Betegszabi után újra munkában? Hogyan legyen ez hatékony?

A GTD tréningeken mindig azt mondom, hogy a stresszmentességet abban a módszertanban az adja meg, hogy tudsz minden feladatodról és akkor úgy tudsz választani, hogy nincs meg benned az az érzés, hogy abban a kupacban ott arrébb, amit még nem néztél meg, biztos van egy rettenetesen fontos, ami fontosabb lenne annál, mint amit éppen csinálsz. Valamennyire, mivel emberek vagyunk, különbözőképpen éljük meg a fájdalmat is, és a hatékonyságot is. Szóval, hogy ez így érthető, de ebből szerintem inkább feszültség szokott szűnni. Tehát, hogy közös betegség, az ugyanúgy túrós hátú, mint a ló. Ez szép!
 
 Viszont, mint ők. Ebből ajánló lesz a mostani epizód.
 - Hatékony leszek.
 - Egy podcast azoknak, akik szeretnének hatékonyabbak lenni. Hatékonyabbak, de hatékonyabbak.
 - A napi küzdelmeidben az idővel folytatott harcodban szeretnénk segíteni ezzel a műsorral, veled együtt keressük részről részre, hogy hogyan lehet szervezettebben élni, időt spórolni, kevésbé aggódni.
 - Ez a cél. A többit pedig már csak rajtad és rajtunk múlik.
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.
 - Helló, és adj Isten! Nagy szeretettel köszöntünk. Ez a Hatékony Leszek Podcast, amelyben megpróbálunk segíteni neked, hogy az életedet, a napjaidat hatékonyabban tölthesd, a Szent Grál nem nálunk van, de együtt megpróbáljuk körbejárni a Szent Grált, vannak ilyen módszerek, amikor tulajdonképpen tárgyakat, vagy egyáltalán csak tudományos fogalmakat úgy határoznak meg, hogy megnézik, hogy mi nem az, körbejárják, és aztán, ha már megvan minden határa, akkor tudják, hogy na, az az, vagy már csak az lehet. Helló, itt Miklós Ákos.
 - És Tóth-Czere Péter.
 - És hát így együtt lépdelünk Péterrel, valamint veled közösen a hatékonyság nagyon szép pázsitján, hogyha már itt közeleg a nyár, de figyelem, nem mezítláb, ez nagyon fontos, mert ott könnyű felfázni, az ember lebetegszik, és máris nem lesz hatékony. Merthogy a mai részünk az erről fog szólni, a betegség utáni hatékonyságról, a visszatérés betegségről, táppénzes papírok intézése hatékonyan, majd még mit tudom én, egyéb más ilyen verziók, amely a betegséghez kapcsolódik. Miért lett ez a témánk? Csak nem egy kicsit krantyogsz?
 - Már nem, de kettős dolog volt bennem, mert az egyik az úgy általánosságban véve szerintem ez tök fontos, hogy nem várható el ugyanaz a teljesítmény. Mondjuk tényleg vegyünk egy hosszabb betegséget, tehát nem arról van szó, hogy hétvégén elrontottam a gyomromat, de hétfőn már jól vagyok, és kivettem egy napszabit, hogy rendbe jöjjek, tehát nem feltétlenül erre gondolok, hanem egy olyan tisztességes megfázás, egy olyan lázas, tea ivós, orrfújós, 2-3 hét után, hogyha visszamész, fizikailag nem vagy alkalmas ugyanarra a teljesítményre, és ezzel mindenképpen foglalkozni kell. Személyes aspektusa a sztorinak, igen, hogy a februárunknak a nagy részét egyébként mi családilag töltöttük abszolút megfázva, úgyhogy egy ilyen rettenetesen húzós hónap áll mögöttünk, és azt gondolom, hogy nem feltétlenül volt tökéletesen intézve a mi részünkről.
 - Igen, kedvesen foglalod össze megfázásként az összes felső légúti nyavalyát, amelyet elkaphat egy család.
 - Igen, igen. Nagyon kedves ismerősöm határozta meg úgy bár ott az óvodát, de azt hiszem talán az iskola sem lehet másabb közeg, mint egy ilyen nagyra nőtt Petri csésze, ahol beengedsz, kis kórokozókat lásd a gyermekeket, ezek kicserélik egymással, továbbfejlesztik, kicsit tenyésztik, majd hazahozzák.
 - Februárban ezt abszolút kipróbáltuk úgy, hogy akkor a két gyerek két külön suli, tehát két petri csészéből hozták a keveréket paralel.
 - Lehetne ez egy ilyen üzleti vállalkozás, nem tudom, hogy egy-egy ilyen könnyedebb felső légúti nyavalyát, legyen a szó és a hangsúlya könnyedebben. Azt így nem tudom, hogy nálatok be lehet szagolni így egy 10-15 percre, ha valaki szeretne egy ilyen egyhetes táppénzt.
 - Abszolút.
 - Gondolkoztam rajta, nagyon veszélyes.
 - Csapatépítő jelleggel fogunk rá építeni üzletet, hogy akkor gyertek el együtt, és akkor így az is összekovácsolja a csapatot, hogy neked is fáj, ő neked is ott dörzsöl, ő igen, te is lázas, én is, össze fog jönni a csapathíddel.
 - Nincs nagyobb összetartó erőm, mint egymás taknyáról beszélgetni. Ez végül is a teljesítmény.
 - És már a bizalomnak egy szintje.
 - Igen, bár hozzáteszem, hogy az én tapasztalatom az, hogyha itt tovább gördíthetem az előző műsoraink egyikét, hogy munkavállalók között, vagy ha nevezzük ezt ugye hát mégiscsak csapatnak, azért ott erős feszültséget szokott szülni, és ez valamennyire a hatékonysághoz is szerintem kapcsolódik. Szóval egy erős feszültséget szokott szülni, hogy ki helyettesít ki, kire marad a te munkád, hogyha beteg vagy, és hát ugye itt a betegség megélés is egy külön skálán mozog, mert van, aki egyébként lábon kihord egy infarktust és még el is vállal egy plusz feladatot közben. Van, aki pedig már a torokkaparástól intenzív osztályon fekszik kis túlzással, és hát egy ilyen négy-öt-hét táppénzre ítélteti magát, és hát valamennyire, mivel emberek vagyunk, különbözőképpen éljük meg a fájdalmat is, és a hatékonyságot is, szóval, hogy ez így érthető, de ebből szerintem inkább feszültség szokott szűnni. A közös betegség ugyanúgy túrós hátú, mint a ló. Ez szép.
 
 Viszont, mint ők. Ebből ajánló lesz a mostani epizód.
 - Viszont a hatékonyság kapcsán engem, amikor megláttam, hogy mondjuk ezt a témát tervezzük, és akkor nyilvánvalóan ez úgy helyes, hogy amikor közösen megbeszéltük, hogy ezt a témát tervezzük, már akkor felötlött bennem, hogy vajon ez úgy értendő-e, hogy mondjuk elmegyek betegségre, szabadságra, kikúrálom magam, meggyógyulok rendesen, és addig kivonom magam a munkából, és ezután hogyan térjek vissza hatékonyan, vagy, és hát sajnos én úgy sejtem, hogy ez a komolyabb, tehát a népszerűbb, vagy a gyakrabbi megoldás, nem fogok magyarul beszélni, de az többször fordul elő, hogy betegség közben is azért még csak megcsinálom ezt, de nem érzem magam százasnak, akarnék úgy dolgozni, ahogy normálisan menne. De nem megy. Hát nyögvenyelősen megy az az egész. Kicsit lázaskán is megcsinálom még ezt a projekt tervet. Ez is a hatékonyságnak egy érdekes pontja, hogy hát nyüstölöm, de nem megy.
 - Igazándiból szerintem mind a kettővel kell foglalkozni. Van, amelyik azért ugye a kommunabb verzió, merthogy általában szerintem az a jellemzőbb, és nem feltétlenül azt mondom, hogy rosszabb vagy jobb, de ha választanom kell, akkor inkább azt mondom, hogy az a jobb megoldás, hogy amikor beteg vagy, megpróbálod tényleg lezárni ezt a részét az életednek, főleg a munkahelyit, mert egyszerűen nem tudsz úgy teljesíteni semennyiségben és egyébként szerintem a legtöbb munkakörben minőségben sem, hogy azzal te vagy a körülötted levő többiek, a kollégáid elégedettek tudjanak lenni. Tehát, hogy kvázi nem olyan hasznos az a munka, amit elvégzel ebben az állapotban. De ennek a másik fele az, hogy gyógyulás szempontjából is kell, hogy időt adjál magadnak arra, hogy regenerálódj, és az nem működik, hogyha széthajtod magad, de szerintem az egyik nagyon-nagyon fontos része ennek az egésznek, hogy ez az egész témakör, amiről ma szeretnék beszélgetni veled, az nem csak a munkára vonatkozik, tehát hogy azért itt egy picit el kell lépni a munkaállomásoktól, mert hogyha beteg vagy, akkor bizony más területeken is kell foglalkozni azzal, hogy nem biztos, hogy meg tudsz csinálni mindent a házban, a ház körül. Ha gyerekeid vannak, akkor nekik is vannak programjaik kötelezettségeid, ha csak egy apró pici példát mondok, hogy volt lemondás nyilván a gyermekeink részéről is, mert amikor én voltam nagyon-nagyon beteg a múlt hónapban. Akkor voltam, hogy nem ment el edzésre a nagyobbik, mert én szállítom oda, és akkor mondtam, hogy bocs, de nem tudok oda vezetni, mert nem érzem azt, hogy jó lenne, ha én most az autópályán szlalomoznék a munkából hazatérők tömege között. Úgyhogy ilyen szempontból is vizsgálni kell. Tehát ez nagyon fontos, hogy ez nem a munkára vonatkozik. A munka az a sarkos, ami nagyon mért és mérhető, de annál messzebbre kell ilyenkor tekinteni.
 - Lehet, hogy messzebbre vezető kérdés, de mégis talán a mindsethez, a gondolkodáshoz sokat segíthetek. A te olvasatodban egy ilyen szerinted kérdésre vagyok kíváncsi, vagy válaszra vagyok a kérdés által kíváncsi, hogy szerinted a betegszabadság az mennyire egyenlő a szabadsággal. Tehát, hogyha az ember ugye gyógyulással tölti, és onnan a visszatérés annak a hatékonysági pontjai, mert hát szabadságra ugye jó kedvből megy az ember, választja, előre tervezi, jobb vagy rosszabb esetben, de itt valahogy ugye nem erről van szó, és akkor ezáltal nekem egy kicsit más is a mindszettje, tehát valahogy nem pihensz?
 - Nem, tehát abszolút nem úgy pihensz ilyenkor, és nyilván volt olyan kollégám, aki valahogy pont a két hetes nyári tervezett Szabi előtt betegedett le egy hétre.
 - Előfordul sajnos néha.
 - Igen.
 - Nem lehet a betegségeket irányítani?
 - Hogyha ettől eltekintünk, egyébként nyilván teljesen más a kettő között abban a periódusban az elvárás, amikor benne vagy, de egyébként van nagyon sok közös pont az onnan visszatérés folyamatára szerintem, tehát hogy vannak azért közös pontok, amiket ugyanúgy kell figyelembe venni. Én azt gondolom, hogy egy picit más szögből kell nézni ezt az egész kérdéskört, hogyha betegségből jössz vissza, és mások a legfontosabb szempontok, hogyha még úgy vagy nem beteg, hogy azért regenerálódnod kellene fizikailag, mondjuk mentálisan, de már munkaképes állapotba hoztad magad. Ott azért vannak egyéb aspektusok, amikkel lehet segíteni azt, hogy a munkába való visszatérés az zökkenőmentesebb legyen. Neked is, meg a kollégáidnak is, meg az ügyfeleidnek, meg mindenkinek.
 - És itt a tervezettséghez még egy keveset, mert hát ugye itt most arról is fogunk beszélni, hogy akkor hogyan lehet erre felkészülni, és a kérdés nekem is talán ugyanez, de még nem abban a vonatkozásban, hogy akkor milyen terveid, milyen tippeid vannak, hanem kicsit az, hogy nyilvánvalóan számíthatunk arra mindannyian, hogy sajnos egyszer le fogunk betegedni, legyen az kisebb és ne adj isten, esetleg nagyobb. És szerinted előre érdemes egy ilyen szcenáriót felépíteni, hogy mi van, ha majdnem egy ilyen folyamatháborát felrajzolni, hogy ha beteg leszek, akkor ezeken a lépéseken gyorsan végigmegyek, hogy nyugodtan tudjak gyógyulni, vagy hát akkor, amikor már beütést érzett, hogy akkor most már dr. Petőt meglátogatva a táppénzes papírral a kezedben hazafelé bandukolsz, akkor állj neki! Kicsit itt mondva csinált a kérdés.
 - Itt kettébe lehet szerintem bontani egyébként valamennyire az otthoni, meg a nem otthoni dolgokat. Múltkor fogalmaztam végül véletlenül úgy, hogy vagyok otthon, amikor nem dolgozok és vagyok itthon, amikor dolgozok. És akkor itt ebből lehetett következtetéseket levonni, hogy mennyire work, ahol itt valaki, hogy már az otthon is az itthonnak a része, miközben dolgozok. Itt lehet szerintem kettébontani jobban a dolgot, mert én azt gondolom, hogy csak a saját példánkból indulva úgy, hogy itthon lakik egy productivity tréner, aki szeret megtervezni egy csomó mindent. És azt gondolom, hogy amikor mi lebetegszünk a feleségemmel, akkor az a kevésbé megtervezett és nincsen ilyen előkapok gyorsan egy excellistát, hogy na, akkor hogyan fogom tudni őt helyettesíteni, mert azt gondolom, hogy egy hétköznapi család két gyerekkel sportolnak, foglalkozásokra járnak ide-oda-amoda, az nonstop a túlélésről szól inkább, mint egy ilyen nagyon kellemes, filmbe illően megtervezett. Délután hazajövünk és együtt beszélgetünk két-három órás típusú családi életről, tehát hogy azért a te suliból ők úgy jönnek haza, hogy onnan már rohanás van holnapra, amivel nem értek egyet, de per pillanat ez van. És a munkahelyi dolgok azok, amikben szerintem tudunk azzal segíteni magunknak munkavállalóként, kollégaként, hogyha beteg vagyok, akkor csak átküldök egy linket, hogy figyu, ezek vannak, az mennyivel egyszerűbb a többieknek. Vezetőként az mennyivel jobb, hogyha valaki lebetegszik, akkor elővesszük a kis szcenárió listát, hogy akkor ebben a helyzetben ki hogyan, mivel milyen belépéssel, milyen platformon hol tud segíteni a többieknek. Ez szerintem nagyon jó, és nem is kell túldokumentálni, meg túltervezni, csak alapvetően ennek van egy ilyen jellegű haszna szerintem.
 - Jó, azt hiszem, akkor erre választ kaptam, de akkor mégis hogyan készüljünk fel erre? Tehát, hogy mit mondanál, milyen tanácsokat adnál?
 - Én kifejezetten azt gondolom, hogy amikor visszatérünk, akkor lehet egy ilyen jó kis checklicks-et összerakni magunknak, tehát amikor beteg vagy, akkor tyúk, meg tehát, hogy az legyen a legfontosabb dolgod. Én, amikor nagyon-nagyon lebetegedtem a múlt hónapban, akkor az volt a pont, amit engedtem magamnak a muszájon felül, mert nyilván vállalkozóként ez kicsit más tészta, mint egy munkavállalói státusz, de amit muszáj volt, azt muszáj volt, amiatt gyógyultam egyébként szerintem lassabban, de ezen felül, amit én engedélyeztem magamnak, hogy amikor már úgy jobban éreztem magamat, akkor nem ültem le dolgozni, hanem csak az ilyen minimális, nem tudom, e-mail olvasás, hogy tudjam nagyjából a státuszt, a helyzetet körülöttem, és nem megoldani a helyzetet, hanem hogy csak képben tartottam magam, amikor éppen jól éreztem magam. Csak ezen nem hajtottam túl magam, de hogy így a fomofóbiámat is egy picit etettem, hogy ne lázongjon belül. Viszonylag egészséges mezsgyén tartottuk a dolgot, hogy nem dolgoztam, de tudtam róla. Ami szerintem érdekesebb, az az, hogyha visszajössz egy betegszabiról, akkor mire készülj fel? És én azt gondolom, hogy itt több dologról is kellhet beszélni. Az egyik az az, hogy neked legyenek kérdéseid a többiek felé, hogy minél hamarabb képbe tudj kerülni a saját dolgaiddal kapcsolatban, hogy mi történt, amíg nem voltál ott. Készülj fel arra szerintem, hogy ők is fognak kérdezni, mert ugye még nem voltál biztos, hogy voltak olyanok, amiket nem tudtak elintézni, vagy nem lehetett elintézni. Akár mondjuk az első meetingek alkalmával lehet, hogy tudsz inputolni, hogy ami folyamatban volt, mikor elmentél, és mondjuk megálltak, azt hogyan lehetne gyorsan fölvenni a szálat és megoldani, vagy ami előkerült, amíg nem voltál itt, de mindenképpen kellesz hozzá az, hogyan lehetne. Tehát, hogy arra készülj föl, hogy nemcsak te kérdezel, hanem a többiek is fognak, és ez neked segít szerintem, hogyha visszajössz így dolgozni, akkor az egyik első feladatnak annak kéne lennie, hogy összeírod, hogy mi minden gyűlt fel, amíg nem voltál. Hogy legyen egy látképed. A GTD tréningeken mindig azt mondom, hogy a stresszmentességet abban a módszertanban az adja meg, hogy tudsz minden feladatodról, és akkor úgy tudsz választani, hogy nincs meg benned az az érzés, hogy abban a kupacban ott arrébb, amit még nem néztél meg, biztos van egy rettenetesen fontos, ami fontosabb lenne annál, mint amit éppen csinálsz.
 
 És hogyha ezt az érzést ki tudod venni az életedből, akkor a stressz szinted fog csökkenni, és ez egy betegszabi után is abszolút tökéletesen működik, az egyik legelső dolog, amit csinálsz, leülsz és összeírsz mindent, amit félbehagytál, amit nem oldottak meg, míg nem voltál, és ami új dolog felgyűlt, és most így adja a nagy egészet az elintézendő feladatlistádban. Csak hogy lásd a képet, hogy mi az, amivel meg kell küzdjél. Ez több szempontból lesz szerintem fontos. De legelső szempontom az, hogy adjon egy ilyen lelki nyugalmat, hogy tudsz mindenről, és ez nagyon-nagyon fontos.
 - Ezután kell összeállítani mondjuk egy tervet, vagy hát érdemes, hogy akkor egyáltalán mivel kezdjek? Mert én ezt úgy képzelem el, sőt el sem kell képzelni, mert igazából szerintem egy teljesen hétköznapi eset, hogy nem feltétlenül egy ilyen feladattenger jelentkezik, hanem mondjuk először becsekkolsz a leveledbe, vagy a levelezési rendszeredbe, és akkor szembesülsz azzal, hogy áll előtted egy bazi nagy halom, amit vasvillával kellene, akkor ott szanálni, szétgorni, rendezni. Gondolom, akkor valamiféle kategóriákat kell ilyenkor felállítani, hogy ezzel tudok mit kezdeni, ez már rég elmúlt. Itt igazából már csak utána tudok pisilni, vagy nem is tudom.
 - Azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb cél, amit minél hamarabb el kell, hogy érjen. És nagyon-nagyon fontos, ez több ponton lesz igaz, hogy ezt nem úgy kell elérned, hogy akkor az első nap, ahogy visszajöttél, azonnal egy ilyen háromórás túlórával kezded, a finom visszaszoktatás és a regeneratív munkavégzés jegyében.
 
 Hard. Hard pálya.
 - De az egyik legfontosabb jelzés az az, hogy tudd, hogy nem tudsz annyit teljesíteni, és ebből neked most nagyon erősen kell találni, hogy mi az, amivel tudsz foglalkozni. Lehet, hogy már dolgozol, lehet, hogy visszamentél a munkahelyedre, lehet, hogy már a házimunkát újra a nyakadba vetted, de pontosan tudod azt, hogy nem feltétlenül olyan azonos szinten tudsz még azért teljesíteni. Egy 70%-os terhelhetőséggel már munkaképes vagy teszem azt, de az még csak 70%. Úgyhogy azért kell tervezni, és itt tényleg nagyon fontos, hogy nem a munkáról beszélünk, hanem a munkáról is beszélünk. És például, ha csak egy dolgot mondunk ebből ki, hogyha van egy listád a feladataidról, akkor bontsd szét úgy, hogy mi az, amivel most tudsz haladni ebben az állapotban, mi az, amivel muszáj haladnod, attól függetlenül, hogy tudsz-e vele haladni, és ezen a ponton belép a delegálás kérdésköre a szerepek közé, vagy az elintézendők közé, és itt ez igaz otthonra is, tehát hogy csak legyen megint egy kapcsolódási pont, hogy otthon sem biztos, hogy meg tudsz csinálni mindent, ámde meg kell csinálni, és akkor lehet, hogy segítséget kell kérni férjtől, feleségtől, gyerektől, nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, akárkitől. Mik azok a feladatok emellett azok, amikkel haladhatnál, de nem feltétlenül kell, és az ráér, megvár. Ez még egy fontos része, mert akkor itt tudsz magadnak nyerni energiát és időt. Talán inkább a munkában lesz érdekes, hogy ezt mennyire tudod mérni most az első időszakban. Tehát mennyire tudod látni azt, hogy tényleg hol van az a százalék, tehát lehet, hogy nem 70, lehet, hogy 60, de lehet, hogy 95, és akkor igazándiból nem is feltétlenül kell olyan nagyon komolyan venned ezt a tervezgetősdit. De ezt látnod kell. Tehát amikor visszamegyek, akkor persze minden rendben, és mondjuk 11-kor már a halálomon vagyok, és álmos vagyok, és akármit csinálok, lassan haladok. Ha arra lesz a nap végén egy számom, mert mondjuk alapvetően mérem a feladataimat, ugye erről már beszéltünk egy korábbi epizódban, hogy mindenki mérje a feladatait, mert az kell. De hogyha mérem, akkor látom a különbséget, és ez alapján tudok jól tervezni. Otthon nyilván nem tudod feltétlenül így nyomon követni a dolgaidat, maximum az, hogy fölgyűlnek a teendők.
 - És az jár a fejemben, hogy ez is egy jó vezérfonál, de valahogy kézzelfoghatóbbat próbáltam keresni, és megint csak az e-mailhez érek vissza, hogy ugye visszaérsz, és persze, hogy update-el a többiek, ott áll előtted valóban egy nagy kazal, az se tudod, hol áll a fejed, pláne a többiek feje, hol áll, meg magának az egész cégnek a feje hol áll, és akkor csak kell valami vonalvezető, ami mentén haladhatsz, és akkor nekem, ez most csak kihangsúlyozom, hogy nekem például az segítene, hogy akkor nyilván ebben az állapotban, amikor még nem vagy 100%-os, akkor elkezded visszaolvasgatni a leveleket, még azokat is, amit lehet, hogy betegség alatt, hogy akkor egyébként felvedd a ritmust, kicsit újrajátszd, olyan, mint amikor mondjuk egy sorozatból jön a második évad, hogyha csak újra nézed az első évadot, vagy mondjuk az első évad néhány utolsó részét, hogy újra fel tudd venni a fonalat a második évaddal.
 - Jó, például szerintem igen, igen, igen, igen. Ez abszolút ilyen szempontból segítség. Nekem ez volt a célom azzal, amikor ott betegszabi alatt így csak annyit tettem, hogy elolvastam. Még volt is olyan, és ezt ne mondd el senkinek, tehát hogyha bárki ezt állítja, letagadom, tehát hogy volt olyan, hogy visszajelöltem olvasatlannak e-mailt. De ezt ne mondd el senkinek. Ezt kivételesen azért alkalmaztam, mert tényleg nem akartam dolgozni. Tehát csak belenéztem, és utána úgy tekintettem az egészre, hogy nem láttam, mert nem akartam még ilyen GTD szakszóval elmerülve, még a rögzítéssel sem foglalkozni. Hogy induljak Tabula Rezával, mert nem akartam dolgozni, csak infót szereztem, és már a rögzítése, a feladatoknak a felírása is olyan volt, amit nem akartam ott, abban az állapotban elvégezni.
 - Még egy valami kevereg benne, aztán ez már lehet egy kicsit továbbvezető, és ezzel is vezetném be, ezzel a gondolattal, hogy mondjuk tegyük fel, hogy az ember csapatban dolgozik, legyen az egy tényleg formális csapat, mert nem tudom, egy jól működő cégen belül, ahol vannak folyamatok, akkor ott azért ez egy védőhálót jelent, legalábbis így belehelyezkedve ebbe a gondolatba, mert akkor csak van, aki vagy átveszi, kénytelen-kelletlen, esetleg valóban le van osztva, hogy akkor ha egyik kiesik, akkor a másik, tudjuk, hogy ki veszi át, és az még számíthat is rá. Tehát onnantól az még nem is egy zavaró vagy feszültség okozó tényező. Ez van-e az egyik gondolat a fejemben, aztán létezhetnek olyan csapatok is, hogyha egy kicsit így mutogathatok magunk felé, ahol egyébként a formalitásnak nem az a klasszikus módja van, hogy bár vannak Work flow-k, de hogy ebben vannak ugye szabadúszók, vannak olyanok, akik a csapatnak szervezettebben részei és nap mint nap kommunikálunk. Tehát, hogy azért itt is, hogyha valaki kiesik, akkor könnyen megakadhat a folyamat, és akkor ide vezet az, hogyha mondjuk én teljesen csak önálló munka, entitás vagyok, akkor viszont megvan az a egyszerre frusztráló és egyébként egyszerre abban a helyzetben megnyugtató gondolat, hogy úgyis megvár minden. Mert ha én nem csinálom meg, senki más nem fogja megcsinálni, ott fog rám száradni az igaz, tehát ez egyszerre egy ilyen réteg guanót jelent rajtam, másrészt meg az már, hogy akkor az sincs, hogy lemaradok valamiről, mert hát úgyis ott fog állni a levelesládámban, és hát akkor így megvár. És ezzel a gondolattal magát, ezt a csapatrészt szeretném így kibontani veled, hogy akkor olyankor mi van, vagy hogy lehet erre jól felkészülni? Mert a másikra tényleg ez van, hogy hát megvár, tehát hogy.
 - Igen, itt alapvetően amúgy lehetne egy szép ilyen párhuzamot egymás mellé rakni, hogy munkavállalóként, a tradicionális értelemben hogyan tudod ezt megoldani, és ott mondjuk egy ilyen környezetben dolgozó cégvezetőként, és hogyan tudod megoldani ezt mondjuk úgy egy egyéni vállalkozóként, hogy egy nagyon-nagyon kis vállalkozóként, ahol vagytok ketten, és igazándiból mindegy, hogy most az egyikőtök lebetegszik, az tök ugyanazt jelenti ezen a ponton, mintha egyéni vállalkozóként lebetegszel, mert ahhoz a feladatok 50 százaléka zúdul rád, ami neked meg egy duplázást jelent, az, hogy kezelhetetlen mennyiség, ha csak ketten vagytok, és mások a lehetőségek, mások a kihívások és szerintem mások a célok ebben a két esetben. Most beszéljünk arról először, hogyha van egy nagyobb csapat körülötted, mert az lesz a kövérebb téma szerintem, és akkor abból megnézhetjük, hogy mi marad egy egyéni vállalkozónak, hogyha neki kell ilyen dolgokat, vagy egy kisvállalkozónak, hogyha ezekből kell neki majd választani, vagy ezzel a kihívással kerül szembe. Én azt gondolom, hogy egy nagyobb szervezetnél, ott nagyon-nagyon fontos, hogy tényleg legyen dokumentálva adott esetben az egyes szoftvereknek a használata, az egyes folyamatoknak a lépései, ahogy dolgoztok. Már csak azért is, mert hogyha valakinek be kell ugrani a helyedre, akkor ne az legyen, hogy azon gondolkodik, hogy végül is akkor ezt a valamit, amit nem tudom, hogy kell csinálni, vajon melyik programban kell megcsinálni, mert ez akkor inkább ne is nézzen rá az ember, mert úgyse fog tudni vele haladni, és ez az úgyis megver kategóriába fog innentől kezdve beleesni. Viszont ha van egy ilyen kvázi olyan videósorozatod, vagy egy olyan írott anyagod, amit hogyha az ember átnéz, akkor onnantól kezdve el tud kezdeni dolgozni vele, akkor ott már be tud ugrani a csapat a helyére, és akkor itt egy picit messzebb mennék, hogy ez miért fontosabb ennél, minthogy valaki betegszabira megy. Ha egy ilyen anyag pakkod van, azt egy idő után, hogyha ezt szépen rendszerbe rakod, azt el tudja nevezni az ember egy ilyen ombording package-nek. Tehát hogyha veszel föl új embert, akkor az pontosan ugyanezzel a kihívással néz szembe, hogy fogalma sincs semmiről, és mennyivel könnyebben és mennyivel gyorsabban tudod betanítani az új kollégát, hogyha azt mondod, hogy figyu, ezt a szoftvert fogod használni, itt van hozzá a videós oktatóanyag, meg az összes elérhetőség, meg link, meg használati utasítás, effektió, meg minden, amit össze akarsz neki szedni, az ott van elrakva, és hogyha akkora cég vagytok, hogy például mondjuk egy ilyen betegszab is helyettesítős projektben mondjuk már van HR osztály, vagy legalábbis egy HR-es legalább van a cégben, adott esetben őt is be kell vonni. Én akkor azt mondom, hogy három hétig XY most nem fog tudni dolgozni. A csapatát fogja venni, ez itt-ott adott esetben még túlórát is fog eredményezni, de amit nyilván el kell számolni, meg lehet, hogy akkora a terhelés, hogy akkor a HR felé azt kell kommunikálni, hogy bocs, de szükségünk lesz egy ideiglenes diákmunkásra vagy egy gyakornokra, vagy bármire, aki addig tud segíteni, mert akkora nyomás van rajtunk, és akkor itt meg a szervezet felé kell nekünk tudni azt kommunikálni, és akkor itt fűzöm össze az egészet, hogyha ezt ledokumentálom ezeket a folyamatokat, akkor hosszú távon a HR felé vagy a HR feladatok felé, hogyha nincsen dedikált HR-es, de a HR feladatok felé egy akkora jóságot építesz be a rendszerbe, hogyha van egy új kolléga, akkor tényleg annak csak odarakod az oktatási anyagot, hogy így kell használni mindent. Megtizedeled azt az időt, hogy abból az emberből hasznos munkaerő legyen.
 - Valamint hát mindig visszatérhet oda. De ez már annyira alap. Úgy értem, hogy persze értem a tizedelési időt is, de hogyha csak arra mutatok rá, hogy igazából lehet, hogy századolási is ez, mert hogyha újra és újra el kell magyarázni, mert esetleg lassabb, vagy nem tudom.
 - Hát én minden egyes emberrel, aki újra eljátssza, duplázhatnád az időt, amit rá kell fordítanod, helyett mindenkinek ugyanazt az egy anyagot le tudod adni. És tényleg az, hogyha viszont egymás között kell átvenni munkát. Azért hoztam ezt a HR-es példát hozzá, mert majdhogynem ugyanaz az elv érvényes erre is. Tehát hogyha nekem be kell ugranom egy kollégám helyett, élhetek azzal a gyanúmmal, mert lehet, hogy egy csomó minden olyan lesz, mintha most vettek volna fel a céghez, merthogy tökre nem azt csináltam eddig. Tehát hogy pontosan ugyanaz a folyamat, mintha nulláról indulnék neki. Ráadásul itt szerintem nagyon nagyban könnyítő tényező, és itt lehet egy másik ehhez hasonló, vagy ehhez kapcsolódó topikot megnyitnék, hogy én van szerencsém dolgozni még az egyik nagyon királyi szervezettel, mármint, hogy a szervezet azon vonatkozásában igaz ez, hogy szerintem jól van felépítve a szervezet, és hát ugye itt előre megbeszélődött, szép magyarosan mondva, hogy ha az egyikünk kiesik, nevesül ugye mindenki megvan, hogy éppen ki miatt szabadság, betegség, bármi miatt kieshetünk, akkor ki veszi át a feladatát, és hogy ő is updaterve legyen, de ha ő is kiesne, akkor ki az, aki még esetleg képes erre, és még ráadásul még az is szinte van, hogy mondjuk tegyük fel, hogyha ez egy grafikai munkatárs, és mondjuk csapaton belül nincs még egy grafikus, akkor is megvan mondjuk az a lehetőség, hogy csak mondok egy példát, hogy ahhoz, hogy megoldjuk, hogy kiírások legyenek a bejáraton, hogy az ügyfeleket értesíteni tudjuk, ahhoz lehet, hogy egy kambás megoldás is bőven jól. Valószínűleg eltér pillanatnyilag attól, ami egyébként az alapsablon sima, de legalább meg van oldva. És egy ilyen pareto hatékonysággal egy 80 százalékos, és ez sokkal jobb, mert nem okoz feszültséget csapaton belül, hogy akkor jó, akkor a Manyika elment szabadságra, vagy beteg lett. Ugye jelen esetben erről beszélünk. És hát ajaj, most akkor ki, te, én? És akkor megy ez a Clint Eastwood-ozás, hogy akkor nézz jobbra-balra a főnök is, meg te is, hogy akkor aha, lehet, hogy te nem, én biztos, hogy nem.
 - Na, ki ugrik be?
 - Akkor megvan.
 - Igen, igen. Akkor kiránt először fegyvert, vagy esetleg bújja bármi mögé. Szerintem ez egy szuper megoldás, és ide hozom be a kommunikációt, mert itt viszont maga a betegségre menő részéről is, nyilvánvalóan talán az első napokban nem a legazonnalibb feladat, de tegyük fel, hogy mondjuk, ne adj isten, lábtörés van, tehát mondjuk az is egy betegség, de egy olyan betegség, aminél még simán lehet laptopot ragadni, és arról ne beszéljünk, hogy most home office-ba kergetjük magunkat, hanem arról, hogy akkor még mondjuk lehet írni. Rögtön az első nap, de ha nem ilyen van, akkor mondjuk második, harmadik nap a csapatnak egy üzenetet. Ez szerintem egy emberi pont, vagy egy fontos empátiás tényező. Úgyhogy figyeljetek, ez és ez történt velem, és nemcsak a főnöknek megint, hogy beteg lettem, szevasz, hanem hogy megírni magának azokkal, akikkel dolgozunk, hogy beteg lettem. Sajnos ilyen a helyzet, ekkor fogok visszajönni, és nagyon köszi, hogy addig viselitek a terhét, vagy helytálltok helyettem is. De még ilyen kis pici apróságokra is lehet gondolni, hogy a kollégák egymás közti kommunikáció az az egyik fele, az szerintem elengedhetetlen, de hogyha mondjuk ügyfelekkel dolgozol, és mondjuk olyan pozícióban vagy olyan feladatkörben, hogy veled kommunikálnak. Nekem nagyon jól szokott esni az az automata válasz, amikor bejön az, hogy figyu, bocs, most éppen betegszabin vagyok, hogy ha nem sürgős, akkor leszek hamarosan, ha sürgős, akkor viszont őt keresd ezzel, vagy őt keresd azzal. Tehát, hogy nyitva van nekem az, hogyha ég a ház nálam, akkor kihez tudok továbbmenni, vagy ha nem ég a ház nálam, akkor lehetek toleráns, és akkor ne terheljem úgy a szervezetet, hogy tudom, hogy nem az az ember fog vele foglalkozni, akit én szeretnék, hogy foglalkozzon vele. Nekem ezek az automata válaszok, ezek mindig jól jönnek, vagy nekem mindig jól esne, inkább azt mondom.
 - Illetve szerintem, ha már tényleg ilyen nagyon emberi, és még ez nem feltétlenül a Szabó Péter rovat, de nagyon fontos, hogy mondjuk eleve úgy álljunk mások betegségéhez, tehát hogy azért a szívünkre téve a kezünket nyilvánvalóan egy ilyen jah kategória sokunkból kieshet. Lehet, hogy csak én vagyok rosszul összedrótozva. Amikor mondjuk beteg lesz egy munkatárs, és tudod azt, hogy ez plusz plusz plusz plusz plusz plusz plusz számodra is, akkor valljuk be, nem nagyon szokott jól esni, vagy én így sejtem, hogy kevesen örülnek, igen.
 - Igen, de ugyanakkor meg hogyha ehhez tényleg úgy van, hogy az ember segítségként áll hozzá, hogy akkor jó, el tudom képzelni, hogy ez a betegség, tehát ő sem akarta, és valójában kell neki az, hogy utána akkor teljes értékűbb és hasznos társa legyen a csapatnak, vagy tagja legyen a csapatnak, akkor most én ezzel tudom őt segíteni. Ha egy ilyen hozzáállást fel tudunk venni, vagy sikerül ezzel nagyjából azonosulni, akkor szerintem ezt ugyanúgy vissza is kaphatjuk, merthogy ez kihat a csapat egészére. Tehát hogyha ez így egymás között valóban egy ilyen bajtársiasság van. Lehet, hogy most fantázialendben élek, de nekem ez segít például, hogyha valóban az van, hogy csapaton belül, akkor gyorsan belehelyezkedek, hogy hasonló helyzetben én is ennek örülnék, hogy nem azon kell aggódnom, hogy akkor kik kezdett el utálni a csapatban, mert helyettem dolgozik, hanem az van, hogy valószínűleg én azt gondolom, hogy az az egészséges, hogyha ebben a fantáziavilágban élsz, mert ez lenne szerintem normális, és azt gondolom, hogy nálunk is azért alapvetően ez a fajta törekvés van meg csapaton belül, hogyha valaki beteg, akkor nincsen fújolás a háta mögött. Egyrészt mert akkor is meg kell csinálni, másrészt meg mivel akkor is meg kell csinálni, ezért nem nagyon van értelme. Nyilván, amikor nagyobb multinál dolgoztam, vagy egy ilyen tényleg sok fős cégnél dolgoztam, és volt olyan ember, aki minden hónapban egy hetet Szabin volt, mert minden hónapban lebetegedett egy hétre, az egy bizonyos idő után felemésztette azért a tolerancia szintjét mindenkinek, de ez meg nem az én dolgom volt ott kezelni, mert nem én voltam a vezető azon a szakterületen. Én azt gondolom, hogy ezt tudni kell orvosolni. Mert hogyha valaki föl van véve négy heti munkára egy hónapban, és abban három hetet dolgozik. Nem azért, mert hazudik vagy valami, lehet, hogy olyan betegsége van, tehát nem is ez a kérdés ezen a ponton, hanem vezetőként nekem akkor meg kell oldanom, hogy minden hónapban tudok róla, hogy egy hétig a többiek túl vannak terhelve, és vagy plusz embert kell fölvegyek, vagy kevesebb munkát kell fölvállaljak magamra, vagy bármi, de hogy az, ami feszültséget okoz, hogy a többiek minden héten dolgoznak, minden hónapban egy hetet dolgoznak pluszban a másik helyen, az feszültséget okoz, és azt mondom, hogy a legnagyobb jóindulattal is ez a legnormálisabb reakció. Tehát ez nem hiba az ő részükről, és viszont ezt kezelni kell tudni. Ezt lehet orvosolni, és akkor itt a kommunikációs részre visszakanyarodva, ezt lehet orvosolni azzal, hogyha én tudom, hogy váratlanul elmentem. Még nem is egy hét. Lehet, hogy elmentem tényleg egy hónapra, mert olyan szarul voltam, akkor azért, ha én ezzel tisztában vagyok, hogy ezzel mekkora súlyt raktam a cégre, a csapatra, akikkel én napi szinten együtt dolgozok, akkor nyilván nem szeretném azt elérni náluk, hogy a következő három hónapban ecetet rakjanak a kávémba, mikor hozzák a kávézóból, bosszúból. Tehát, hogy azért így az a fajta hála az bennem bennem szokott ilyenkor lenni, amikor tudom, hogy a többiek melóztak helyettem, és ez igazándiból csak egy ilyen kis súgó, hogyha elmész egy hosszú időre Szabira, akkor legyél hálás azoknak, akik helyetted dolgoztak, amíg nem voltál, és az nem baj, hogyha magadban, nem baj, hogyha nem csak magadban őrzöd ennek a tudatát, hogy te most hálás vagy, hanem ennek hangot is adsz. Tehát ilyenkor a köszönömnek varázsereje van. És hát így a vége felé kavarodván nagyon szemérmes vagy, és ez külön minden hallgató, így kedves tea, aki ezt most hallgatod, nevében is meg kell Péternek köszönni, de mégis a GTD rendelkezik-e a szabadságról bármelyik paragrafusában. Bármit bocsánat, a betegszabadságról.
 - A betegszabadságról így dedikáltan nem. Nyilván azzal igen, hogy maga a módszertan azt mondja ki, hogy mivel ez egy rugalmas rendszer, ezért nagyon-nagyon sokat tud segíteni abban, hogyha visszajössz Szabiról, akkor nagyon-nagyon hamar érezhesd azt, hogy behoztad minden pontját annak, amiben le voltál maradva. Nulladik ponton olyan szinten, hogy minél hamarabb tudjál minden elintézendő teendő vállalásodról, ami neked jelen van az életedben. Legyen az munkahelyi vagy legyen otthoni elmaradás ezen a ponton.
 - Szuper! Ez lehet összegzés is akár ennek az epizódnak, vagy még mondanál bármi zárszót, zár gondolatot az ítélethozatal előtt?
 - Bíró úr, akkor csak annyit tennék hozzá, hogy egy betegség után, hogyha visszalépsz az életedbe, akkor a legnagyobb perfekcionistának is azt tudom javasolni, hogy legyetek ezen a ponton jószívűek magatokkal, és tényleg ne az legyen az első reflex, hogy túlhajtjátok magatokat, hogy minél hamarabb ugyanazon a szinten legyetek, mint a betegség előtt, vagy a betegszabi előtt, mert azzal maximum azt kockáztatjátok, hogy megismétlitek a betegszabis időszakot, hogyha azonnal túlhajtja magát az ember, képtelenség ugyanúgy teljesíteni, hogyha tényleg beteg voltál, nem fogod tudni megcsinálni. Tehát legyetek engedékenyek ilyenkor magatokkal annyiban, hogy kell a regenerálódási idő, az effektív nem vagyok már beteg fázisban is.
 - Szóval csak aláhúzván, kedves te, aki ezt hallod, te, aki most egy kicsit kaparatolgat, tényleg légy jószívű magaddal, ne hajtsd túl magad. Óvatosan. És hát betegség közben is azért lehet némi jókedvet, vidámságot, vagy ezt-azt-amazt a munkára visszaszoktatás jegyében magunkkal tenni. Így például akár a hatékony leszek Podcast további epizódjait is meghallgatni, valamint a weboldalunkat felkeresni, ahol mondjuk egyéb más anyagokat is lehet találni, amely weboldal címe.
 - Az a project-blue.hu, huhuhuhu.
 - És itt találsz egy discord szervert is, ahol már tényleg egyfajta visszaszokási fázisban már lehet imitálni azt, hogy milyen az, amikor végtelen mennyiségben csetelgetsz munkahelyet. Szóval itt is meg lehet ezt tenni magaddal. Nagyon köszönjük, hogy velünk tartottál, jobbulást kívánunk! Fújd ki jól az orrodat! Nyugodtan inhalálj néha szedj téged.
 - Egészségedre!
 - És találkozunk a következő epizódban is. Isten áldjon! Helló!
 - Hatékony leszek Podcast, ha jobb akarsz lenni saját magadnál.