamra, hogy a bugris parasztként én a nem olvasó leszek, de lehet, hogy az elején egy gyónással kellene kezdeni, hogy ki mennyit olvas mostanában, aztán rátérhetünk arra, hogy fontos-e olvasni és egyáltalán hatékony-e olvasni, meg ennek minden egyéb más vonatkozása. Szóval, akkor gyermekem ismét gyógyul. Hogy állsz most az olvasással? Miért jött ez a téma?
 - A téma egyébként onnan jött, hogy alapvetően imádok olvasni. Rettenetesen sok könyvet veszünk folyamatosan. A probléma abban rejtezett számomra, hogy az elmúlt, hát most már azt mondom, hogy inkább négy-öt évben viszonylag megritkult az alkalma annak, hogy tudjak olvasni úgy tényleg érdemben olyat, ami érdekel is, és nem csakis és kizárólag a szakmai dolgokra tudok fókuszálni, bár mondjuk az is érdekel, csak azért néha az ember olvasni azért, mert szeret olvasni. Viszont idén volt egy ilyen célkitűzésem az idei éves tervben, hogy ezen próbálják meg minél hatékonyabban változtatni. És per pillanat úgy állunk, hogy én nem tudom, hogy ez mit jelent, mert most kezdtem el ezzel a témával így ilyen elektronikus formában foglalkozni, de az Amazontól kaptam egy bronz badge-t, hogy nagyon sokat olvasok.
 - Ez nagyon kedves tőlük. Ezt hogy látják? Nem ijeszt ez meg téged? Vagy Alexa szól nekik, vagy hogy van ez?
 - Én kívülről olvasok most, és akkor az szépen fölszinkronizálja az olvasott könyveknek a mennyiségét.
 - Aha, de akkor ezek szerint mindent kintről olvasol? Tehát mit tudom én, kincses kalendárium, hogy te sorra töltöd le?
 - Nem.
 - Putyin Juli szakácskönyvét?
 - Nem, nem mindent. Van itt mellettem is azért egy-két olyan könyv, ami egyébként gyakran megfordul a kezemben, hogyha valami eszembe jut és tudom, hogy abban van, akkor meg kipörgetem, meg olvasom újra, hogy akkor az hogyan is van. Meg nagyon-nagyon sok papír alapú könyvünk van, tehát azért azt nem lehet elvitatni a papír alapú könyvektől, hogy az az érzés, ahogy egy nyomtatott könyvet fizikailag rá tudsz pörgetni. Annak megvan a hangulata. Úgyhogy az is van.
 - Ahogy a csokis kezed nyomot hagy a papíron. Nincs is annál szebb, míg a Kindle-ön minden oldalon ott marad.
 - Igen, ott egyszer átégetem az összesen. Úgyhogy mostanában erre kezdtem el kicsit jobban átállni, azt figyeltem meg, hogy könnyebben tudok nekilátni az olvasásnak ezzel az e-bookos formátummal.
 - Jó. Na, akkor most ez csak így beleszaladtunk, aztán nagyon szeretném, hogyha majd kifejtenéd, hogy miért kint ül, miért nem, mit érzel most, honnan jött és egyebek.
 - De várjál!
 - Mielőtt elmélyedünk benne.
 - Na, ez kit érdekel? Mármint úgy értem, hogy erre olyan ritkán kerül sor. Miért most kezdjük el?
 - Hát nézd, az, hogy mondjuk most ezt a beszélgetést egy könyvespolc előtt vesszük fel, az igazából csak ámítás, CGI vagy az én hétköznapi CBA-m. Valahol egyébként körülbelül ott van, hogy gyerekkoromban rengeteget tudtam, szerettem olvasni, meg még azon tovább is, tehát valahol ez így középiskola végéig simán fennállt. Én állítom, hogy mondjuk például, ha a Jóistentől kaptam mondjuk valamennyi beszédtehetséget, azzal nem nagyon kezdhetnék mit, hogyha nem lenne szókincsem, meg nem olvastam volna hozzá rengeteget, tehát az egy jó alap volt, viszont ezt az alapot kellett volna még tovább emelni, gondozni, betonozni, vagy egyebeket, amit még házépítésből nem is merek módszereket behozni. Szóval, hogy nem nagyon folytattam ezt a tevékenységemet, ugyan az egyetemeken kellett olvasni, de hogy az valahogy meg pont inkább a muszáj kategória volt. Mostanra ez odaért, hogy minden évben összeszedek tizenkét könyvet, nem emelem magasra a mércét, 12 könyvet, amit el kellene olvasni, tavaly hat sikerült ebből. Úgyhogy a másik hat sír egy sarokban, vagy az én kint ölömön, merthogy nekem is van, nem felvágásból, de hát na, van, egyszer van szülői opera az embernek egy évben, kivéve, hogyha influenszer. Ebben az esetben azt tudom mondani, hogy én dolgozom együtt a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárával, ahol a könyveknek az elérhetősége igazából nem is az én birtoklom, hanem mindent elérünk. Ugye ez egy nemzeti könyvtár, ami azt jelenti, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár után kvázi a második legnagyobb. Kis túlzással úgy van, hogy ötvenvalahánytól minden könyvből van egy példány, hogyha a zombi apokalipszis beköszöntene, akkor legalább legyen egy orvos.
 - Ott húzzuk meg magunkat.
 - Hát egyrészt, másrészt meg hát nyilván újra lehet építeni a könyvvagyont, hogyha valami nagy kataklizma. Nem feltétlenül ez az elsődleges cél, de például így lehet jól szemléltetni, hogy ezért is van minden könyvből egy. Tehát, hogyha egyébként meg kívánok rá, óhajtok egy elsősorban magyar nyelvű könyvre, akkor az ott elég biztos, hogy számomra.
 - Az biztos, igen. Úgyhogy ennek eredménye az, hogy nem csak az itthoni, hanem például az ottani készlettel is gazdálkodván. Ugyan sok gyűlik össze, de keveset tudok végigvinni, és ezt nem is tudom, hogy a hatékonyságomnak én sokkal jobban kötöm a fókusztalanságomnak, vagy sokkal jobban kötöm a fókusztalanságomhoz azt, hogy nem tudok most végigolvasni egy könyvet. Na, ennyire voltam beleszaladós én is.
 - Egyébként szerintem az az évi hat, az sem volt amúgy rossz. Szerintem azzal nincsenek statisztikai adataim, de szerintem azzal azért átlag vagy a fölött, vagy valamivel sajnos.
 - Lehet, bár ez nem cél, én inkább a saját magam léptékeit szeretném átlépni, mert valóban, mikor mondjuk elér egy olyan hullám, mint amit most téged is, hogy bár nem kapok bronzmeccseket teljesen ismeretlen amerikai cégektől, de azért mégiscsak jó érzés mondjuk azt mondani, hogy fú, hát ezt végigolvastam, gyarapodtam, nem is tudnék visszamondani ebből szerintem öt százaléknál többet, de valahol ez ott meglapul, aztán munkálkodik mélyen. Mondjuk odáig jutottam, hogy most már megegyeztem magammal, hogy non-fiction, bocsánat, fictiont nem olvasok, tehát hogy valahogy ez már nekem nem. Tehát, hogy érdekesen átalakult, régen nagyon szerettem ilyeneket olvasni, most már regényeket egyáltalán nem tudok olvasni, untat mindegyik. Ehhez képest inkább ilyen szakirodalmat, meg dokut, meg hasonlókat szoktam olvasni, meg elsősorban nyilván olyat, amiből tanulhatok, legyen az az önfejlesztés, ez mondjuk talán erős, mondjuk így magammal foglalkozok, ha így talán helyesebb, vagy párkapcsolattal, esetleg üzleti élettel, ilyesmi.
 - Semmi fiktiont nem olvasol?
 - Nem. Volt két próbálkozásom, nagyon vágyott Fiction-nel. Az egyik a Shadow & Boone volt, vagy Bones, már nem is emlékszem, hogy hogy van, mint árnyék és csont néven ugye sorozatként megy a Netflixen, az nagyon tetszett, és akkor gondoltam, hogy akkor én majd elolvasom. Hát nem annyira sorozat.
 - És a sorozat után olvasod?
 - Igen. Mindegy, ebből most bonyolult, mert egy mély kutat lehetne ezzel megnyitni. Maga a sorozat egyébként több könyvből épül fel és teljesen máshogy szövik a történetszálat, ezért újdonságot is jelenthetett volna a könyv. Tehát ott az például az első évadot, azt három vagy négy könyvből tették össze, azt hiszem. Szóval, hogy az tényleg egy univerzum, egy grisa univerzum. Na, a lényeg az, hogy azt is meguntam, talán az utolsó dolog, amit végigolvastam, az volt egy ilyen fellendülésem, hogy két kötelező olvasmányt újraolvastam, mert gyerekkoromban nagy élmény volt, és kíváncsi voltam, hogy újra-e, és ezért elolvastam az Egri csillagokat, meg most nem olyan régen, mivel hát Debrecenben élek, ugye a Légy jó mindhaláligot, ami hát önmagában olyan vidámmá tett, hogy azóta sem tudok mást kézbe venni.
 
 - És visszatér?
 - Nem én adtam vissza a könyvet, mert azt például kikölcsönöztem, úgyhogy visszaadta. Egyébként jó volt így Debrecenben élve olvasni ilyeneket, tehát hogy ez mindenféleképpen. Ugyanígy szerettem olvasni, mert ugye Szegeden éltem Grecsó Krisztiánnak a Veráját, mert az Szegeden játszódik. Na, de egy valamiben viszont helyén kell raknom, és hát ez nyilvánvalóan többen fogunk most így összebólintani kamera között is, Rejtő Jenő, őt bármikor. Az nem is fiction, az a valóság számomra, úgyhogy.
 - Igen, egy kellemesebb csomagolásban.
 - Igen, túlságosan megnyitottad a szívemet, a csakráimat, úgyhogy légy szíves.
 - Inkább valamiféle gyűjtést.
 - Valamiféle szakmaiságot vigyünk ebbe.
 - Egyébként fölírtam magamnak most egyet, hogyha majd odaérünk, akkor erre például ki is térhetnénk, hogy szakkönyveket vagy szakmaibb jellegű könyveket olvasson, mert az például nekem idén egy teljesen új. Nem mondom, hogy szokás, mert még az első könyvnél tartok ezzel így, de hogy egy új reflex került be nekem például itt ebbe a képbe, úgyhogy abszolút megérte ezzel indítani. Én azt gondolom, hogy az mindenképpen fontos, hogy azt nézzük meg, hogy miért éri meg olvasni.
 - Miért?
 - Egyébként ez egy jó kérdés, mert találtam, amikor néztem, a gamba néztem, amikor készültem a mai napra, de hogy körbenéztem az interneten is, hogy mit gondolnak mások arról, hogy hasznos-e az olvasás, és találtam például olyat, ahol úgy indították az egészet, hogy megéri-e egyáltalán olvasni, vagy csak elvesztegeted-e az idődet? Tehát, hogy volt ilyen felütés is, ami így indult neki. Azt gondolom, lehet, hogy egy picit talán hatásvadászabb.
 - Elsőre furának hangzik, igen, igen. De ez nem tudom, hogy az olvasás lobbi eddigi hatékony tevékenységének köszönhető, hogy olyan jól lobbiztak azért, hogy olvassak, hogy most minden ilyesmi furának hangzik, hogy nem éri meg. Egyébként szerintem itt majd az lesz a fontos pont, hogy meddig éri meg olvasni egy könyvet.
 - Igen, mert itt az alapgondolat az egész mögött az például, és akkor indíthatjuk mi is innen, hogy megéri-e egyáltalán, vagy abszolút nem tesz hozzá a hatékonyságomhoz, mert amíg most fölveszünk egy epizódot, teszem azt, vágatlanul lesz mondjuk egy óra. Az alatt az egy óra alatt te mondjuk meg tudsz vágni egy másik epizódot, ami viszont ügyfélprojektbe megy ki, vagy meg tudjuk vágni ezt az epizódot, ami elkészült, vagy fel tudok venni egy videót a csatornára, tudok tartani egy ügyfél meetinget. Milyen hatékony lenne már az olvasáshoz képest, hogy egy ügyféllel tudunk előrehaladni egy projektben.
 - Na de ha nem tudsz vele beszélgetni, csak ilyen ősember módjára, hogy ötven műsor.
 
 - Igen. Igen, egyébként ezzel az egyik legfontosabb része az előbb is került, hogy miért éri meg olvasni, merthogy minden kutatásban az egyik legelső dolog az volt, és egyébként ez szerintem nem is kellett volna kutatásokat túrni hozzá neten, hogy azért az egyértelmű legyen mindenkinek, hogy egyszerűen a szókincsed, a beszédkészséged, az fejlődik tőle, tehát sokkal választékosabban tudsz kinyilatkoztatni, de ezt a megéri-e, vagy nem megéri-e, szerintem azzal a nagyon kellemes gondolattal söpörném a sarokba és taposnám meg, hogy hülyeségeket beszél, aki ezt írta, hogy a hatékonyság az nem arról szól, hogy a nap 24 órájában mindig a legtökéletesebben előremutató dolgokkal foglalkozol, hanem hatékony akkor vagy, hogyha hatékonynak érzed magad, és én például, hogyha mindennap csak a munkahelyi feladatokat darálnám, akkor pokolian nem érezném hatékonynak magamat, amire mindenképpen a Niki ráerősítene itthon nálunk, hogy mennyire nem vagyok hatékony, mint családapa, családfő, férj, és egyszerűen valaki, akivel együtt él, igen. Úgyhogy a hatékonyság abból áll, hogy nem a nap minden percében a legszárazon fogalmazott, hatékony dolgokkal foglalkozol, hanem foglalkozol magaddal. Foglalkozol az én időddel, amikor azzal foglalkozol, amivel te szeretnél foglalkozni, de eggyel távolabbra, és pont tegnap volt ezzel kapcsolatban egy beszélgetésem, ahol úgy fogalmaztuk ezt meg, hogy igazából, hogyha egy ilyen háromszögbe rakod a dolgokat, akkor annak a háromszögnek csak az egyik oldala a szárazon vett ilyen hatékony munkavégzés témakör. A másik az a családbarátok témakör ugyanígy, és a harmadik oldal pedig az, hogy neked mi az, ami fontos. És ebbe a harmadikba tartozik bele szerintem leginkább az olvasás, ami nem azt mondom, hogy nem nyúlik át a másik kettőbe, mert azt mondom, hogy olvasok egy könyvet a gyereknevelésről, vagy a tökéletes házasság ápolásáról, akkor az a családi oldalhoz hozzáad. Ha olvasok egy szakkönyvet, akkor az a munka oldalhoz hozzáfogadni, de nem leszek hatékony, hogyha ezt a két oldalát ennek a háromszögnek itt darálom. Úgyhogy igen, szerintem hatékony az olvasás mindenképpen. Rengeteg érvet fogunk most még szerintem felsorolni mellette, hogy miért, de ha csak nagyon szárazon azt nézem, hogy azért hatékony olvasni, mert nem a hatékonyságról szól a hatékonyság tisztán.
 - Azt a mindenit! Az egy főre eső hatékonyság szavak száma.
 - Vonatkozásában.
 - Szóbelileg. Na most az van egy kicsit a fejemben, hogy nyilvánvalóan próbálkozom azzal hallgatni magunkat így beszélgetés közben, amit mondjuk te is érezhetsz, aki ezt hallgatod. Jó, hát miért beszélünk ennyire evidens dologról, mert hát oké, már maga a feltevés is az, hogy megéri-e, nyilvánvalóan első gondolatra valóban egy fekvés közbeni könyvtartás és szemeddel betűk követése nem tűnik egy túl - hogy is mondjam - összetett valaminek, és egyben egyébként egyfajta időpocsékolásnak, és ezt most nyilván csak ilyen piszkálás kedvéért mondom így. Szóval, hogy annak tűnhet, de valójában meg hát mivel kicsit ránk is erőltették sokszor az olvasást. És hogyha ott szerencsénk volt, akkor be is akadt. Tehát, hogy azért maga az olvasás, az szerintem tőről metszetten, a szórakoztató részéből, hogyha magamat szeretném szórakoztatni, akkor három olyat tudok felsorolni, ami szerintem még egyfajta hasznossággal is bír, és még azzal sem lehet vagy kell megküzdenünk, hogy azért bizonyos szórakozási módozatokban előjön az bennünk, előjöhet, vagy lehet, hogy csak az én nagyon rossz kattanásom, hogy atyaég. Hát ezzel is elment az idő, jól szórakoztam, de hogy milyen királyul lehetett volna helyette vágni, amit te is pedzegettél. És mondjuk míg ez bennem van, mondjuk gokartozás közben nem járunk gokartozni, de ott akkor biztos bennem lenne. Három dolognál nem érezném ezt. Az egyik a dokumentumfilm nézése, szinte ugyanez, az mondjuk teljesen kikapcsoló. A másik a podcastek hallgatása és hangoskönyvek hallgatása szintúgy, és emellett pedig az olvasás. És a két utóbbi az, ahol egyébként a képzelet is szerepet játszik. Ezt lehet, hogy később ki akartál erre térni, és hogy a szókincsen túl én ezt mindenféleképpen idehoznám, hogy azzal, hogy egyébként a képzeleteddel játszol, elpróbálsz képzelni dolgokat, miközben olvasod vagy hallgatod, itt most muszáj vagyok ezt a kettőt egy kalap alá venni, az olyan hihetetlenül jól tekervényezi az agyadat, olyan területeket köt össze, ami által egyébként a hétköznapi életben is kreatívabb lehetsz. Még egy valamilyet tudok elképzelni, az nekem egy ilyen ultimate, mondjuk, hogy önfejlesztési stratégiám, az a sakk. Sakkozni, az valami olyan hihetetlen módon segíti például a beszédkészséget, olyan területeket, ahogy kombinálsz, ahogy logikázol, olyan területeket nyit meg, amit elsőre nem is gondolnál, mert hát végül is nem a beszédről szól a sakk.
 - Szeretsz sakkozni?
 - Igen. Na most tudtam rólad, hogy te is.
 - Érik egy házon belüli bajnokság, azt gondolom.
 - Hát azt nem tudom, hogy ez milyen minőségű lenne, már maga csak a játék öröméért nagyon király lenne. Úgyhogy fejben léptem, huszár lép. E hat.
 - Hú, matt. Két, az nagyon menő lenne egy lépésből. Azt sem tudom, hogy jó helyre léptem-e, mert fejben sakk nem megy. Szóval ez a hosszú gondolatmenet inkább csak arra vonatkozott volna, hogyha egyáltalán gondolkodol, hogy miért érdemes ezt tovább hallgatni, akkor szerintem azt jó most ráncba szedni, vagy inkább azt mondom, hogy listába szedni, hogy milyen hatásai vannak az olvasásnak, és hogy miért jó erre így tekintened. Olvass bármit is, legyen az receptkönyv, egy jó regény, vagy éppen igen hasznos szakirodalom. Mindegyik bírhat remek erővel, ami a későbbiekben hasznosítható számodra. Szóval milyen hatásokat tudsz felsorakoztatni? Péter, aki ott ülsz a vonal túlsó végén.
 - Alapvetően kitágítva a fókusz tényleg arra, hogy nem csak szakkönyvekről beszélünk, meg szakirodalomról, hanem én például abszolút science fiction rajongó vagyok ilyen szempontból. Nincs nehéz dolgom, nincs nehéz dolgom, mert az összes olyan könyv, amit én szeretek science fictionban olvasni, azt mind az agave adja ki, úgyhogy nekem igazándiból csak annyi kell, hogy fölmegyek a honlapjukra, és letöltöm éppen a kedvenc elbukott, vagy akár meg is veszem. De olyan szinten vannak kedvenceim, hogy most készülnek például egy díszkiadással egy régi könyvsorozatból. És amikor tudod, hogy nem fogom most így elolvasni még egyszer, de annyira jól nézne ki a polcon a kedvenc sorozatom.
 - Na, ez már gyűjtői szenvedély, ez nem olvasás.
 - Igen, ez nem olvasás. Úgyhogy nekem abszolút megadja azt a fajta hatást, amiről most fogok beszélni, az, hogyha a kedvenc ifijeimet olvasom, vagy a kedvenc könyveimet, mintha szakkönyvet olvasnék. De alapvetően kezdem a - hogy is mondjam, a fellengzősebb, a kattintásvadászabb verziókkal, ugyanis azért éri meg olvasni, mert biztos, hogy több pénzt fogsz keresni, ugyanis tovább élsz, ha olvasol.
 
 - Hm.
 
 - Ezt a jövőt egyetemes kutatóink.
 - Igen, mert amíg olvas, addig nem telik az idő, tudod, és akkor így folyamatosan tolod ki a határokat. A Yale Egyetemen végeztek egy 12 éven át tartó kutatást, ahol 50 pluszosokat, ha jól emlékszem, 3600 főt követtek nyomon, és kimutatták, hogy majd két évvel meghosszabbítja 23 hónappal az életét azoknak az olvasása, akik rendszeresen olvasnak könyvet, mint azoknak.
 - Én is kézbe veszek egy könyvet, akik mást olvasnak, vagy nem olvasnak. Úgyhogy van egy nagyon pragmatikus érvünk amellett, hogy olvassanak az emberek, ha olvasol, tovább élsz.
 
 Erre mit tettél?
 - Aki olvas, tovább él.
 
 - Szép volt.
 
 A most búcsúzó hallgatóinknak mondanám, hogy ez volt az első és utolsó ilyen jellegű poénom. Elnézést, sajnos ez nagyon megérintett. Ez jó dolog. Nyilvánvalóan én ezt nem tudom elhinni, bár ha a Yale Egyetem mondja, akkor biztos mindent elhiszek számukra, de hogy azt tudom elképzelni, hogy mondjuk egy olvasás, sőt el se képzelek semmit. Tök jó Péter, tovább élünk.
 - Igen, ez egyébként hatással van rá.
 - Bennem is kellett egy olyan reflexet egyébként ez a hír, amit én tréningeken szoktam a szüneteket így kezdeni, hogy angol tudósok bebizonyították, hogyha sokat ülünk, meghalunk, úgyhogy tartsunk most egy szünetet. Volt bennem is egy ilyen reflexem, amikor ezt olvastam, de alapvetően akkor hozok még egy számot, hogy elégítsük ki azokat, akiket így pragmatikusan meg lehet győzni, ugyanis a Sussexi Egyetemen is végeztek kutatást az olvasással kapcsolatban, és ezt viszont már sokkal-sokkal könnyebben tudom elfogadni és elhinni, ugyanis ők a stressz szintet, a stresszkezelést kutatták és az olvasással vetették össze. És ők azt mondták, hogy az olvasás az ő kutatásuk szerint átlagosan 68 százalékkal csökkenti az általános stressz szintjét azoknak, akik olvasnak. Azért a kétharmaddal csökkentett stressz szintet azt el tudja fogadni az ember. Én, amikor hatékonyság témában oktatok, akkor mindig azt szoktam mondani, hogy akkor érzed magad hatékonynak, ha két dolog megvalósul. Az egyik, ha látod, vagy érzed, hogy haladsz a dolgaiddal, a feladataiddal, a másik pedig az, hogyha nem azt érzed, hogy szép, szazideg, hanem nyugodtan tudod csinálni.
 - Igen, igen. Na mindegy.
 - Van cenzúra, a sípolásom is, csak gondoltam, nem használom a kedvedért.
 
 Úgyhogy ezzel abszolút tudok kapcsolódni. Az, hogy ez ilyen magas ez az érték, ez mondjuk meglepett. Én általában azt szoktam mondani, hogy saját bevallásom szerint én azt mondom, hogy 30-40 százalékot a legmagabiztosabban mondok saját magamra vetítve. Lehet, hogy több is akkor ezek alapján, mert igazándiból én azt mondom, hogy nem nagyon vagyok egy ideges típus.
 
 Vannak páran, akik hallották, hogy milyen vagyok idegesen, de azok nagyon kevesen vannak, és az sem az a fajta ilyen őrjöngős széket a falhoz csapkodós dolog. Úgyhogy 68.
 - Őrjöngve olvasol.
 - Lehet, hogy úgy.
 - Igen, igen, igen, én nagyon dühösen bedobom magamat a fotelba, és így magam elé rántom a könyvet, amit véletlenül félbetépek, ahogy föllapozom a kedvenc fejezetemet.
 - Kint ült.
 - Igen, kint ült, félbetépett.
 - Amikor ideges vagyok, még a kindl-ben is lapozok, igen.
 
 - A rétegeit lelapozod a képernyőnek. Ez egy nagyon hasznos tudás. Ha valamit, akkor a stressz csökkentést azt bármikor aláírom. Mondjuk lehet, hogy ezzel összefügg, hogy miért élnek tovább az emberek, akik olvasnak.
 - Igen.
 - És akkor így össze is kapcsoltuk a kettőt.
 
 És hát mindemellett pedig azt kell, hogy mondjam, hogy ezt a stressz dolgot azért is tudom aláhúzni, és ez a mai oldalamról talán, vagy erről az oldalról, ahogy itt ülök, inkább így tekintettek erre, hogy bár én is megérem ezt a stressz csökkenést, de lehet, hogy ez olykor az egyébként hurráoptimista könyveknek köszönhető a meg tudott csinálni jelleggel, és hát ezt nem is tudom, hogy a tartalmának, vagy egyáltalán magának csak az olvasásnak köszönhető, de hát ezt meghagyom.
 - Ebben nem olvastam utána, de szerintem nem merész dolog, hogyha azt mondjuk, hogy mindenképpen hatással van erre a szintre, meg amúgy általánosságban rád, az, hogy mit olvasol.
 
 - Na, itt egy közbeékelődő kérdés, megengedsz? Ez csak ilyen fanfiction jelleggel, vagy nem is fun piction, inkább ilyen fun service jelleggel, hogy Péter, mi volt a legeslegnagyobb impakttal bíró könyv az életedben, amit azt mondod, hogyha most vissza kell tekinteni egyébként nem hosszú életedre, akkor azt mondaná, hogy a legnagyobb hatással volt rád. Jaj, várj! Ki se mondd! Rájöttem, hogy miért hülye a kérdés.
 - Na miért?
 - Hát nyilván a gettingfings down.
 
 - Egyébként annak volt, de hogyha így érzelmi alapon kell döntenem, akkor ennél egy sokkal cikibb választ fogok neked adni, de négyszemközt vagyunk, úgyhogy nem gond.
 - A tulipános fan fan vagy.
 - Még egy olyan nyolc-tíz évvel ezelőtt megtaláltam egy Coelo könyvet. Ciki, nem ciki, de neki volt egy anya, a Fény harcosának kézikönyve címen futott, tehát hogy abszolút nem a mainstream kötetei közé való szerintem, és ott inkább ilyen rövid féloldalas, egyoldalas gondolatok vannak csak így egymás után rakva. Tehát, hogy nincsen benne semmi sztori, meg semmilyen mélyrepülés, lelkünk legmélyebb bugyraiban semmi hasonló, hanem csak egy-egy gondolat van, hogy hogyan él, gondolkodik és cselekszik a fény harcosa. És ott abban egy csomó olyan gondolat volt, ami. Igen. Abban egy csomó olyan gondolat volt, amivel én tudtam kapcsolódni, ami az én értékrendemnek megfelelt, és annak mentén gondolatébresztő volt, és az nekem egy nagyon hosszú időre irányt mutatott, hogy én merre szeretném saját magamat fejleszteni. Emberileg. Tehát az például egy olyan könyv volt, ami nem egy megszokott koelló, tehát nem azért szeretem, amiért mondjuk sokan olvassák, azért például pont nem szeretem, amiért nagyon sokan olvassák, de az a könyv szerintem kilóg nála a sorból, amiatt. A másik az nyilván a GTD.
 - Ezért indultál el Zsák Péterrel az otthonotok világítástechnikájának megújításán?
 - Szép.
 - Igen, igen, igen. Nyilván.
 - Oké.
 - Köszönöm szépen.
 - Nem akarok egy olyan házat összehozni a Petivel, ahol tudom a saját prófétaságomat megélni. Tehát, hogyha belépek egy szobába, akkor így fölgyulladnak a lámpák, minthogyha csak én tölteném fel őket energiával.
 - Fény harcosa.
 - Igen, ez a mögöttes tartom, de ezt nem vállalom itthon senki előtt.
 - Amúgy ez szép, meg ez menő, meg hát most attól, hogy most ezt Coelho adta, teljesen lényegtelen, hogy most, tehát hogyha Oravecz Nóra, a mások által esetleg ilyen köpködött szerző volt nekem, ami például nagy hatással volt rám. Igaz, hogy ma már nem mondanám a legnagyobb hatásúnak, de akkor az a hatás kellett, hogy mondjuk tovább lendüljek bizonyos értelemben.
 - Nyilván én is ezen gondolkoztam, hogy ma, ha elolvasom azt a könyvet, akkor már nyilván nincs akkora hatással rám. Egyrészt azért szerintem, mert egy csomó mindent abból már beépítettem, tehát már nem akkora a váltás a látképben. Akkor ott bennem az egy nagyon fénykép, az ott nekem egy nagyon-nagyon éles váltás volt ahhoz képest, ahol tartottam, és amit így kitűztem. Tehát az igazándiból az volt egy nagyon jó nekem.
 - Csak azért akarok ilyenekre kitérni, vagy legalábbis örülök, hogyha kitérünk, mert szerintem az olvasással kapcsolatosan is az alapmitológia, hogy olvasni jó és vannak fantasztikus élmények, meg nem tudom, mik. Szerintem az olvasással kapcsolatosan is ránk rakódik néhány olyan újszerű élmény, mint amibe például az elején belekaptam, hogy ma már, és akkor erről már szintén tanulmányok szólnak, ma már nem tudunk úgy olvasni, és nem csak azért, hogy gyerekkorban máshogy olvastunk, mint felnőttkorban, hanem a ma felnőttje nem tud úgy olvasni, mint mondjuk a kettővel ezelőtti generáció felnőttje, mert ahhoz már kellően szétgyalogolta, trancsírozta és nem tudom, mit csinálta az agyunkat a mobiltelefon, hogy ne tudjunk hosszan egy valamire koncentrálni. Természetesen ez a legjobb eszköz, hogy trenírozzuk erre, mármint az agyunkat, hogy hosszan koncentráljunk egyvalamire, az olvasás, az egy szuper eszköz, de az elején biztos, hogy meg lehet ezzel küzdeni, sőt én is tapasztalom, máshol is hallom, másokkal folytatott beszélgetéseim során, amelyeket természetesen csak mobiltelefonnal folytatok. Szóval itt is előjön ez, hogy mennyire nem tudunk már jól olvasni, de ugyanez a teljesítménykényszer, hogy akkor itt tízet el kell, akkor vagy mondok egy másikat, amibe belekezdtünk, azt fejezzük be, mert hogy gázdolog félredobni félig megkezdett valamiket. Tehát ezek szerintem ilyen az olvasással kapcsolatosan is egyfajta hatékonysági rossz mítoszok, berögződések, amelyeket simán le lehet vetkőzni.
 - Nem, igen. Szép volt, nem, igen.
 
 Nekifutok még egyszer. Akkor egyetértek, ugyanis én azt gondolom, hogy ha csak magamra nézek ilyen szempontból, legalább hat könyvbe van belerakva valamilyen könyvjelző papírfecni vagy jelölő, hogy hol tartok benne. Én megengedem magamnak azt a luxust, hogy azt olvassam, amihez kedvem van. Hacsak nem valami munkához valami kutatóanyag kell, és akkor azt muszáj, de hogy ezen felül a szakkönyvek is úgy vannak, hogy olvasok legalább kettőt. Regény, egyébként regényből van az, hogy nem akarok egyszerre többet olvasni, mert ott ugye belemerül az ember, és így van egy világ, amiben ott létezel, az nehezebb azt váltogatni, de például szakkönyvekből minimum három. De szerintem inkább a reális az 5-6, ami most éppen meg van kezdve, csak nem merem azt mondani, hogy hátha csak négy.
 
 Szerintem a te kommentárod, amit az elején hozzátettél, hogy volt kitűzve 12 és 6 sikerült, az nem kudarc. Elolvastál hat könyvet, az tök jó.
 - Persze, jó így is hozzá. Inkább csak sokszor ránézek, hogy hú, azt a másik 6-ot is, de jó lett volna. Aztán egyébként ugyanolyan vidáman átviszem a következő évre, tehát van olyan, amit már három éve hozok magammal, hogy de jó lenne átolvasni, és egyébként nyilvánvalóan azt is megengedem, hogy közben hatások érjenek engem, mint például te ajánlgattad itt az egyik hatékony leszek patkányt epizódban a hajnali öt óra klubot, és azt elkezdtem olvasni, és most már csak húsz vagy harminc oldal van belőle.
 - Jaj, jaj, jaj, kicsit szenvedősebb egyébként. Mondjuk ennek eredményeképpen elkezdtem később kelni, mint amúgy. Szóval, hogy amit itt a hatékony leszek podcastban, mint egy kinyiratkoztatást itt emlegettem, hogy hát én 4 órakor kelek, az egyrészt a testi épségem megcsökkenése, fitymulása közepette is azt tapasztaltam, hogy már nem tudok négykor kelni, úgyhogy sajnos ez egy update ebben az állapotban, de az öt órát például próbálom tartani, mondjuk ma nem sikerült, és azt akarom ebből kihozni, hogy az például annak a hatásnak, hogy te emlegetted, megtetszett a címe, utána olvastam, és kivettem a könyvtárból, és hát immár a 14. felszólító levél birtokában elég régóta olvasom, hogy talán jó lenne, ha visszavinném, és most a húsz-harminc oldalt azt már csak kivégzem, de például én ezt nem olyan könyvnek fogom emlegetni, amit például olyan örömmel olvastam, inkább a stílusa miatt, tehát tartalmában nagyon szuper, de ahogy fel van építve, az nekem nem tetszik, és ez is jó dolog. Igazából a nem tetsző könyvekből is ki tudunk venni magunknak egy pár dolgot. Na, de csak így lóugrásában, hogyha lehet ilyet kérni. Milyen egyéb hatásai vannak, amit így be lehet még hozni az olvasásnak, csak azért, hogy ha olvasol, akkor azt érezhesd, hogy amúgy jó dolog olvasni, mert hát közben ez is történt velem.
 - Én alapvetően, hogyha a hatásokat nézzük, akkor vigyük tovább azt, amivel elindultunk. Eddig ugye csökkenti a stresszt, a kreativitásról te már beszéltél. Ugye alapvetően ezt a kettőt fejleszti, az egy a stressz szintet csökkentve, a kreativitási szintet meg növelve, csak hogy ne lehessen őket egy grafikonon ábrázolni, és a kettőnek egyébként alapvetően van egy olyan hatása, hogy önmagában a hatékonyságot növeli, mert hogyha nyugodtabban tudsz átgondolni dolgokat, és hogy is mondjam, szélesebb látókörből tudsz nekifutni egy problémának, akkor garantáltan jobb megoldást fogsz belőle kihozni. Tehát a problémamegoldó készséget ezáltal ennek a kettőnek a révén például fejleszted az olvasással. De hogyha eggyel tovább megyünk, hogy nem csak a saját hatékonyságom az, ami számít, akkor azt mondom, hogy magát az empátiát, ami bennem van, az empatikus készségeimet is tudom vele fejleszteni, mert egyszerűen sokkal pozitívabban tudok úgy hozzáállni a körülöttem levő világhoz, hogy nem mindenki arra törekszik, hogy engem meg akarjon ölni. Mindenki arra törekszik, hogy az én hátamon jusson lejjebb úgy, hogy lehetőleg én minél mélyebbre kerüljek a sárba, tehát hogy ezt a fajta gondolkodásmódot is ki lehet cserélni. Nyilván visszakanyarodva ahhoz, hogy erősen függ attól, hogy mit olvasunk, de egyébként az empatikus készségek pedig azáltal fejlődnek, hogy többet tudunk kommunikálni, jobban tudunk kommunikálni, jobban megértjük a mögöttes tartalmakat egy párbeszédben és az alapján, hogy milyen tudást szívunk magunkba a könyvekből és milyen szókincset szívunk magunkba a könyvekből, sokkal jobban tudjuk ezt az egész kommunikációs kihívást megugrani, sokkal jobban tudjuk megérteni a körülöttünk levőket, de csak hogy itt föltegyem az i-re a pontot, az empatikus készséget olyan szinten is fejleszti, hogyha hazaviszem ezt az egész témakört, és például nagyon-nagyon sok kutatás van erről, nagyon-nagyon sok szakértő nyilatkozott erről a témáról, hogy miért fontos az, hogy például egy szülő olvasson a gyerekének. Mert egyszerűen az az empatikus vonal, az a kötődés, ami így kialakul például családon belül, az nagyon-nagyon fontos, és nem is igazán becserélhető más tevékenységgel. Tehát ezt nem tudod megoldani máshogy, úgyhogy az empátia fejlesztése és az általános hatékonyságnövelés szerintem egy nagyon fontos következő eleme annak, hogy miért fontos olvasni könyveket. Erre nem hoztam számokat, ezt csak ténymegállapításként mondom, hogy szerintem.
 - És mit fejleszt még?
 - Merthogy úgy sejtem, hogy persze, hogy szókincset emlegettünk, meg nem tudom, fogalmazáskészséget, meg biztos vagyok benne, hogy nem tudom, bővülhet a tudás, meg kreativitás, de hogy mit fejleszt?
 - Mindezek mellett, amik ilyen, hogy is mondjam, ez a száraz anyag? Tehát, hogy szebben beszélsz, többen beszélsz, többen beszélsz, jobban beszélsz, változatosabban, választékosabban beszélni ezek mellett. Egyébként az, hogy olvasok könyveket, és itt nem is kell a szakkönyvekre gondolni, hanem egy jó krimiben is az a gondolatösvény, amit végigjárat veled az író egy szórakoztató könyvnél, hogy hogyan lehet úgy fogalmazni meg dolgokat, hogy az vicces legyen és ne gagyi, de egyáltalán csak a történet, ami végig kalandozol, az fejleszti azt a készségedet, hogy sokkal jobban át tudjál látni dolgokat, az elemzőkészséget, a kritikus gondolkodásmódra való hajlamot fejleszti igazándiból az olvasás, mert sokkal jobban, talán hogyha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor sokkal jobban átlátod a dolgokat magad körül, hogyha olvasol, mert egyszerűen az, amit ott magadba szívsz, az hozzáad ahhoz, ahogyan te tudod értékelni a körülötted levő világot. És ezáltal egyébként, vagy ennek farvizén azt mondom, hogy a proaktív gondolkodásmódot is segít fejleszteni. Nekem ez egy fontos ilyen végkövetkeztetés volt olyan szempontból, hogy vállalkozók vagyunk, tehát hogy nekünk azért a sikerhez az egy nagyon fontos mérföldkő, hogyha nem reaktívan tudunk gondolkozni, nem csak reagálunk arra, ami történik, hanem megpróbálunk kitalálni olyan dolgokat, amik előre viszik a saját életünket, a vállalkozást magát, még mielőtt megtörténne valami. Üzleti oldalról én azt gondolom, hogy a sikerhez ez egy nagyon-nagyon fontos lépcső.
 - Most hadd tegyem fel azt a viszolyogtatóan nyilvánvaló kérdést, hogy egyébként tehet-e jobb vezetővé, vállalkozóvá, szakemberré? Kicsit arra is vonatkozik a kérdésem, hogy egyébként könyvekből megtanulhatunk-e jobb vezetők lenni szerinted?
 - Mindenhonnan azt kapom, vagy látom, meg hallom, és olvasom vissza, hogy igen, tehát hogy alapvetően igény van arra, hogyha sikeres vezető szeretnél lenni, akár cégben alkalmazottként, akár tényleg vállalkozóként, akár teszem azt edzőként egy sportcsapatban, tehát ha vezetőként sikeres akarsz lenni, akkor mindenhonnan azt látjuk és halljuk vissza, és ezzel abszolút egyetértek, hogy akkor olvasni kell. Sokat, sokat. De egyrészt azért, mert ma már szerintem nem jönnek olyan könnyen ezek az innovatív gondolatok, mint régen. Tehát, hogy ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, és nagyon csúnyán akarom megfogalmazni, akkor ma már nem eshet ránk a fejünkre egy alma, és abból eszünkbe jutott egy hatalmas nagy ötlet, mert egy csomó mindent már kitaláltak és sokkal kacifántosabb úton jönnek azok a fajta innovációk ma már, amikkel ki lehet tűnni, amivel lehet újat mutatni a világnak, mert már nagyon sok nagy gondolkodó nagyon sok mindenre rájött, és tisztán emiatt most már bonyolultabbak azok az ösvények, amit be kell járni, hogyha szeretnénk még többet hozzáadni ehhez az egészhez. De a másik része ennek az egésznek az, hogy szerintem ez viszont haszon ma a számunkra, hogy azok a dolgok, amiket már előttünk kitaláltak, azok nekünk viszont hasznos alapot tudnak adni ahhoz, hogy annál még jobbat tudjunk kitalálni, csak ezeket előtte meg kell emészteni. És itt van egy kapocs a vezetői léthez vissza, tehát hogy tanuljunk azoktól, akik már nagy dolgokat tanultak.
 - Most ide van egy gondolatom, ami inkább egyébként felülről tekint rá erre az egész témára. Aztán egy kérdésem is, ami már egy kicsit majdnem hogy a vége felé vezet, mert persze azt már kitárgyaltuk, hogy mit javíthat, meg hogy bővül a szókincs, meg a tudás, meg a kreativitás, de akkora gondolat, hogy nekem most az fogalmazódott meg, hogy bár az olvasás egy szuper dolog, ezt próbáljuk mi is hangsúlyozni, és igazából jó néhány millióan milliárdan a világban, akik éltek, vagy akik még élnek. Szóval nekem egyre inkább az körvonalazódik most ebből a beszélgetésből, hogy igazából az olvasás is egy eszköz arra, hogy gondolkodj. Tehát, hogy kicsit képzelődj, meg dolgokat köss össze, tehát nyilvánvalóan nem az olvasás a megváltás, de az olvasás annyiban hozhat megváltást, hogy gondolkodásra késztet, megállásra, odafigyelésre, akár már olvasás közben is, tehát van az a szöveg, ami közben könnyen tud kalandozni. Én azt élvezem egyébként azokat a pillanatokat, amikor a szöveggel kapcsolatosan kalandozok el, és olvasok, olvasok, tehát azt vettem észre, hogy már amúgy elfogyasztottam három oldalt, de nem is biztos, hogy vissza tudnám mondani, hogy mit olvastam, mert már valahol nagyon messze jár a gondolatom, de közben az adott szöveggel kapcsolatosan. Nyilván van az, amikor egyébként olvasol és közben már a napodat pörgetted le, de hát annak is van haszna, tehát segíthet a feldolgozásban. Ezért látom én igazából a hatékony podcast, vagy hatékony leszek podcast, saját műsorunk nevét. Szóval hatékony leszek Podcast oldaláról ezt rendkívül hatékonynak, hogy segít feldolgozni, átdolgozni, megdolgozni bizonyos élményeket, akár problémákat is, és hát ez egyébként miközben ezzel foglalatoskodsz, vagy direkt, vagy indirekt módon, de hogy ezekre megoldást találsz, lehet, hogy azonnal, vagy egy kicsit később, tehát ezek mind-mind benne lehetnek. És akkor a kérdésem nem is annyira ehhez kapcsolódik, de mégis a személyedhez igen. Én azt tudom, hogy a GTV-ben is van egyfajta - azt hiszem - gyorsolvasás, vagy hogy hívják ezt? Na, de most itt lándzsát törsz a mély fókuszált olvasás mellett is, akkor most melyik? Melyiknek mikor vagy miért van haszna? Vagy akár ha feltehetném úgy is a kérdést, hogy szerinted hogyan kell jól olvasni?
 - Hát jól olvasni szerintem egyébként nagyon sokféle szempontból kell, vagy kell tudnunk, vagy lehet megteremteni azt a helyzetet, ahol jól tudunk olvasni. Itt gondolok arra például, hogyha azt mondom, hogy most képzeld el, hogy hogy néz ki a környezet, hol vagy, mit csinálsz, miközben éppen egy jó könyvet olvasol, akkor mindenkiben felsejlik az a kép, hogy ő hogyan szeret olvasni. Én például a saját szempontomból nekem a legjobb az, amikor jó idő van kint, és már meleg van, és kint lehet lenni, és nem viharkabátban, mint az elmúlt hetekben, hónapokban, és nekem a jó olvasás az kint a kertben, a függőágyban van, ahol tényleg ott el tudom engedni magam, hallom, ahogy a gyerekek éppen sikítozva csinálnak valamit a háttérben, és amíg vidám sikolyok hallatszódnak, addig jók vagyunk. És akkor ennek van egy ilyen lelki nyugalom része az életemben, hogy akkor én ott tudok eggyé válni azzal az olvasmánnyal, amit csinálok, és nekem például ez a függőágyas, himbálózós kis szellős érzés kell hozzá. Meg tudom teremteni itthon bent is nagyjából a hangulatát ennek, tehát hogyha elnyúlok a kanapén, akkor azért át tud jönni ez ugyanúgy télen is, vagy rossz időben, de nekem ez a hangulat kell hozzá. Ami hangulat kell hozzá, az azért fontos, és ebben van egyébként egy GTD-s vonulat, igen, hogy a különböző tevékenységek között a fókuszváltáshoz idő kell. Tehát hogyha én most éppen egy elemző jellegű munkát végzek, akkor az agyam rááll arra, hogy megpróbálja a számokat, az összefüggéseket, az eredményeket kutatni, keresni. Hogyha utána neki kell állnom, nem tudom kreatívan rajzolni valamit, az nem fog menni, hanem meg kell várni, amíg átállok arra a folyamatra, és például az olvasásnál is van egy kellemes hangulata annak, hogyha te olvasol, és minél inkább megvan a rituáléja ennek, hogy te milyen környezetben, milyen körülmények között olvasol, az segíti ezt az átállást, és sokkal hamarabb fogsz tudni jól, hatékonyan olvasni. Úgyhogy ez a rituálé az, ami a GTD-s vonat, és szerintem nagyon-nagyon fontos, hogy el tudjál mélyedni abban, amit olvasol. Tök mindegy, hogy szakmai könyv vagy nem.
 - Hát egy kicsit elbizonytalanodtam, mert amúgy meg az van bennem, hogy tud jó olvasásélmény lenni az is, hogyha mondjuk a vonaton valahogy el akarod tölteni az időt. Persze, mint ahogy mondtad, egyéni, tehát a te himbálózásodat, mint egy ilyen idilli valami, azt én is el tudom képzelni, de lehet, hogy neked is, mit tudom én, az orvosnál várakozás vagy a gyermekre várás közben is az a néhány oldal, ami ott akkor egyébként rendkívül hosszútávon bírt tartalom szempontjából, az tud jó élményt okozni, hogy na, de jót várakoztam.
 - Nem, nem, az abszolút. Tehát, hogy bármilyen körülmények között. És itt van egy előnye nekem az e-bookos verziónak például, hogy kinyissuk ezt a szerencsét, hogy ki hogyan szeret olvasni. Az, amikor várok valakire, vagy megállok a suli előtt, mert mindjárt jönnek a gyerekek, vagy éppen megvárom. Elvittem edzésre, nem megyek már haza, és ott, mint a múlt héten például egy órát ott üldögéltem kint a kocsiban, akkor előkaptam a telefonomat, és a kiindulónak az applikációja ugyanúgy ott van, és konkrétan ugyanattól az oldaltól tudtam folytatni, amit otthon az elbukó olvasón félbehagytam. Ez annyira kényelmessé tette nekem, és ott azonnal el tudok benne mélyedni, nyilván azzal a veszéllyel, hogy például én mondjuk a bankban, ha sorba kell állni, akkor ott nem mernék elkezdeni olvasni, mert olyan szinten hagy hidegen, ha elmélyedek a könyvben, olyan szinten hagy hidegen a felvillanó sorszámom, hogy néggyel utána fogok csak feltekinteni, amikor már az ötödik ember megy ott, ahova nekem kellett volna. Tehát, hogy megvan a veszélye is.
 - Értem. Hát akkor te egy nagyon elveszős és elmélyült vagy.
 - Én abszolút.
 - Én nagyon-nagyon. Tehát, ha jó a könyv, akkor ott így bezombulok rá, és nem hallok, nem látok semmit.
 - Egyszer csak szól a takarító, hogy zárunk.
 
 Én meg ügyet intéztem. Jó, oké, hát akkor még talán igen, ennek hagyjunk terepet, és tulajdonképpen ezt úgy lezárva, hogy szeretnénk kinyitni feléd a kommunikáció lehetőségét, mert tökre érdekelnek a ti olvasási szokásaitok, meg hogy egyáltalán ti mit gondoltok az olvasásról a hatékonyság szempontjából, ezt ugye majd a műsor végén felemlítünk, megemlítünk, szétemlítünk néhány felületet, ahol meg tudod írni nekünk, de addig akkor Péter itt most a kindl verziót azt emlegette, meg azt, hogy könyveket lapozgatni is szeret, de akkor mégis hogyan döntesz Péter, vagy hogy szóval mi felé hajlik most inkább a mérleg nyelve? A tech világ és a kindulók felé?
 - Most éppen talán igen. De például ezt a kérdést, mert most, mikor ezt az epizódot felvesszük, teljesen más indíttatásból, hanem tényleg azért, mert most ezzel sokat foglalkozom. Ezt például a már félig említett Project Blue Discord közösségben. Már föl is tettem, hogy ki hogyan szeret olvasni, és egyelőre az eddigi válaszoknak a 100 százaléka az e-bookos vonal volt. Még azért nyilván van hely válaszolgatni, tehát még nincs olyan sok ahhoz, hogy reprezentatívnak mondhassuk a hazai lakosságra, de alapvetően 100%-os vonalat erősítette, úgyhogy nyilván ennek van egy jelentősége, hogy az hasznos eszköz tud lenni. De például most nagyon sokat gondolkozok, hogy három lehetőség áll előttem, ha olvasni akarok. Ebből az egyik az e-book olvasós kiindulós megoldás, amikor azt mondom, hogy leülök azzal a kezem, és akkor szépen tudom lapozgatni, lapozgatni, és haladok a könyvvel. A másik a nyomtatott, fűzött, ragasztott, borítós, szagos, gyűrhető, téphető könyv verzió, aminek meg megvan a maga varázsa, és azt nem tudom elengedni, hogy ne akarjak papíralapú könyvet olvasni, tehát annyira nem lesz jó az e-book soha, hogy ki tudja azt venni a rendszerből. És például most nálam, ami az idei reflex, és mondtam, hogy ezt még idefűzném a mai napra. Idén úgy kezdtem el olvasni, hogy ha nem szórakoztató irodalom, hanem szakkönyv, akkor akármilyen formában, ha olvasom azt a könyvet, mellette ott van az ipad, meg a Pencill. És akkor azt a könyvet elkezdem úgy olvasni, hogy közben, ami szakmailag szerintem fontos, amit mindenképpen meg akarok jegyezni, amit mindenképpen tudni akarok később is, azt elkezdem így magamnak kézzel kiírogatni. És ugye mivel ipad-re jegyzetelek, így később digitálisan egyébként elérhető lesz, kereshető lesz. Tök jól tudom majd használni, de a másik lehetőség azt gondolná, hogy akkor ideülök a laptop elé, és akkor olvasok, olvasok, és akkor begépelek egy adag szöveget, az ugyanannak a célnak lenne így alárendelve. Én például szakkönyvet most már úgy olvasok, hogy közben ki is jegyzetelem. Most olvasom a Jona Pergertől a Ragályos című könyvet, és még tartok szerintem a kétharmadánál, háromnegyedénél, és ha jól emlékszem, tegnap írt keltem utoljára a jegyzeteimet, és most 24 oldalnál tartok. Tehát, hogy így nagyon jól bele tud vinni ebbe a gondolkodásba, és nem azért, hogy jegyzetelek, mint a suliban, hanem úgy jegyzetelek, mint ahogy elvarázsol egy science fiction regény, és így hirtelen ott vagyok az űrhajón, meg mit tudom én hol. Itt is benne vagyok a sztoriban, és elkezdek gondolkodni azon, amit olvastam, és akkor abból vannak a saját ötleteim, abból vannak a saját terveim, és ez a jegyzet, amit készítek ilyenkor, annak egy része a könyv, és egy másik része pedig az, amit már kivált belőlem. Tehát, hogy egy továbbgondolt verziója a könyvnek ez a jegyzett számomra. És ez nagyon fontos, hogy azonnal tudok reflektálni saját magamnak arra, amit a könyv kíván. Tehát, hogy nekem ezért esik jól ezt így kijegyzetelni. Nyilván sokkal lassabban haladok cserébe vele, mint mondjuk a science-fictiones vonalon.
 - De jobban rögzül is.
 - Nekem sokkal jobban tetszett.
 - Tanulási módszerem volt, hogy mindent ugyanígy kijegyzetelni, mert amíg írsz, addig is rögzül vagy jobban rögzül, amíg írsz.
 - Így van, evidens.
 - És a legviccesebb az egészben az, hogy én itt megálltam, amikor feltettem a kérdést, hogy ebből a háromból ki hogyan szeret olvasni, tehát az ilyen klasszikus elbukósan nyomtatott, vagy mondjuk ilyen ipad laptop, mobil verziós, digitális könyv, de nem feltétlenül elbuk formátum. Mindegyiknek megvan a maga előnye, hátránya a másikhoz képest, és az egyik klubtag kolléga mondta, hogy ezek jók, meg elbukott olvas, de hogy egyébként mellette még ő a hangoskönyvet akkor idehúzza, mert ő meg neki még az, ami játszik.
 - Nyilván nem az ő - hogy mondjam, nem ezt akarom vitatni, örülök, hogyha ez neki hasznos. Én azt nem gondolnám, hogy az olvasás, tehát nem ugyanazokat az agytekervényeket mozgatja meg. Az elképzelés az igen, mármint úgy értem, hogy el kell képzelni, amit hallasz, vagy amit olvasol, de hogy teljesen más ezt az írott szövegből.
 - Igen, igen, igen. Tehát, hogy amit kivált a reflex, tehát ez a bevonódás, meg az elmélyült gondolkodás, meg az, hogy bekerülsz a világba, azt hozza. Tehát, hogy szerintem ezt a pozitív eredményt, ezt ugyanúgy megkapom a hangoskönyvtől is. Igen, a fizikai része az más, persze. Tehát, hogy az máshol pörgeti fel az agyadat, meg az impulzusok máshova kerülnek be.
 
 - De egyébként a hatékonyság szempontjából a leghatékonyabb. Például azért van az a helyzet, amikor mondjuk nem tudnál olvasni, ha megfeszülsz sem. Ez például ugye a vezetés, vagy legalábbis remélem, hogy nem láttam már azért autópályán éppen jegyzeteket átfutó embert vezetés közben a kormányon, szóval az elég Mad Max-szerű volt, de közben meg azért - mit tudom én - én is töltöttem már úgy hosszú autóutat, hogy Kern András hangján hallgattam a Rejtő Jenő egyik művét.
 - Istenem!
 - Istenem, van egy-két vonatkozásban is. És hát az tényleg szuper élmény tud lenni. Én inkább azt mondom, hogyha mondjuk este lefekvés előtt van lehetőség lapozgatni vagy nyomogatni a kindle-t, vagy esetleg a fülemre csapni a fejhallgatót, akkor talán az első kettőt választom inkább. És hát egyébként valahogy így is szokott történni. Tehát, hogy előbb olvasok egy jelentőset, ami jelenleg 15 percet jelent. Emberháti idáig terjed a figyelmem, és utána, amikor már pilledni kezdek, akkor felcsapok egy botkeztet a fülemre, és akkor ezekkel az édes hangokkal alszom el.
 - És újra hallgatod a műsorunkat.
 - Mindegyiket. Úgy van, hogy igazából listára, ahogy fel van fűzve, reggelig ez szól a fülembe. Úgyhogy most magamnak üzennék, így zárásképpen. Szép vagy, okos vagy, mindenre képes vagy. És ez neked is szól, hogyha alvás közben hallgatnád, úgyhogy szép vagy, okos vagy, mindenre képes vagy, és még fontosabb, hatékony leszel. Úgyhogy azt hiszem, talán itt az olvasás részét ennyiben be is zárhatjuk, rendkívül jót olvastunk, én kedvet is kaptam a továbbiakhoz, mert olvasni tényleg jó. Tehát amikor olvastam, sokkal gördülékenyebb volt az életem, még annak ellenére is, hogy sok idő ment el vele, ugye, hogyha itt az eredeti felvetéshez visszakanyarodnánk. És hát Péter emlegette a felületeinket, vagyis az egyiket, amelyet a Project Blue (www.project-blue.hu) oldalán el tudsz érni, a discord szerverünket is, vagy ott van e-mail cím is, meg social media felület, meg minden egyéb más. Úgyhogy Péter mondja a címet és elköszön.
 - Igen. Akkor megtaláltok minket a project-blue.hu oldalon, ott az összes többi elérhetőségünk ott van, de egyébként, hogyha ránk kerestek a Tiktokon, Instagramon, Youtube-on, akkor megtaláltok, de nagyon nagy szeretettel várunk mindenkit a discordon, ahol sokkal-sokkal kötetlenebbül tudunk beszélgetni bármilyen témáról, ami a hatékonyságot érintheti.
 - Írjatok nekünk, és hát legközelebb lehet, hogy meg is beszéljük a kedvenc hatékony könyveinket. Egyszerre csinálhatnánk egy ilyen adást. Top 5 könyv, ami hatékonnyá tett minket.
 - Benne vagyok.
 - Király, írjuk fel, és írjuk fel azt is, hogy a következő adásban találkozzunk meg az összes eddigiben, amit visszahallgattál.
 - Helló!
 - Helló!
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.